Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Bencze László: A gobelin művésze
» Tiszta ez a művészet s üdítő, mint a fenyvesek levegője, a források vize, az egek tágassága. A szociális tartalom az egyes felől a közös, az egyéni felől a közösségihez tágul. Jellemző e crescendo tágulására az a néhány kompozíció, amelyeknél sok alakot sorakoztat fel: Szent István (1941—42), Felvonulók (1949—50), Leánykoszorú (1952—54), Terv a Népstadion terme számára (1953). Anélkül, hogy valami következtetésre gondolnék, érdemes azon eltűnődni, hogy e nagyobbívű kompozíciók éppen az utolsó korszakra (1942—1954) esnek. Itt már nem a magába zárt egyén, a szimbólummá nőtt típus, vagy a tájban egészen feloldott ember a mondanivalója. Környezet és ember e művekben egyenrangú tényezők s a három kép három közösségi problémára utal. A Szent István történelmi szituáció. Kompozíciója is hieratikus, ünnepi, igen erősen tagolt. De a hieratikus nem csap át a történelmi kép merevségébe, csak üteme szigorúbb a többinél, rendje zártabb, amit csak a kolorit csendes és finom jellegével hangfogóz. A Felvonulók vertikálisan tagolt ütemét két színnel: vörössel és szürkével kíséri; vertikálisait a zászló és a kulcsolódó karok átlós vonalaival lágyítja. Ez is zárt, majdnem egytömegű, háromszög alakú kompozíció; gondolata kényszeríti erre, a tömeg síkra kiterített szerepeltetése. Legkésőbbi művei a Leánykoszorú és a Terv a Népstadion terme számára. Nagy kár, hogy az utóbbi nem valósulhatott meg. Szomorú dolog egy nagyszabásúnak indult művet az aktualitás bürokratikus buktatója miatt elvetélni hagyni! A szerkesztés egyre képibb, jóllehet bennük sem oldja fel a síkon való komponálás — a kiterített kép alapgondolatát. De ezeknél a műveknél lehetetlen vissza nem emlékeznünk Ferenczy Károly Hegyi beszédére., s több más, nagyalakos kompozíciójára. Lehetetlen: annyira azonos képi gondolat teremtette őket, s annyira közös vezérlő elv, a „szintétikus naturalizmus, kolorisztikus alapon”. Éppen csak megvalósulásuk módja osztja ketté a közös képi elvet, s a mai, a leányé, újfajta módon, másfajta műfaj törvényei szerint, a maga módján teremti a gobelinhez alkalmazható képet, az öröm és derű közösségi hangján. A Leánykoszorú is, s az erdő szélére kiránduló tömeg is, megfesthető képben. De így, a dekoratív összefogás ilyen fokán, csak a szőhető szál törvényeire, s annak az egyéniségnek az észjárásával, aki nyelvet tudott teremteni magának egy műfaj törvényei szerint. * Illenék beszélni e kitűnő szövőművésznő munkáinak műhelykérdéseiről, a művészet, művesség és technika kapcsolatának kérdéseiről. Minden ilyenfajta szándék távol állott tőlem, már csak azért is, mert teljesen tájékozatlan vagyok azokban. Aránylag könnyű lett volna az ő szíves közléseiből — mint ahogy beszélgettünk is műhelyében erről, s mi sem érdekesebb, mint figyelemmel kísérni e furcsa átváltozás mozzanatait — ellesni s gondolataim közé iktatni a mesterség alapvető vonásait. 20
