Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1945-01-28 / 4. szám

1945. DUNÁNTüLI protestáns lap 15. oldal. — javasolja a közgyűlésnek, — ahol a lélekszám a 800-at meghaladja, megalakítandó a nőegylet. A szektákkal szemben való védekezés egyetlen helyes módját a pásztori gondozás és a missziói munkamódszerek alkalmazásában jelölte meg. »A na­­^arénizmus terjedésének oka nemcsak az egyházi adó­val túlterhelés, hanem a vallásos érzés túltengése, legbiztosabb óvszer a vallásos érzésnek és kedély­nek egyházunk tarnak szertartásai szerint minél telje­sebb mértékben való kielégítése.« (1903.) A vasár­napi istentiszteletek s a hétköznap reggeli könyör­gések megtartása mellett az esperesekkel ellenőriz­tetni kívánta a bibliai és kátémagyarázatok tartását és az egyházkerületi közgyűléssel elrendeltette, hogy téli időben könyörgések alkalmával a hét valame­lyik napján bibliamagyarázatok tartassanak a hivek vallásos meggyőződésének erősítésére. A baptizmusnak a bevett vallásfelekezetek közé felvételével kapcsolatban (1906) jelenti: »ezen még most kicsinek látszó veszedelmet csak úgy háríthat­juk el, ha híveinkben a református szellemet és ön­tudatot, az evangélium erejével, amellett keresztyén szeretettel és tapintatos bánásmóddal minél inkább szi­lárdítani igyekszünk és e célból a lelkipásztori gondozás minden eszközét felhasználjuk«. Mekkora bölcseség,' milyen evangéliumi tisztánlátás, az ú. n. preventív módszer alkalmazása nyilatkozik meg ebben. (Folyt, köv.) Győry Elemér. Hitvallás a hitvalló egyházról. Nem tanulmányt, még csak1 nem is eszméltető folyóirat-cikket kívánunk a következőkben a hitvalló “egyház kérdéséről írni. Az a meggyőződésünk, hogy az idők sokkal (komolyabbak és — gonoszabbak,; mintsem nyugodtan »értekezhetnénk« erről a kérdés­ről. De amikor az az érzésünk, hogy a hitvalló egyház kérdéséről mégis írnunk kell, mert ennél ma — egy­házi vonalon — alig van életbevágóbb problémánk, mind jobban megvilágosodik előttünk, hogy amit a bitvalló egyházról ma mondanunk lehet és mondanunk kell, az csak hitvallásként csordulhat ki a lelkűnkből. Az egyház körül mindig ott kezdődtek a bajok, mikor az egyház kérdése hit és hitvallás-kérdés helyett valamilyen más kérdés: állam- vagy kultúrpolitikai kérdés, hatalmi probléma, vagy önző egyéni, tár­sadalmi törekvések álorcája lett. S mindig akkor újult meg az egyház, amikor a hozzátartozás hitvallást köve­telt és a látható intézmény magához bilincselő, külső ■eszközeinek igézete foszladozott ugyan, de megnőtt a hívő lelkekben az a bizonyosság, hogy örök állan­dóságuk csak a hit tárgyát képező isteni munkának, kegyelmi tényeknek, eszközöknek és Ígéreteknek van. Ezért fontos a hit és. a hitvallás. Az örökkévalóság életfakasztó forrásaihoz kapcsol bennünket. Figyel­münket a látható ideigvalókról a láthatatlan örökké­valókra irányítja. Az apostoli hitvallással mi is hiszünk egy egye­temes krisztusi anyaszentegyházat, mely a szentek élő közössége. Hisszük, hogy ez az anyaszentegyház Isten műve, történelmi és történelemfeletti erőtényező, soha semmiféle világvihar el nem seperheti. Krisztus örök­kévaló királyságának hirdetője, megvallója és meg­valósító eszköze. Élő tagjai Krisztussal elszakíthatat­lan közösségben vannak, egymás felé is mindig utat találnak. Ezért van és lesz egyház »világ kezdetitől fogva annak végezetéig«. Erről a hívő, hitvalló és élő egyháztagságirai nevelő anyaszentegvházról valljuk Isten Igéje és ősi hitvallásaink .alapján az itt következőket. S kérjük mindazokat, akik Krisztust ismerik Megváltójuknak és Királyuknak, hogy ebben a hitvallásban velünk Összeforrva, az egyház kérdését élő hit és hívő élet ikérdésénetk tekintve, munkálkodjanak és Isten Lei­kének engedelmeskedve szolgáljanak. 1. Az egyház jelentősége. Mikor fogyatkozik s mikor nö az egyház jelentősége .3 A világgal megalkuvó, megüresedett szólamokat hangoztató, az egyház nem e világból való hivatásá­ról megfeledkező egyházi intézményeknek lehet még beleszólásuk politikai, kulturális és gazdasági kérdé­sekbe, bár — úgy látszik — a világ mind inkább lebecsüli ezt az önmagát lejárató szövetségest, de hogy az ilyen látszat-életet élő (v. ö. Jel. 3:1.) egyházi intézmény komoly vigasztalást, erőt és megtartást je­lentene egyesek és közösségek számára — ezt nem hisszük. Az a sok vád, ami manapság keresztyénségünket éri, annak bizonysága, hogy a hitvalló egyházzá lenni nem tudó egyházi intézmények jelentősége letűnőben van, . de ugyanakkor éppen az egyházi intézmények Vádolása árulja el, hogy a világ , ön tudatlanul is sóvárog a hitvalló egyház sója és kovásza után, egy olyan egyház után, melynek élete megvalósítja Ezé­­kiel látomását a templom küszöbe alól fakadó élet­folyamról. (Ezék. 47.) Hisszük, hogy Isten igazi, élő egyházának mindig megvolt, megvan és meglesz a jelentősége, — törté­nelmi és örökkévaló hivatása. Ha valóban hivatásának él: Krisztus választottalak üdvösségét szolgálja, talán még jobban leértékelik ellenségei, de anyj i, táplálója, nevelője azoknak, akik Krisztus által járulnak az Atyá­hoz, tudván, hogy senki sem mehet az Atyához, hanem csak Ö általa. Hisszük, hogy a világ is kénytelen számolni azzal az egyházzal, mely vele soha meg nem alkuszik; már­­tíromságot vállal, de divatos eszméknek, hatalmi tö­rekvéseknek, világi érdekeknek kiszolgálója nem lesz. Egy elvetélt, keserű gyümölcseit bódult fejjel és fanyar szájjal emésztő világ, lehanyatlott materia­lista korszak, a civilizációból kiábránduló emberiség számára csak az a hitvalló közösség hozhat remény­séget és életkedvet, mely ismeri a\ váíságbajutott ember életének egyetlen megoldását: a Váltságot! Csak ez a világgal megalkudni nem hajlandó, hitét bátran megvalló és a lelkiekért minden áldozatot meghozni kész közösség hirdetheti gátlás nélkül: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? Felbomló kultúrák káoszában, spiritizmus és ke­leti babonaságök pogány önáltatása felé tapogatózó tévelygések örvénye szélén nem segít más iránytű,! nem nyújt megújító életáramot semmiféle emberi szív­ből és agyból fakadó élmény és eszme, csak az onnan felülről aíááradó fény világít rá az útra, igazságra, — az É.letre, Krisztusra. A hitvalló egyház jelentősége ebben van. Nem bölcseleti iskola, mely megoldásokat keres, hanem közösség, meg Megin nia, és éppen ezért megalkuvás nélkül hirdeti az élet élő Megoldását.

Next

/
Thumbnails
Contents