Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1945-02-25 / 8. szám

1945. DUNANTOLI PROTESTÁNS LAP 31. oldal. és dicsőítik a mennyei Atyát.« Az egyház világi vezetőire vár az a feladat és ép­pen ma, hogy láttassák meg mindenkivel, hogy az egyház nem a lelkész és nem a templom, hanem az egyház Krisztus teste, még pedig Krisztus szenvedő teste, akiben mindnyájan egyek vagyunk s bárkinek vagyunk áldására, Krisztus hasznára vagyunk. Végül még egyet tudnunk kell. Közülünk senki ne olvassa e sorokat úgy, hogy nem róla van szó, mert ő nem vezető Krisztus híveinek a társaságában. Közülünk az a legnagyobb, aki a többinek szolgája akar lenni, isten minden percben az (4 re állíthat, mint egykor azt a pedeont, akinek nem volt más vágya, mint az, hogy békésen búzát csépeljen a paj­tájában ... * * Pataky László. re* ........................... is KONYVISMERTETES 5] IV ^ Victor János. Szól az íge. Három előadás. Victor János legegyetemesebb készültségi! theo­­logusaink egyike. Első építőirodalmi termékeit nem számítva' egy bölcselet- és theologiatörténeti mun­kával tűnt fel irodalmunkban: Canterbury Anselmus realizmusával. Olvasóközönséget azonban gyakorlati theologiai írásaivá^.' főleg írásmagyarázataival hódí­tott. (Boldog rabság, evangéliom-komrnentárok, pré­dikációk stb.) Utóbb meg rendszeres theologiai dol­gozatokkal koronázta eddigi munkásságát. Gondoljunk csak — egyebek közt — h Theologiai Szemle úi folyamában közölt kiváló tanulmányaira, továbbá ösz­­szefoglaló művére: a Református hiszekegy-re. Sokirányú lelkéázi munkája mellett arra is maradt ideje, hogy egy sereg külföldi könyv átültetésével, köztük az institutió-íord lássál is gazdagítsa irodalmunkat. Ha valaki csak -ötletszerűen csapóng ekkora terü­leten. avatatlan kísérletező marad. Talán sokféle, de csupa felszínes dolgot hoz elő. Hogy ez Victor Já­nosnál máskép történt, ahhoz theologiai érzékén és munkabírásán kívül még valamire volt szükség: tudo­mányos kutatásainak egyéni élet sorsával való szoros kapcsolatára. Esetében szervesen kapcsolódnak egy­másba a különböző munkaterületek s kölcsönösen tá­mogatják * kutatót a theologiai elmélyedésben. Mun­kássága beszédes bizonysága a szaktuddmánvpkra sza­kadó theologia enciklopédikus egységének. Tudjuk-é ezt a mélygyökérzetü munkásságot kellően becsülni? .. Ebből a munkásságból most csak egy kis dara­­'lx>t emelünk ki: még 1942-ben jelent meg, Nyíregyhá­zán, Békefi Benő kiadásában Szól az íge c. dolgozata; ennek Ismertetése a Dunántúli Protestáns Lap régi adóssága. A dolgozat három előadást tartalmaz: a ki­jelentett Igéről, a hirdetett Igéről és a látható Igéről, vagy egyszerűbben mondva: a kijelentésről, a pré­dikációról és a sákramentomkról. Terjedelme mind­össze 63 lapnyi, de jó kiadós 63 lap; nemcsak a szedési tükör mérete, hanem a mondanivaló tömör­sége szempontjából is. Valóságos kis dogmatikai bevezetés. Nehéz lenne eldönteni, melyik téren jelentősebb Victor János munkássága. Talán nem szakmai elfo­gultság részünkről, ha. múltjánál és alkatánál fogva elsősorban rendszeres theologusnak tartjuk. A böl­cseleti tanulmányok, az exegézis, a gyakorlati theolo­gia mind előkészítette és szolgálja a dogmatikát. Ezt a szóban forgci munkán eléggé szemlélhetjük. A bölcseleti tanulmányoknak minden igazi theo­logies fejlődésében, így Victor János esetében is csak formai szerepe lehetett: rendszerességre nevelt. A rendszeres gondolkozás jegye szembeötlő e három előadás megszerkesztésén is: az anyag tárgyszerű és arányos elosztásán. A mondanivaló három egyenlőre szabott előadásra tagozódik s mindenik előadás egy­másnak megfelelően öt-öt fejezetre oszlik. A for­­mábarendezés, megszerkesztés eme mesterjegyie ott van a dolgozat legapróbb részletein is. Lépésről-' lépésre .haladva elemzi a témakörébe ölelt dogma­tikai mozzanatokat. Lehet, hogy ez a fogalomtisztá­zás heiyenkint fárasztóan aprólékosnak látszik; néme­lyek természete nehezen veszi be az efféle lassan ol­vasható elemzéseket. De a figyelmes olvasó folv­­| ton érezheti a biztonságot: a szerző sohasem reked í meg a részletekben és nem téveszti szem;’, elől a ! nagy összefüggéseket. Minden mondat, minden szó céltudatosan az egv mondanivaló szolgálatában áll. De Victor János nemcsak bölcseletén iskolázott ; elme. hanem nagymunkásságű exegeta is. Ezt, ha egyetlen exegetikai munkát nem ír. rendszere^ th’eo­­logiai munkái akkor is, magukban véve is, kétség­telenül bizonyítják. Mindenkor készen áll nála cgy­­egy rövid, de helyénvaló és találó bibliai idézet, amellyel többnyire legegvénibb megállapításait tá­masztja alá. A Biblia-idézésnek* lehetnek nagyon felü­letes virtuózai is. De hogy Victor János cselében nem­­j csak ilyen formai készséggel van dolgunk, dogma­tikai gondolkozása világosan mutatja. Bizonvításké­­j pen ebben az összefüggésben csupán egy jellegzetes j vonására: kiegyensúlyozottságára- utalok. A Szól a % Ige c. dolgozata a jelenkori protestáns I theologia legfőbbet tárgyalt kérdéséi körül forog-. Barth Károly kutatásait, is ezek a kérdések mozgatják. '( A dolog természete szerint Victor Jánosnál is sok | olyan 'megállapítással vagy 'érveléssel találkozunk, I amely már Barth és mások írásaiból ismerős. Minket | azonban a hasonlóságokon és azonosságokon túl levő | különbségek érdekelnek s éppen ezekben mutatkozik 1 meg Victor János fentebb már említett jellegzetessége. Bariknak, különösen korábbi írásaiban sok aszárj- I dékos és theologia-történetileg indokolt egyoldalúság. I Nálunk éppen ez a korábbi Barth vált ismeretessé. ! Victor János :— úgy látjuk* —- elsősorban alakos bib­­' liaismerete folytán menekült meg sok modem theo­­, iogiis veszedelmétől: Barth egyoldalúságainak túlhaj­­: fásától. Egy kiragadott példán szemléltessük ezt az ! .állítást: Az igehirdetésről szólva, .hangsúlyozza Victor Já- I nos, hogy nemcsak a prédikálás az igehirdetés. »A I hirdetett Igének a köre sokkal tágasabb, — mondja — semhogy a prédikációnak monopóliuma lehetne reá. Nem korlátozódik seniilyen egyházi .tisztségre ez a szolgálat. Minden hívőnek egyetemes tiszte.« Ezt mások is tudják és. esetleg hangsúlyozzák is. de csak ritkán és fogyatékosán részletezik. A Szól az Ige c. dolgozat egyik legvictorjánosibb része a 30—33. lap, melyen a szorosabb értelemben vett pré­dikáció tárgyalását megelőzi,, bibliai példák alapján, a keresztyén ember »egyetemes prófétai(.J tisztének« vagyis az Ige továbbadásának: a vallástételnek mél­tatása. Azon, ahogy itt Victor János a prédikáció és az egyetemes prófétai tiszt viszonyát fejtegeti, s .min­denik nek a rnaga helyét kijelöli, szemlélhetjük dog­matikai gondolkozásának kiegyensúlyozottságát.

Next

/
Thumbnails
Contents