Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám - Tüskés Tibor: A tények hatalma
„Megvételre keresem a Magyar Űriasszonyok Lapja összegyűjtött példányait. Pálffy. ioj8. Bp. Murányi u. i.” „Keresem Szép Ernőnek azt az ifjúsági elbeszélését, amelyben megírja, hogy IV. Béla királynak a tatárjárás idején hogyan sikerült elmenekülnie Frigyes osztrák főherceg elfogatási parancsa elől. Régi elemi iskolai olvasókönyvekben is megjelent. Megvenném!” „Házasság céljából megismerkedne eszményi jellemű, káros szenvedélytől mentes, utazást, irodalmat, zenét, sportot, festészetet szerető, 40 éves diplomással, aki a családalapítást tekinti élete legfőbb céljának, 39 éves, tiszta múltú, 160 cm magas tanárnő. »Első az egyenlők között« jeligére.” És a lakáscsere-hirdetések! „Alagsori szoba-konyhás lakásomat elcserélném zöldövezeti háromszobaösszkomfortos lakásra. »Megegyezés szerint« jeligére.” Észrevettük ezeknek a hirdetéseknek a humorát? Megláttuk a sorok között meghúzódó képtelenséget? A Magyar Űriasszonyok Lapjá-t keresni olvasásra manapság! Az ifjúsági elbeszélésről minden igaz, csak éppen nem Szép Ernő, hanem Móra Ferenc írta! Hol van az a 40 éves diplomás, aki egy szent és egy zseni tulajdonságaival rendelkezik? Ki az, aki budai, háromszoba-összkomfortos lakását alagsori szoba-konyhásra cserélné? Mennyi megoldatlan és megoldhatatlan gond! Mennyi megvalósíthatatlan álom. Örkény István is egy apróhirdetést fogalmazott meg. Egy ál-apróhirdetést. Csupán kissé átalakította, eltúlozta a valóságosakhoz képest. Nála a hirdető pontosan ugyanazt a lakást keresi, amit cserébe ajánl föl. Fából vaskarika. De nem éppen ezzel tárt föl az író valami mélyebb tartalmat? Megfogalmazott egy képtelen apróhirdetést, és föléje írta: „Örök nosztalgia”. Elmondott egy lakáscsereformát, ami a valóságban kivihetetlen. Egy apró ötlettel és egy eredeti dokumentum — az apróhirdetés-műfaj — fölhasználásával és átkomponálásával az író egy nagyon fontos dologra figyelmeztet. Az életben, a valóságban előforduló képtelenségekre. Arra, hogy menynyi megvalósíthatatlan álmot kergetünk! Hogy az emberek élete mennyi képtelenséggel van tele! Ugyanezzel a módszerrel él Örkény István más egyperces novellájában. „Fasirt. A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle.” Az írás eddig akár egy szakácskönyvből vett idézet, egy étel elkészítésének receptje lehetne. A „recept” attól az egyetlen mondattól nyer más értelmet, a gondolat attól az egyetlen sortól kap gellert, amit hozzáfűz: „Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.” Vagy itt van ez az „utcán ellesett” párbeszéd. Egyszerűbb, köznapibb alig lehetne. Csak az az egyetlen szó ne állna a végén! „Hogylétemröl. — Jó napot. — Jó napot. 52
