Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám - Sipos Lajos: Adatok Babits Mihály házasságáról

komoly irodalmi beszélgetésekre került sor. 1921 februárjától Török Sophie egyre inkább átvette a társaság irányítását. Török Sophie igyekezett feloldani a Babits körül az üldöztetés hatására kialakult feszültséget és elszigeteltséget is. A Reviczky utcai lakást a mindennapos vendég, Komjáthy Aladár mellett már egyre inkább fölkeresték a Nyugat belső emberei, Az Est-lapok irodalmi vezetője, a nagy hatalmú Mikes Lajos; a fiatal költőnő-feleség kedvessége vonzotta a kezdő irodalmárokat is.

Babits és felesége a házasságkötést követően hamarosan magyarországi és külföldi utazásokra is sort kerített. Először Szekszárdra látogattak el. Ezt a látogatást, három-négy nappal az esküvő után, maga a költő kezdeményezte; minden bizonnyal ilyen módon kívánta kiengesztelni édesanyját és a rokonságot, akik szintén csupán az újságokból értesültek személyes sorsa fordulatáról. A költő testvére, dr. Babits István emlékezete szerint a Szekszárdra érkező Babitsot és feleségét kisebbfajta szenzációként fogadta a város. A korzón mindenki megbámulta őket, a rokonok és ismerősök, a család barátai egymásnak adták a kilincset a Szent László utcai szülőházban. Ez az első látogatás azonban nem tarthatott soká. Feltételezhető, hogy Babitsék már a hónap ötödik napja körül visszatértek a fővárosba, mert rövidesen Itáliába készültek. Babits a háború miatt már régóta nem volt Olaszországban, pedig 1920 tavaszán, személyes sorsa legnehezebb periódusában is készült egy ilyen útra. Az utazás döntő motívumát — a fiatal feleséggel való együtt-utazás örömét nem számítva — most mégis az irodalom szolgáltatta: Babits ekkor fejezte be az Isteni színjáték fordítását, és ekkor készült el a Gólyakalifa olasz nyelvű kiadása is.

A költő és felesége március 8-án hagyta el az országot. Először Bécsbe mentek, aztán Tarvisión és Velencén át Firenzébe érkeztek. Utazásuk során azonban, amint erről maga Babits beszámolt, nem a kultúra emlékei, a tavasz és a nyugalom képei várták a „bús, bomlott hazá”-ból jövőket, hanem különféle menekültekkel találkoztak, a vonatablakból feliratokat és jelszavakat láttak, amelyek egyformán éltették vagy gyalázták az anarchiát és a fasciót, Lenint és D’Annuziót, az akkor politikai és katonai kalandorkodással foglalkozó háborúpárti írót, aki 1919 őszén szabadcsapataival elfoglalta Fiúmét. A magyar közelmúlt elől sem menekültek el. Károlyi Mihályról is sok szó esett akkoriban az olasz lapokban: nem sokkal Babitsék utazása előtt utasították ki őt Firenzéből. A háború és az orosz forradalom, az anarchizmus és a születő fasizmus, a menekültek, s köztük Károlyi Mihály sorsa: az európai történelem legfontosabb problémái fogadták Babitsot Olaszországban.

Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy a költő a zaklató, személyes gyötrelmeit is fölidéző „külső látványoktól” elfordult, s belső „látványokra” függesztette szemét: Firenzében és a város melletti Fiesoléban elkezdte írni történelmi regényét, az elmúlt félévszázad históriáját: a Halálfiait.

Babits és Török Sophie április elején érkeztek haza Olaszországból, s rövid pesti tartózkodás után, június végén Szekszárdra utaztak nyaralni. Most hoszszabb időt tölthettek a szülőházban: a júniustól augusztus végéig tartó heteket. A Szent László utcai házban azonban nem volt elegendő hely a huzamosabb otttartózkodásra, s ezért a költő és felesége felköltözött a szőlőhegyen álló présházba, s Babits ebben a környezetben írta tovább a Fiesoléban elkezdett regényt.

37