Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám - El a pusztáról. Volt cselédek vallomása - Lejegyezte Sz. Bányai Irén
I. Vándoroltunk az apámmal egyik helyről a másikra. Győrén vótunk öt évig, Bikaion megint öt évig, Tárkányba vótunk egy évig. 1914-ben Szarvasára kerültünk, ott két évig vótunk. Én már akkor kocsisnak szegődtem vóna, de pásztornak kellett lennem. 1916—17-ben Mászlonyba mentünk. Hanem ott már nem kommenciósok vótunk: a cselédek disznaját őriztük! Ott vótunk mi két esztendeig. Összejött akkor két kommenció gabonánk. Ezt úgy kell érteni, hogy a cselédektől vót a bérünk. A gazdaság adott nekünk egy hold kukoricafődet, meg 300 négyszögöl kertet. A disznók őrzéséért minden cseléd maga fizetett, a gazdaság nem adott semmit Egy icce gabona járt minden fertályba (= negyedévenként) egy disznótól, egy öregszámtól. Akkor a tavaszi malacból három vót egy öregszám, amelyik téli malac vót, kettő vót egy öregszám... Háromféleképpen osztottuk el a disznót: egy bebúgatott egy öregszám vót, két közepes nagyságú megint egy öregszám, három kisebb megint egy öregszám. Méréskor — ez írva vót — 90—100 darab disznót őriztünk. Saját magunknak kellett kant tartani. Mink vittünk Szarvasáról olyan malacokat, amelyek tavasszal már búghattak. A legszebb kettőt meghagytuk, azok kint a fókán (= falkán) bebúgatták a malacokat. Azt mondták a mászlonyiak, hogy ennyi malac még sohasem vót Mászlonyba, mint az idén attól a két fiatal kantól. Azt a süldőt nem lehetett ám becsapni, azt megfelelő abraktakarmánynyal el kellett látni, hogy tüzes legyen! Az öreg kan vére lusta. . . Az apám mellett még a nőtestvérem és én is segítettem. Főleg reggel kellett a segítség. . . De vót olyan, hogy éjfélkor már mi ráhajtottunk, ha le vót aratva. Nem számított ám, hogy az a disznó kihúzott a kepéből, nem törődtünk vele. Azért fogtunk hozzá az éjfél utáni kihajtáshoz, mert reggel nyolcra olyan meleg lett, hogy azt a disznó nem bírta. Csak akkor bírta, ha árok mellett vót, meg tudott hemperegni a sárban. Vót három pásztorkutyánk. De nagyon jó kutyák vótak! Vót olyan kutya, amiért egy 25 kilós süldőt adtunk egy dombóvári kanásznak. Ezt ha megkötötték, még a kenyeret se ette meg. .. Azért vót jó, hogy a cselédek disznaját őriztük, mert nekünk is sok malacunk vót. Csinált az apám deszkából olyan nagy ólat, mint ez a két szoba. A nagy kanok, a süldők és kismalacok is ott vótak. Nem tudom már mennyi. 1918-ban aztán eladtuk a disznók zömét. Egy kant meghagytak levágni, meg egy kis göbe süldőt anyának. Vót egy tehenünk, meg egy üszőnk, amelyiknek vártuk a borjadzását. Azt is eladtuk. Azért többet kaptunk, mint egy tehénért. Eladtuk, mert akkor be tudtunk jönni Döbröközbe. Itt laktunk mi régen is! A túlsó sarkon lakik egy szabómester. .. Régen ott vót egy kis présház: zsuppos pince egy szobával, egy benyíló... micsodával, ahonnan mentek a borospincébe. 1413 forintért lett megvéve. Ehhez a sógor is adott egy kis pénzt, de a jószágból is sok pénz lett, úgyhogy adósság nélkül vettük meg. Az apám sógora jó gazda vót, vót neki hat hold födje. Amikor arról vót szó, levelet kaptunk, hogy jöjjön el édesapám, mert a ház megvan, csak alkudni kell. .. Az én apám felesége meg a Miklai sógor felesége testvérek vótak, a Szili-Bankó családból valók vótak. A sógor megkapta a felesége hat hold fődj ét, az én apám meg nem kapta meg. Azzal biztatta apámat (ebbe a házba meg W
