Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1945-01-07 / 1. szám

6

Ötvenhatodik évfolyam.

1. szám.

Pápa, 1945 január 7

MIMI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

_______________ __________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________--------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK —------------------------------------F ÍLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Fölfelé, az Úrra nézek.

Fáradtan, kimerültén érkeztünk az évfordulóhoz, mint aki nehéz teherrel a hátán szerpentinúton halad fölfelé. A fordulónál megállunk, hogy egy pillanatra megpihenjünk. Önkéntelenül visszanézünk a megtett útra, de rémülten kapjuk vissza tekintetünket, mert attól tartunk, hogy úgy járunk a látomástól, mint Lót felesége, aki sóbálvánnyá változott rémületében, amikor meglátta az égő Sodomát és Gomorát. Még e városok pusztulásánál is rettenetesebb a mi városaink, falvaink és magyar népünk pusztulása. A történelem minden elképzelhető kegyetlenkedése eltörpül az 1944. esztendő borzalmai mellett! — Azután szeretnénk előre nézni és belepillantani a jövő titokzatos arcába. Milyen jó lenne tudnk — .gondoljuk, — hogy mi várakozik reánk ez új esztendőben. Tovább kell-e haladnunk nehéz keresztünkkel a szenvedések sötét, vigasztalan éjszakájában, vagy pedig elérkezik hozzánk az Űr jókedvének esztendeje és vége lesz a mi nyomorúságunknak, hiszen kétszeresen sújtott bennünket az Úr keze minden bűneinkért. Mifadez az Isten bölcs végzése folytán elrejthetett a mi szemeink elől.

Hátranézni nem merünk, a jövő titkaiba betekinteni nem tudunk, mit cselekedjünk? Vájjon fogjuk a keresztünket és összeszorított fogakkal, sötét gondolatokkal megyünk tovább a nagy bizonytalanságba? Én a nagy megpróbáltatásokat hősiesen hordozó, a szenvedések közt megújuló, zsoltáros lelkű őseimhez hasonlóan fölfelé, az Úrra 'nézek. 'Előveszem! Bibliámat, elolvasom "a 27. zsoltárt és hittel imádkozom. Óh így könnyebb a kereszt és nem olyan kétségbeejtő az ijesztő bizonytalanság.

A Szentírás és a keresztyén élettapasztalat azt bizonyítja, hogy az imádkozó ember és nép másként ítéli meg az eseményeket. Nem csügged el és bizakodó lélekkel- tekint a jövő felé. Abban a bizonyosságban él, hogy Isten Isten, gondot visel övéire és egyenes úton vezérli őket. Ha még sohasem gondoltunk volna rá, de most igen határozottan és élénken érezzük, hogy az imádkozást elhanyagoltuk, az isten- I tiszteletekre korlátoztuk, sajnos, mi nem voltunk imád- i kozó nép. Tekintgettunk jobbra-balra, előre-hátra, tekintélyes barátokat kerestünk és igyekeztünk kihasználni a jó alkalmakat, de arra nem gondoltunk, hogy Istenhez térjünk és az Ö Szendéikének ajándékáért imádkozzunk. Most azután olyan időket élünk, amikor belátjuk, hogy az eddiginél hűségesebben kell gyakorolnunk a keresztyén ember főfeladatát és legszentebb jogát. Nem beszélve Kornéliusról, aki napokon át imádkozott, Pál apostolról, aki napjában

| többször könyörgött az Úrhoz és leveleiben az állhatatos imádkozásra buzdít (Róm. 12:12, Ef. 6:8, Fii. | 4:6, Kok 4:2, I. Thess. 5:17, 1. Tim. 2:1 stb.), se a keresztyén vallástörténet imádkozó nagy építőiről, példaként Krisztus Urunk álljon előttünk, akinek minden nap volt indoka az imádkozásra, de különösen imádkozott, amikor életének valamely elhatározó lépése előtt állt, vagy valami nehéz kötelesség várakozott rá és kísértés közelített hozzá. Ő biztatott meg bennünket, ha az Ö nevében kérünk valamit, Ő megcselekszí azt. (Jn. 14:14.) Az ne csüggesszen el bennünket, ha I nézetünk szerint imádságunk meghallgatás nélkül mar rád, vagy nem olyan választ kapunk, amilyet vártunk, j mert Isten »nagyobb a mi szívünknél és nem a mi i tanácsunk, hanem bölcsesége szerint cselekszik«. Ilyen- i kor mindig leckét kapunk arról, hogy nem Jézus neí vében imádkoztunk. És azt se feledjük el, hogy a mi Atyánk olyan Isten, aki kérni hagyja magát. (Ez. 36:37.), azaz akarja, hogy ne csak néha, hanem szüntelen imádkozzunk. Világosan megmondja Jakab apostol: »Nincsen semmitek, miért nem kéritek« (4:2). Ezékiel próféta (36.) pedig arra a legfőbb szempontra mutat .rá, hogy a megtért, imádkozó nép ismeri fel I a megpróbáltatás célját: Isten azért zúdít rá csapások .özönét, engedi meg, hogy ellenség tapodja földét, lerombolja városait, pusztasággá tegye lakott helyeit, hogy a nép megtérjen. Azon a napon, melyen Istenhez tér, a romok megépíttetnek és az Űr beplántálja a puszta helyeket, úgy, hogy azt mondják a. szomszéd népek: ez a föld, ez az elpusztult olyan lett, mint az .Éden kertje és a rommá lett városok teljesek lesznek emberek nyájával és hasonlatosak lesznek a megerősített várakhoz. Ézsaiás azt mondja az imádkozó népről: »feltámad a sötétségből világosságod és homályosságod olyan lesz, mint a dél... és olyan leszel, mint a megöntözött kert és mint vízforrás, amelynek vizezel nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának«. (58:10—12.)

Óh bárcsak az én magyar népem megértené az Isten üzenetét! Bárcsak most a romlás idején, a nagy szenvedésben megtanulna imádkozni! Az újjászületett és imádkozó magyarság veti meg új emberöltők alapjait s megérdemli a »romlás építője« új* nevet. így, de csak így olyan lesz az elpusztított magyar föld, mint az Éden kertje, a romvárosok megépülnek s. messze világolnak, mint a hegyen épített város. Fel hát a szívekkel! Istenben bízva menjünk: tovább utunkon az gj esztendőben és szüntelen imádkozzunk és dolgozzunk, hogy »midőn napjai lemennek, mondhassuk: dicsőség Istennek«.

Győry Elemér