Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-28 / 4. szám
ötvenhatodik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1945 január 28 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYhí/k RULET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______________________________----------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I F 'MUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Felemelem szememet. Jónás 2:8: Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról. Amikor lelkem elcsügged bennem, megemlékjeziem -az én Uramról. Ez az emlékezés a legjobb orvosság és fájdalomcsillapító. Például, emlékezem az Ő ígéreteire. Az ő kegyelmes szavainak mindenike az Ö erős és határozott »ígen«jei a Krisztus Jézusban — a mennynek a csiliagai, melyek az én vigasztalásomra gyuladtak fel a legsötétebb éjszakában. Azck épúgy megszámlálhatatlanok, mint a csillagok és époly ragyogók és vígtággal teljesek. És megemlékezem az Ő hatalmas cselekedeteiről. Egyáltalán nem én vagyok az első zarándok, akinek keresztül kell mennem a Halál Árnyékának Völgyén. Előttem már nagy sokaság járt annak sötétségében és veszedelmei között és azokat mindegyiket kiszabadította nyomorúságaiból. Engem is, Ö meg fog áldani és meg fog őrizni. Érettem ép oly sokat fog fenni, mint azokért, akik előbb jártak ezen az úton. És megemlékezem az Ő dicsőséges tulajdonságairól. »Végtelen, örökkévaló és változhatatlan az Ő lényében, bölcseségében, hatalmában, szentségében* igazságosságában, jóságában és hűségében« — micsoda tömege van itt a ragyogó tökéletességeknek. És ezek mind az én oldalamon állanak; ezek mind az én erős védelmezőim és szövetségeseim. És megemlékezem az Ü tapasztalatáról. Mert — különös, de mégis áldott igazság — az én Istenem már előttem ott járt kint a/ egyedüliségben. Ő sokkal keserűbb pohárt ivott ki, mint az enyém. De ma Neki korona van a fején, mely soha el nem hervad. És Ö mondotta, hogy én követni fogom Őt a fajdalinon keresztül a dicsőségbe, a halálon keresztül az életbe. Hát nemx hatásos és megbecsülhetetlen -emlékeié s — az Úrra való emlékezés? S. A. Kételkedésekkel tusakodó Embernek hitért való Reménkedése. Óh én szabadításomnak Istene! ki noha megtartod a te frigyedet és fogadásodat mindazoknak, valakik poenitentiát tartván Hozzád megtérnek, mindazáltal mégis nem szűnnek meg Tehozzád sokszor égy kiáltozni, mintha ugyan megszegvén esküvéssel főtt szövetségedet elhagytad volna őket: úgy félnek és reszketnek, hogy még nem is tudják mit kelljen és mint kérni Tetőled, hanem mint a fecske csak csivognak és mint a galamb csak nyögnek az ő lelkek háborgásában: Én is azoknak szegény és holt eleven társa, hordozván a Tetőled reám bocsáttatott félelmeket és rettegéseket, éjjel és nappal szívem .szakadva kiáltok Hozzád, míglen feledkezel énrólam és míg rejted el a te orcádat éntőlem? Meddig hagyod óh Uram az én telkemet a kételkedésekkel tanácskozni és az én szívemet ide s tova hányódni az én kétséges gondolataimnak habjaitól? Siralmas vélekedésemben meddig hagysz engem veszekedni? Imé az én könnvhullatásom évő kenyerem gyanánt van énnekem és az én lelkem csak háborog énbennem, mint a szélvésztől megindíttatott bús tenger, melyben úgy elhagyta magát, hogy még vigasztalást sem akar venni. Miért vetsz meg engemet? mert a te búsulásid általmenvén énrajtam, még elmémet is megtompították és ezért a félelmek minden felől megszorítottak engemet, midőn még éjszaka is megtartóztatod szemöldökimet, hogy ne aludjanak: avagy el akarod-é Uram veszteni a te kezed munkáját? mert ha az én bűneimért elvetsz, jaj, hová leszek! holott ha álnokságimat meg számlálván egy csomóban pecsétled, még a hegyek is leszakadoznának ilyen terh alatt, nemhogy én hordozhatnám el. Nemde mihelyt gyarlóságból vétkezem, eszedben tartod-é és azoktól nem' tisztítasz-é .;neg engemet? Kegyelmezz meg inkább énnékem és ne tedd ily kegyetlenné Tenmagadat, hogy kiáltván Tehozzád, meg nem hallgatnál s hozzám nem fordulnál a kegyelemre? Térj meg Uram! a te haragodból és a te búsulásotíban ne feddj meg engemet, hadd szabaduljak meg a sok vélekedő gondolatoktól. Ugyanis kegyes Jehova, avagy mindörökké elvetnél-é és nem lennél-é többé jóakarója nyavalyás fejemnek? Elfogyott-é a (te kegyelmed, vagy megszűnt-é szentséges ígéreted? Elfeledkezhetnél-é a kegyelmességről és haragodban mcgtartóztathatnád-é tőlem irgalmasságidat? Nem! semmiképen Uram! mert nem ember vagy, hogy hazudj; Te mondottad, hogy ha az édes Anya elfeledkezik is gyermekéről, de Te mégsem feledkezel el, Jiát még sem emlékeznél-é meg rólam a te könyörületességed szerint? Csendesítsd meg lelkem háborúit, vidámítsd ineg a sok gondolkodás miatt megepedt szívemet a te igéretidnek állandóságával, hogy ne hitetlenkedjem, hanem adhassak dicsőséget, elhivén, hogy amit ígértél s megmondtál, megcselekedheted'"mint Mindenható, meg is cselekszed, mint Igazmondó és hű kegyes Atya és én is a hitben legyek a nagjyhitű Ábrahámnak igazán fia (leánya). Ha mikor azért erőtlenségem miatt háborgók el-
