Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-14 / 2. szám
1945. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 7. oldal. esztergomi ref. egyház, de csak ideiglenesen, mert a legtöbb továbbindult nyugat felé. Templomunk sehogysem tudta befogadni a sokaságot vasárnaponkint. Istentiszteletet kétszer tartottunk, biblia óráinkat megszaporítottuk, hogy mindenki elférjen és szóhoz jusson. Esztergomban soha ennyi református nem lakozott. Ez nem véletlen ! Isten tud ebből a nyomorúságos helyzetből is jót előhozni. Sok menekült mondta: soha olyan áldott testvéri bibliakörben nem volt még része, mint Esztergomban. Fronton. Mindig jobban közeledett a harctér. Az utolsó napokban mintha siraiomházban ültünk volna, óránkint bombáztak bennünket. A város dunaparti része összeomlott, templomunk ablakai bezuzódtak, a látványosan szép bazilikát több találat érte. Párkányon, a mi kis fiók-gyülekezetünk utcái összedőltek Ezekben a napokban akármerre jártam a városban, amikor a gránátok becsapódtak, ágyúink pergőtüzet adtak és a bombák csattogtak, mintha mindenütt azt a felírást láttam volna a cégláblákon: emberek mentsétek meg lelketeket. Nem a bútort, nem a kincset, nem is a puszta testi életet, a lelketeket mentsétek meg... De vannak megkeményedett lelkek, akiknek a bajban sem nyílik meg szívük az Ige előtt... lehullik róluk az üzenet, kívül maradnak... Imádkozó gyülekezet. Az volt az álmunk, esztergomi tervünk, missziói programmunk, hogy ebben a városban imádkozó gyülekezet legyen a református egyház, hitben járó férfiak és nők társasága. Kis lányaink gyakran jöttek haza azzal a hírrel az iskolából, hogy egyik órán imádkoztak a magyar nemzetért. Imádkozó apácák jelentették ki a növendékek előtt, hogy ilyen időkben egyedül Jézus Krisztus segíthet. Bibliaóráinkon, templomban, csendesóráinkon Esztergomban megindult egy nagy harc és tusakodás nemzeti megmaradásunkért, azért, hogy Isten lelke újítsa meg egyházunkat, hogy ne színből, hanem szívből, ne csak félig és külsőleg, hanem egész meggyőződéssel adjuk át magunkat Jézusnak. Drága nékünk hazánk és egyházunk: mentsétek meg lelketeket, mert Jézus azért jött. Karácsony. Egészen a fronton voltunk. E sorok Írója több karácsonyt is töltött az első világháborúban az orosz fronton, de akkor az édes otthon, a magyar föld nem lett csatatérré, a magyar föld népe nem volt a bomlás népe összedült falvak és városok üszkös romjain, mint most! így köszöntött ránk a karácsony. A harangozás megszűnt, gyülekezés tilos volt, a rom eltakarítás is szünetelt. — Úrvacsoraosztásra 14-en mertek eljönni. A város kiürült. A barlangok és pincék lakói lettek az emberek. Istentiszteletek a katakombákban . . . Pincében. Karácsonyeste lett. Különösen nagy volt a bombázás. Tíz percenként robbantak . . . Sokan egészen berendezkedtek a pincében éjeire és nappalra. Az egyház több ágú pincéjében karácsony este több százan együtt szorongtak csecsemők és aggastyánok is. Felcsendült a karácsonyi ének: Csendes éj, szentséges éj . . . Többen voltak a katolikusok, mint reformátusok ... Ez a karácsonyeste a pince mélyén, az ellenség közelében, a bombazáporban, egészen illúziómentes volt. Nem készítettük elő, de megható volt ez a karácsonyeste a különböző felekezetű nagy család részére. Magát mentő ember az evangéliomot remegve hallgatta. A nagy szomorúságban az egyetlen örömhírt hallottuk: Született néktek a Megtartó . . . Együtt hallgattuk a karácsonyi evangéliomot a hercegprímás városában, többen katolikusok, mint reformátusod, együtt figyelték alulírott igehirdetését, amelyik csak elegyítetlen lehetett. Együtt énekeltük: Krisztus Urunknak áldott születésén, könnyezve közösen vallottuk meg hitünket, együtt imádkoztunk és együtt tekintettünk az egyetlen aktív Közbenjáróra, aki egyedül segíthet, amikor minden rombadőlt. Volt örömünk a halálvölgyében, mert megtaláltuk Jézust. Aki megtalálta Jézust, mint Filep és András, a halálos kárhozatból megszabadult, mert az ilyen ember Jézus megváltottja, Ö segíthet. Egyedül Jézus segíthet. Jézusban élő imádkozok gyülekezete szabadította ki Pétert, akit a börtönben láncravertek. Pál imádsága mentette meg a Róma felé sodródó hajó lakóit, Dániel könyörgése fordította el a perzsa király haragját. Mindenütt harc folyik Isten országáért, ahol egy Jézusban élő lélek Isten színe előtt könyörög. A romok felett mégjobban szétszóródott népet Esztergomban csak Isten lelke gyüjtheti egybe és hogy mikor lesz imádkozó gyülekezetté, nem tudjuk, de most azért az egyért tusakodunk: emberek mentsétek meg lelketeket. Ebben: Ö segíthet! Csizmadia Dániel lelkipásztor. A pápai Református Nőegylet szeretetházáról kevesen tudnak pedig már csaknem húsz esztendős múltra tekinthet vissza. Az 1920-as években történt, hogy néhány pápai református asszonynak a Lélek azt a gondolatot adta, hogy szerezzenek egy épületet gyülekezeti szeretetház céljaira. A kegyelmes Isten a hitből fakadó, szerény kedeményezést megáldotta. Megvettek egy alkalmasnak mutatkozó épületét 16 ezer pengőért és azóta ott gondozzák a gyülekezet elhagyott, sokszor betegségükben magukra maradt öregeit. Jelenleg tízen laknak bent, 1 férfi és 9 nő, de voltak idők amikor 16 volt a bentélők száma. Az intézményt teljesen a Református Nőegylet tartja fenn, annak tagjai közül havonta 41-en járulnak kisebb összegekkel az évente 3—4000 P-t kitevő fenntartási költségek fedezéséhez. Isten eddig mindig megadta, amire szükség volt. A mostani háborús viszonyok közt sem szenvedtek még hiányt sem élelemben, sem tüzelőben, sem ruházatban. Napról-napra kirendel mindent az Ö jóságos gondviselése. Decemberben egy menekült mérnök látogatta meg a szeretetházat és 100 P-t adott át a vezetőségnek az intézmény céljaira. Nemrégiben pedig egy igazgató-tanító kereste fel dr. Pongrácz Józsefné nőegyleti titkárnőt és 50 P-t adott át mint némi jelét annak a hálának, melyet érez a Nőegylet iránt, hogy pápai diák korában a Nőegylet mint teljesen árva növendéket segélyezte és lehetővé tette tanulmányai befejezését. Az összeg ép jókor jött, mert így bevásárolhatták a disznóöléshez szükséges dolgokat. A menekültek ideözönlésekor a vezetőség a jelenleg üresesen álló szobáit berendezte átmeneti szállásnak és számos hittestvérünket fogadta be szeretettel hajlékot adván nekik néha 1—2 napra, de néha hetekre, míg eltudtak helyezkedni vidéken, vagy Pápán állandó lakást biztosítván maguknak. Befogadnak olyan szabadságos katonákat is, akiknek a megmaradt országrészben nincsen senkijük, mert övéik megszállt területen élnek. A napokban egy környéki róm. katholikus nagybérlő mutatta meg a felekezeti korlátokon felülemelkedő nemeslelkü gondolkozását, amikor önzetlenül segített a gabonaszükséglet egyrészének beszerzésében. Karácsony estéjén egyszerű, de meghitt ünnepéty volt a szeretetházban, melyen megjelent Ólé Sándor
