Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Szilágyi Mihály: Egy szekszárdi kereskedőcsalád története

nek hívják. 1810 körül már gyakori vendég Perczel Ignác bonyhádi földbirtokos házánál: hiteleket nyújt kereskedelmi vállalkozásaihoz. A legfiatalabb Bürnitz (illetve Bürnitzer) a Mózes névre hallgat. 1805-ben érkezett Bonyhádra, s attól fogva haláláig házaló kereskedőként ismerik a vidéken. 1820 körül már nem találkozunk nevével: valószínű, hogy feleségével együtt fiatalon elhaltak. Ügy vélem, hogy ezt a házaspárt tekinthetjük Pirnitzer József szüleinek.

A családi hagyomány szerint József árvaként került az idősebb Pirnitzerek asztalához. A bonyhádi zsidó hitközség jótékony egyesületeitől, mindenekelőtt az ún. Chevra KadisátiA is élvezett némi támogatást. Máskülönben nagyon kevés támpontunk van gyermekkorának felidézésére. Nem tudjuk, hogy ismerte-e anyját — apját, akikért minden évben a Jahrzeit (a közeli hozzátartozó halálának évfordulója) alkalmával elmondta a gyászolók imáját. Nem tudhatjuk, hogy emlékezett-e arra a napra, amikor elhalt szüleit deszkára fektették, megmosták testüket, majd fehérbe öltöztették. A gyászoló család ilyenkor egy héten át a földre kuporodva „sivát ült”; élelmezésükről ez idő alatt a hozzátartozók és a szomszédok gondoskodtak.

A korabeli zsidó szokások szerint valamelyik nagyapáról vagy nagybácsiról — mindenképpen halottról — nevezték el az újszülöttet, így Józsefünket is. Nem tudjuk, hogy milyen volt a természete: komoly gyerek volt, vagy csintalan? Kímélték-e árvasága miatt? Jó lenne felidézni azt az órát, amikor a családi tanács eldöntötte, hogy mi legyen a gyerekből? Csak az eredményt tudjuk: kereskedőinasnak adták.

Bizonyosra vehetjük, hogy Bürnitzer Mózes már nem érte meg fia 13. évét, amikor az vallásilag nagykorúvá lett, vagyis bármicvó (azaz a „törvény fia”) vált belőle, s akire ezentúl a vallás szigorú törvényei vonatkoznak. Eddig az elhalt apát helyettesítő gyám felelt Józsefért, ezután József felel tetteiért. A gyám az ortodox rítus szerint elmondhatta, hogy „Áldott legyen, ki az érette viselt felelősség alól feloldott!”

Józsefet a vallási nagykorúság jeleként nyilvánosan a Tóra elé szólítják. Másnap már a boltban is megkülönböztetik a nálánál fiatalabbaktól, az ellátáson felül némi fizetést kap. Eddig ő is együtt gajdolta a kisebbekkel Purim napján, a vigasság ünnepén, a következő versikét:

Purim bedeutet eine gute Ruh,

Und ein gross Stück Kuchen dazu.

(Prózában: Purim jelenti a jó pihenést és hozzá a jókora kalácsot.) Most már József is oszthat ajándékot, ezért maskarát öltve sorra látogatja rokonait és velük örvend a zsidó farsangnak. Űtközben klezmerekkel, azaz zsidó muzsikusokkal találkozik. Prímásuk Mordchele Rosenthal, Rózsavölgyi Márk édesapja. Igen, a verbunkos zene utolsó reprezentánsának, Rózsavölgyinek Balassagyarmatról idevetődött apjáról van szó. Feltevések szerint Márk is megfordult az 1800-as évek elején Bonyhádon. Utoljára 1844 szeptemberében járt muzsikus bandájával Tolnában. 1848. január 23-án, 59 éves korában koldusszegényen halt meg Pesten. Petőfi ott állt a sírjánál és 10 strófás versében örökítette meg emlékét. íme, néhány sora:

35