Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Szabó László: Parasztság - hagyomány - érték

hívottak között más faluból származó munkatársak, brigádtagok is ott vannak, akik kocsijuk kölcsönadásával, vállalatuk részvételével emelik a lakodalmi pompa fényét.

A kultúra számos területén mutatkozik meg a judó-reflex hasonító, életbeolvasztó, s egyben hagyománnyá, időtlen jellegűvé tevő szerepe. Parasztságunk felépült sérüléséből, s úgy tűnik, régi taktikája is újjáéledt. Sőt mozgása gyorsabbá vált, hiszen elevenebb reakciókra van szükség. A világ külső megnyilatkozásai újabb és újabb fogásokat, gyors helyzetfelismerést kínálnak-követelnek. S mindehhez az erőnléte is megvan, mert már nem hajnalban kel és késő este fekszik, hanem kipihenheti az előző napi küzdelmek fáradalmait. Csupán számát tekintve apadt, de ez természetes, hisz olyan tömegre az új eszközök, módszerek birtokában már nincsen szüksége a társadalomnak.

Megújult tehát, mert felismerte, hogy ezt a társadalmat el kell fogadnia, hiszen a munkára épült. S ha majd egyetemessé válva, erkölccsé nemesülve az egész társadalmat áthatja a munka, a parasztság körvonalai belesimulnak a nagy egészbe. Elválasztja ma még a társadalom más tömbjeitől alkalmazkodási reflexe, amely — legalábbis ma — újraéledőben, kifinomulóban van.

Csak az a kérdés: tud-e a parasztság új kulturális értéket adni, s szüksége van-e rá a társadalomnak?

Egyszerű igennel válaszolhatunk.

Az értékalkotás nemcsak a gyémánt megtalálása, kibányászása. Szükség van arra is, aki értékét lassú csiszolással tovább növeli, használhatóvá nemesíti. A parasztságnak éppen ez a tulajdonsága van meg. A mások által megteremtett értékeket a sajátjával harmóniába hozni, összecsiszolni, s kézhez szelídíteni. Kétségtelen, hogy maga is alkot, s ezt is beépíti saját és a nemzet kultúrájának egészébe. Ám tud úgy átvenni értéket, értéktelent egyaránt, hogy az idővel alig megkülönböztethetően, s hasznosan épülhet be testébe. Ügy tűnik: ez a kor követeli tőle is a saját alkotást, talán még jobban, mint a korábbi időszakok, de igényt tart arra a tulajdonságára is, amely kezessé szelídíti a világ különböző sarkaiból ránkzúduló, legkülönfélébb természetű hatásokat. S mert a világ kitágult, mert ezek a hatások mind jobban záporoznak ránk, mert ezekben érték foglaltatik, szükségünk van rá, de csakis a magunk módja és értékrendje szerint.

55