Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Szabó László: Parasztság - hagyomány - érték
SZABÓ LÁSZLÓ: Parasztság — hagyomány — érték Egyik barátom mesélte, hogy a Testnevelési Főiskolán a cselgáncs oktatását a következő történettel szokták kezdeni: „Egy'gyönyörű havas, napsütéses dél— előttön a judo atyja kint sétált hatalmas kertjében. A fenyőfák ágait annyira megülte a vastag hó, hogy szinte letörtek alatta. Ismét elborult, s a hó újra hullani kezdett. Az ágak terhe egyre nőtt, s a fenyőfák mind lejjebb hajlottak; annyira, hogy egyszerre csak lecsúszott a tűlevelekről a hóteher, az ágak pedig visszalendültek. A judo bölcs atyja megbűvölten állt. Szobájába vonulva egész éjjel töprengett a látottakon, s reggelre tisztán állt előtte egy új önvédelmi sport alapelve és technikája. A judo lényege ugyanis, hogy az erőnek, a támadónak, a védekező soha nem áll ellent, sőt elősegíti a támadást, azon igyekszik, hogy a támadó mielőbb véghezvihesse szándékát. Ezzel az erő irányában való munkával, s nem az ellenszegüléssel veszi a támadás élét, erejét. Ha hátra csavarják a védekező kezét, akkor ő maga is egész testével az erő irányába fordul. Ha ellenállna, csontja törne, ina-izma szakadna. A judoban mindig az erővel egy irányba kell dolgozni, ellene soha: miként a hóval terhes fenyőág, amely meghajlik a teher alatt egészen addig, amíg a hó saját súlyánál fogva magától le nem csúszik.” Nem tudom, igaz-e e szép és szemléletes mese? Arról sem győződtem meg, hogy valóban elhangzik-e a TF-en az oktatás kezdetén. Azért idéztem fel, mert úgy érzem: a történet nemcsak a judo eredetét, lényegét világítja meg, hanem szemléletesen magyarázza a néphagyományok alapvető természetét is. A meglévőhöz való örökös alkalmazkodást, s az ebben való megújulást. A hagyományosan élő közösségek általában, köztük a leginkább kutatott paraszti közösség, így viselkedik. A paraszti gazdálkodás nem átalakítja a természetet, hanem alkalmazkodik hozzá. A parasztember tudja, hogy faluja határának melyik része milyen talajú, milyen a talajvíz szintje, s olyan növényt vet bele (akár foltokban is), amilyen ezeknek az adottságoknak leginkább megfelel. A természet adta lehetőségeket aknázza ki, miután lényegét, tulajdonságait kiismerte. Évszázados megfigyelések, tapasztalatok halmozódnak így fel, s kötik össze az egyéni tapasztalatokat a távoli ősökével. Csakhogy ez nem álló, mozduladan világ! A természeten az alkal46
