Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-05-07 / 19. szám
86. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944 végül felhatalmazza az egyházkerületek és egyházmegyék elnökségeit, hogy szükség esetén az egyházkerületi, illetőleg az egyházmegyei közgyűlés hatáskörébe tartozó minden ügyben a közgyűlés nevében és tekintélyével eljárhassanak, ideértve a költségvetés; elkészítését és a számadás jóváhagyását, valamint az egyházkerületi, illetőleg egyházmegyei tanács és a 'íelkészjelölő bizottság megalakítását, úgyszintén az egyházkerületi illetőleg egyházmegyei tisztviselők lemondásának elfogadását is, minden eljárásukról kötelesek lévén a legközelebbi közgyűlés elé részletes jelentést tenni; felhatalmazza továbbá az egyházkerületi és egyházmegyei elnökségeket .arra is, hogy a vezetésük alatt álló egyházi bíróságot teljes ülésre olyankor is összehívhassák, -amikor közgyűlés ,nem tartható és az elintézésre váró bírósági ügyeket abban az esetben, ha az ítélő tanács, az időszaki tanács rendes és póttagjaiból szabályszerűen meg nem alakítható, az időszaki tanácshoz nem tartozó bírósági tagok behívásával megalakított ítélő tanáccsal tárgyaltathassák. Indokolás. A rendkívüli körülmények rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségessé. Egyházi törvényeink szellemével nem ellenkezik, hogy a gyűlés helyett szükség esetén az elnökség járjon el, amely a gyűlésnek jelentést tesz és eljárásáért felelős. A zsinati elnökség felhatalmazásánál hangsúlyozni kell az intézmények fenntarthatása érdekéből a törvénytől eltérő rendelkezés megállapíthatásának jogát, mert különben országos intézményeink esetleg nem teljesíthetnék feladatukat. A konventi elnökségnek meg kell adni azt a jogot is, hogy szükség esetén a konventi bíróságot megalakíthassa, mert különben megakadna az igazságszolgáltatás. Az egyházkerületi és egyházmegyei elnökségeket fel kell hatalmazni -az egyházkerületi, illetőleg egyházmegyei tisztviselők lemondásának elfogadására, mert fordulhatna elő olyan helyzet, hogy tömeges lemondás esetén nem volna az ügyek intézését végző tisztviselő. Az egyházkerületi és egyházmegyei tanács, valamint a lelkészjelölő bizottsiágok megbízása csak egy évre szól, ezeknek újjáalakítására tehát az elnökségeket fel kell hatalmazni. Egy évre szól az időszaki tanácsok megbízása is. Az időszaki tanács tagjainak megválasztása végett tehát össze kell hívni -a bíróságot akkor is, ha nem tartható közgyűlés. Ha pedig az időszaki tanácsból nem telik ki az ítélő tanács, nincs más megoldás, mint a bíróság többi tagjait igénybevenni, ami pedig, ha közgyűlést nem lehet tartani, ily felhatalmazás nélkül nem volna lehető. KÖNYVISMERTETÉS Dr. Soós Adorján: A kunok és jászok története a kunok betelepítésétől a mohácsi vészig. Pápa, 1944. Főiskolai nyomda. 8-r. 150 1. Főiskolánk kiváló történészének nemrég jelent meg fenti cím alatt legújabb munkája, melynek első részében a be te lep léstől kezdve tárgyalja igen világosan az általános köztörténetet. (Hogyan telepítették be véglegesen a kunokat, hogyan helyezkedtek el.) Nagy érdeme a szerzőnek, hogy az eddigi keresztségi oklevelet, mint hamisítványt, amelyre eddig a kunok történetét felépítették, teljes figyelmen kívül hagyva, kizárólag az okleveles adatok alapján állítja össze a megtelepülés kérdését. A munka második része két kérdés körül csoportosul: 1. Hogyan alakultak ki a kun szálláskapitányságok; 2. Hogyan alakultak ki a székkapitányságok. A szálláskapitányságok kialakulásánál, pontos és lelkiismeretes kutatások alpján, megállapítja, hogy kik voltak a szálláskapitányok elődei, a régi törzsökös vezető családok, vagy újabban kinevezett iszálláskapitányok. Arra az eredményre jut, hogy mind a két formában jutottak egyes családok szálláskapitánysághoz. Ugyanebben a fejezetben taglalja, hogy milyen volt a jogi helyzete az egyes kun családoknak. Sokkal több joga volt a kapitányi családoknak, mint az egyszerű földmíves kunoknak, de a kun családok sem emelkedtek a magyar nemesek kiváltságos helyzetéig. A kunok jogi helyzetét ugyanis az szabta meg, hogy az a föld, melyen laktak, az királyi várföld volt, tehát a királyi várföld jogi helyzete szabályozta a kunok és jászok jogállását. Mint várföldek tulajdonosai, csak haszonélvezői voltak a földnek, de a királytól függőitek, akitől kaptak kiváltságokat, de csaknem olyan adókat fizettek, mint a magyar jobbágyok, de nem fejenként, hanem földjeik után egyetemlegesen. Az adókulcsot azután az egyes területeken lakók maguk között vetették ki egymás között. A kapitányok is csak haszonélvezői voltak földjeiknek, de mivel személy szerint katonáskodni is tartoztak, azért megkülönböztetett jogállásban voltak, de adót ők is fizettek, nem úgy mint a magyar nemesek, akik teljes adómentességet élveztek, csak katonáskodni tartoztak. Az adószedést a király végeztette, azért az egyes területekre adószedőket küldtek ki. Ezek az adószedők mindig meghatározott területekre küldettek ki és ezek révén az egyes területeken lakó kunok szükségképen összefogtak bizonyos területeket. Ezekből fejlődtek ki a XV. századtól kezdve a székkapitányságok olyan formán, hogy az egyes elkülönült területeken lakó kun szállások kunjai tiltakoztak az adószedőknek ügyeikbe való túlságos beavatkozása ellen és privilégiumokat kértek az uralkodótól, hogy saját területeiken, ha az adószedést nem is, de legalább az adminisztrálást maguk végezhessék. A közigazgatás végzésére azután a szálláskapitányok' ból, meg a földmíves kunokból közigazgatási testületet szerveztek, melynek hatásköre, a közigazgatáson kívül, az igazságszolgáltatási hatáskört is magához ragadta. A királyi adószedők pedig csak az adók behajtásával foglalkozhattak. Ezek a közigazgatási egységek széttördelték a kun és jász települési helyeket és a XV. század végére 7 székkapitányság alakult ki. Ezek közül 4 volt a Tisza- Duna közén: Halas, Mizse, Kecskemét és a jász székkapitányság. Kettő volt a Tiszántúlon: Nagykunság és a Marostól délre Szenteltszék és egy volt Dunántúlon: Hontosszék. E székkapitányságok egyrésze időnként a királyné jövedelmi forrásai közé tartozott, ezért hallunk pl. kecskemétszéki királynéi kunokról. Amikor nem volt ki- 1 rálynéja az országnak, akkor az összes kun székek a királyi kincstárnak adóztak, de mihelyt a király megnősült, akkor a királyné részére lekötött jövedelmi források között állandóan ott szerepelnek a kunoktól szedett járandóságok. Ez a széttagoltság lehetetlenné tette,, hggy a kun és jász népegységek egységes tömbbé alakuljanak* sőt ellenkezőleg, minden székkapitányság önállóan fejlődvén, mindegyik igyekezett a másiktól függetlenül minél több jogot kicsikarni az uralkodótól a maga szűk közössége számára.
