Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-04-30 / 18. szám
Ötvenötödik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1944 április 30 DDNÁNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______________________________-------------------------------------— FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------F 1LELÓS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK A bombakárosultak felsegélyezése. tárgyában a magyarországi református egyház egyetemes konventjének elnöksége a következő felhívást adta ki: Fölhívjuk a református egyház lelkipásztorait, hogy e sorok kézhezvételét követő vasárnap, a délelőtti istentiszteleten, az adakozásra való felhívás után, olvassák fel a szószékből a következő levelünket. Isten kikutathatatlan végzése súlyos próbára állította a magyar nemzetet. Az ellenséges bombatámadások egyre nagyobb pusztítást végeznek emberéletben cs intézményekben, köz- és magánvagyonban egyaránt. Máról-holnapra földönfutóvá válnak egyházunk olyan taggjai is, akik máskor jókedvű adakozással hordozták felebarátaik terhét. Egyházaink templomaiban, iskoláiban már is lestek s bármikor eshetnek kiszámíthatatlan károk. De ezzel Isten azt a nagy feladatot rój ja reánk, hogy a segítő szeretetnek egészen nagyméretű szolgálatát kezdjük el. Most lett szemmelláthatóvá az az igazság: mindenki egyért, egy mindenkiért. Az áldozatos segítésnek ebből a nemes versenyéből ki kell vennünk a részünket nekünk is. Arra kérjük a magyarországi református egyház gyülekezeteit, testületéit, tisztviselőit és minden tagját, hogy a bombasujtott károsultak felsegítésére jó szívvel adakozzanak Isten iránti hálából iazért, hogy adakozhatnak. Az adakozásra a következő alkalmak nyílnak: Ha az egyházközség területére bombakárosultakat telepítenek ki, fogadják őket a hívek atyafiúi szeretettel, segítsék őket ruhával, élelemmel s buzgólkodjanak azon, hogy mindenki elfogadható otthonhoz jusson. Ha a gyülekezetbe nem telepítenek ki bombakárosultakat, a helybeli nőszövetség, asszonykor, vagy az e célra alakított női bizottság gyűjtsön ruházatot, élelmiszert és küldjék el a kársujtott gyülekezet nőszövetsége vagy lelkészt hivatala címére. Ha az adakozó könnyebbnek találja, elküldheti a küldeményt az illetékes i egy házke r illeti nőszövetség elnökségének címére is. A kerületi nőszövetségek elnökségeinek címe: Dunáméi léken: Dr. 'Ravasz Lászlóné, Budapest, IX., Ráday-utca 28; Dunántúlon: Győry Elemérné, Pápa; Erdélyben: Vásárhelyi Jánosné, Kolozsvár, Király-utca 51.; Tiszáninnen: Dr. Enyedy Andorné, Miskolc; Tiszántúl: dr. Makkai Sándorné, Debrecen, Dóczi J.-utca 5. A pénzbeli adományokat a presbitérium (vagy az adakozó magasabb egyházi hatóság) elnöksége az idemellékelt befizetési lappal fizesse be az Országos Földhitelintézetnél erre a célra nyitott folyószámlára. Az Országos Földhitelintézet a begyült adományokról kéthetenként kimutatást közöl és azt az egyházkerületek püspökei által megnevezett lapokban közölni fogjuk. A begyűlő összeget, mint a nemzeti adakozás egyik részét, felekezeti célok megjelölése nélkül bocsátjuk majd az illetékes tényezők rendelkezésére. E mellett azonban, mint hű sáfárok, gondoskodunk arról, hogy a tisztán református célra érkező adományok rendeltetési helyükre pontosan eljussanak. Isten óvja hazánkat és magyar véreinket! Atyafiúi köszöntéssel: Budapest, 1944 április 19. Dr. Balogh Jenő s. k. Dr. Ravasz László s. k. főgondnok, világi elnök. püspök lelkészi elnök. Az én igehirdetésem., (Folytatás és vége.) Az igehirdetésnek csak ez az egyetlen igazi útja van. Az Isten hatalmas keze alatt eltörpült, semmivé lett próféta igehirdetői útja. Minél engedelmesebb vagyok, minél jobban átjár engemet magamat az Ige, Isten annál biztosabban közölheti az emberekkel üdvözítő szándékát. Hinnem kell, hogy Isten jobban tudja, mire van szüksége a hallgatóságnak, mint én. De jaj nékem, Jja nem azt mondom, amit kellene mondanom, amit Isten akar mondani a gyülekezetnek. Az igehirdetésnek ilyen értelmezéséből adódott számomra néhány meggondolni való: 1. Igehirdetésem legyen egyszer.ii. Mindenki egyenesen megértse. Ne kelljen a magyarázathoz magyarázaftot fűzni! Egy tapasztalt lelkésztől hallottam, hogy nem az igehirdetés a legnehezebb, hanem az igehallgatás! Mert mi azért tanultunk, hogy el tudjunk készülni, de nem biztos, hogy igehirdetésünket mindenki meg is fogja érteni. Nem a dísz, nem a cifra beszéd, »még csak nem is a tudományos szín a fontos, hanem, hogy homályos emberi szavaimmal útjába ne álljak Isten üzenetének. Vannak ugyan, akik azt szeretik, — ha nem is értik — hogy a lekészük »tudományosan« beszéljen. De a prófétai igehirdető előtt nem az a fontos, hogy az emberi hiúságnak eleget tud-e tenni, hanem hogy az Ige pörölye szétzúzza a kőszíveket, ha az fáj is. 2. Másik követelmény, hogy igehirdetésem legyen textusszerű. Az igehirdetésnek az egész kijelentést tartaí-I maznia kell ugyan, de amikor igét hirdetünk, azt mégis egy textuson keresztül tesszük. Ragaszkodnunk kell ahhoz az egy textushoz, amelyet felvettünk, s azon (keresztül hirdessük Isten mentő szeretetét. Vannak prédikációk, amelyek elé egész nyugodtan lehetne bármilyen textust írni, a beszéd mindegyikéhez simulna. Annyival is inkább szükséges, hogy ragaszkodjunk a textushoz, mert a textus így válik a hallgató gyülekezet aranyigéjévé. 3. A harmadik követelmény az, hogy igehirdetésünk az élő Igét, a megfeszített Krisztust állítsa a gyülekezet elé. Isten a hit számára Krisztusban lett és <lesz való-
