Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám - Salamon Nándor: Várkonyi Nándor és a Röneszánsz- Művészeti írásai egy elfelejtett folyóiratban
— friss szemléletű és hatású kritikai hang juthatott térhez-szóhoz, önmagában is megéri a kutatásra fordított időt és fáradságot. Végül, de nem utoljára: Várkonyi Nándor itt publikált művészeti írásainak kiásása a feledékenységből, megtisztelő cselekedet, legalább szemelvényekben bemutatni, megőrizni — kötelesség. A RÖNESZÁNSZ A Röneszánsz című — a fejléc felirata szerint: társadalmi, közgazdasági és írásművészeti — folyóirat első száma 1921. december 10-én jelent meg Győrött. Főszerkesztője Kárpáti Endre helyi író volt. Személyéről egyelőre keveset sikerült felderíteni. Újságíróként dolgozott. Lehetséges, hogy a városi közigazgatásban volt alkalmazott. Az azonban biztos, hogy tagja volt a helyi Kisfaludy Irodalmi Körnek, egy újsághír pedig arról tudósít, hogy titkárává választotta az Auróra Műpártoló Egylet. Egyetlen szerelmes regényének találtuk nyomát egy újságkritikában. A folyóiratot jegyző Tóth Kálmánról még ennyit sem sikerült megtudnunk. Emlékezők tudni vélik, hogy a városházán dolgozott, valamilyen irodai munkát végzett, s felelős szerkesztőként készítette a lapot. Mindez azonban csak feltételezés. Többet mond ennél a főmunkatársak illusztris névsora, amelyet minden lapszám címoldalán megtalálunk. Néhány helyi irodalmár, közgazdász mellett Földessy Gyula, Dutka Ákos, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Giesswein Sándor pápai prelátus, valamint Várkonyi Hildebrandt bencés tanár, esztéta nevét olvashatjuk, aki Várkonyi Nándor testvérbátyja volt. Talán itt rejtőzik annak magyarázata is, miként kerülhetett sor a kapcsolatra a lap, helyesebben a munkatársak és Várkonyi Nándor között, Ezekben az években — visszatérve a Felvidékről — a fővárosban élt az író. A Krisztinaváros vidékies, ám írókkal, költőkkel benépesült tájékain nem volt lehetetlen ilyesféle, olykor csak futó, kéziratokat kérő és adó viszonyokat összehozni. Annyi bizonyos, hogy az említett munkatársak gyakran adtak anyagot közlésre a győri szerkesztőknek, s bizonyára az ők és Várkonyi Hildebrandt ajánlatára kapott helyet a lapban Várkonyi Nándor is. Az indító számban még nincs nyoma műkritikának. Van viszont vezércikk, amely a háború, a forradalmak utáni szellemi újjászületés szolgálata mellett szállt síkra. Már ekkor is feltűnő a sok üzleti jellegű hirdetés, a különféle cégeket bemutató ismertetés. Ezek később teljes mértékben eluralkodtak és a szellemi kultúra fokozatosan háttérbe szorult. Az első számban még nem így volt. Néhány kiragadott cím és szerző meggyőzően bizonyítja a kezdetben elfogadott tendenciákat. így olvashatjuk rögtön az első lapokon Földessy Gyula cikkét. A politikus Ady védelmében íródott írás címe: Akik sohasem tévednek. Ugyanitt egy kisebb közlemény a debreceni Ady-múzeumról tudósít. Évfordulós cikk emlékezett Dante Alighieri halálának hatszázadik évfordulójáról. Egy másikban a „nők pályaválasztásáról” értekezett szerzője. Juhász Gyula Nászdal és Dutka Ákos Elhitt egy álom... című versét érdemes még kiemelni a szépirodalmi anyagból. A későbbi számokban több Kosztolányi-novellával találkoztunk 50
