Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-14 / 2. szám
Ötvenhatodik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1945 január 14 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________---------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK ---------------------------------------------------F2LELÓS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ES A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÖLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Biztonságban. Imé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Máté ev. 28 :20. Az előttem levő új esztendő ösvénye telve lehet virágokkal vagy telve tövisekkel; vagy ami valószínűbb, a virág és tövis egymást váltogatják. Az ég derült lehet vagy sötét. Az időjárás lehet a legzordonabb tél vagy pompázó nyár. De én, biztonságban és boldogan megyek előre, ha az Úr Krisztus, Aki minden szükségemet ki tudja és ki fogja elégíteni, velem van minden napon. A napok némelyike a fegyelmezés napja lesz, a metsző késé és a tisztítótűzé. De amikor Ő velem van, akkor a fegyelmezés áldás és nem átok. Megjtanít arra, hogy az, Ő erős jobb kezét szorosabb fogással ragadjam meg, hogy komolyabban imádkozzam, hogy az isten ígéreteiben csodálatos magassággokat és mélységeket találjak, hogy együtt érezzék mindazokkal, akik megpróbáltatások közt élnek. Az elme és a szív .és jellem jobbá lesz a csapások súlya alatt. Gyakran a napok az irgalom napjai lesznek. És ha Ő velem van, figyelmes szemem lesz, mely az Ő jóságának és szabadításának a tanulmányozásából soha el nem fogyó örömet élvez. Háladatosságom! megújul és elmélyül, úgy hogy minden újabb jótéteménye után úi éneket logok énekelni, belátva, hogy a megszokott formák! és az ismert énekek elégtelenek, hogy lelkem érzelmeit kifejezzék. Termékeny és szép vidéken fogok járni. De sok nap az egyhangúság napja lesz. Kis dolgokban kell eltöltenem azokat — háztartási munkákban, közönséges aggodalmaskodásban, nem méltányolt fáradság közben. Lehet, hogy megkapóbb és regényesebb tapasztalat után vágyakozom. De amikor Ő velem van, tudom, hogy Ő az én életemet hasonlóvá teszi a saját életéhez: ahhoz az áldott élethez, amelyet Ő élt az ácsok szerszámai, falusi utcák és egyszerű emberek közt. A vesződés szeretetüzlLen|et. Jézus Krisztus álruhában. Csaknem minden nap a kísértés napja lesz. Otthonomban, az üzletben, a társaságban, a magányban, meg fogom tapasztalni a ,Vihar nyomását. De ha az én Uram velem van, a kísértés csak a Vele való kapcsolat gyors és áldott voltát fogja kijelenteni. Ez! alkalmat fog Neki adni, hogy számtalan győzelmet arasson. Ez eszköz lesz, amelyet Ö arra használ fel, hogy több érettséget adjon hitemnek, több bátorságot, több türelmet, több bizalmat. Talán — és ez a mai háborús világban hamar bekövetkezhet — a napok egyike a halálnak a napja lesz. De ha „Ő el nem hagy engem, a halál «ígyik! alkotórésze lesz annak a nevelésnek, mely alkalmassá tesz engem a hervadhatatlan örökség számára. Át kell kelnem a Folyón, hogy elérkezzem a Városba; Ő maga is megtette 'ezt és a tanítvány nem fellebbvaló a Mesterénél. Az Ő Örökkévaló Karja fenntart engem az árban és a másik oldalon, belépek az Ékes Kapun és meglátom az Ő orcáját. Minden napon velem van Ö, a végig, a végen át (és a végen túl, örökkön örökké. Azért akár élek, vagy akár meghalok, az Övé vagyok és Ő az enyém. S. A. Egymásért való felelősség. Életünk és jövendőnk Isten kezében van, de ez nem zárja ki, sőt megkívánja, hogy erőnk minden megfeszítésével álljunk azon a helyen, ahová ő rendelt bennünket. Ezért felelősek vagyunk minden szavunkért, tettünkért és egymásért is. Különösen azokért, akik gyengék, elesettek és magánosok. Felelősek vagyunk gyermekeinkért, árváinkért és a szórványban élő magyarokért és reformátusokért. Könnyű szemforgató képmutatással pálcát törni egy-egy elképesztő bűneset felett, de nehezebb már önvizsgálatot tartani afelett, hogy elejtett könnyelmű szóval, léha tettel, hanyagsággal én is nem adtam-e lökést valakinek a lejtőn való lezuhanásra, hitbeli közönyösségemmel ^1 több kísértésnek kitett testvéremnek a lágymelegségre? Jézus azt mondotta Péternek: Én imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, te pedig elmenvén erősítsd a többieket. Ezekből adódik, hogy nekünk számon kell tartani azokat, akik testvéreink a hitben és gyengék és elesettek. Nem tudom pillanatnyilag megmondani, hogy mi lett a sorsa árvaházainknak, amelyek főleg Tiszántúl voltak, mi lett az ottani árváinkkal. A szórványreformátusok is megszaporodtak, ki tudja, minden eshetőség esetén is meddig maradnak közöttünk, de egy bizonyos: felelősek vagyunk értük minden körülmények között. Egy léleknek sem szabad elkallódni otg} ahol élik a hitüket a gyülekezetek, mert a hit kimondhatatlan felelősségérzettel jár. A hívő még a halál árnyékának völgyében is jót akar cselekedni. Erre gyönyörű példával tanított nemrég az élet. December elején kora hajnalban azzal keltettek fel, hogy a hadikórházban egy súlyos beteg úrvacsorával akar élni. Felkeltem és elmentem betegé ágyájhoz. Már külön szobában volt, ami annak a jele, r \
