Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-03-05 / 10. szám
Ötvenötödik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1944 március 5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _______________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________----1----------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------F'LELÓS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FAISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A Nőszövetség — női szemmel. Az alakulóban levő Református Nőszövetség munkája elé nagy várakozással tekintenek az illetékes egyházi körök. Különösen a kerületek püspökei fűznek £ok reményt munkásságához. Egy egyesület vagy szövetség csak akkor válthatja valóra a hozzá fűzött reménységet, ha vannak célkitűzései s ha azok megvalósítására belső feszítő erőtől duzzad. Mi adhat egy református női tömörülésnek olyan erőt, hogy céljai megvalósítására képes legyen? Hogy el ne lankadjon, hogy szalmatűzzé ne vájj ék, hogy a felszárnyalás után vissza ne hulljon a boldog semmittevésbe? Mik lehetnek azok a feladatok, melyeket a nőszövetség a mai bel missziós sürgési-forgásban még magának kifoghat? tizek a gondolatok foglalkoztattak mostanában, mióta közelebbi kapcsolatba kerültem a nőszövetségi munkával, A nőszövetség legcsodálatosabb feladatát akkor töltötte be Erdélyben, mikor az egyházat, az egy házi intézményeket s vele a magyar faji öntudatot a 20 éves megszállás alatt átmentette a hazatérésig. Nem hiába mondja egyik kiváló orvosunk, hogy a faji élet fenntartásában a nőnek nagyobb szerep jut mint a férfinak. Az erdélyi nők ezt az egyházi életben kifejtett munkásságukkal nemcsak bebizonyították, hanem egyben azt is megmutatták, hogy drága szellemi értékek megőrzésére és megvédésére is alkalmasak. Nem csoda. Hiszen egész létében veszélyeztetve volt a magyarság s a nagy ve:szély fokozott erőt követel! Hogy állunk azonban mi, pl. itt Dunántúlon? A mi létünket is sok veszély fenyegeti. Itt van pl. az egyke. Fenyegetnek a minden oldalról feltornyosuló társadalmi kérdések, melyek minden országban egy beteg világ akut jelenségei. Külső és belső szorongattatások között élünk s mégis mind e sok baj. mellett talán a leggyöfröbb a magyar társadalomnak csaknem minden rétegeiben megnyilvánuló pogány szellemű élet és gondolkozás, mely sokszor holmi vallásos mázzal van bevonva, j de lélekben semmit sem különbözik a keresztyénség fellépése előtti hellenisztikus műveltség lelkiségétől. Bizonyosfokú kiábrándultság, esetleg cinikus, vagy épen | filozófiai fölény a »régi naiv mesékkel« szemben, melyek a Bibliában vannak megírva. Ezzel a felfogással járó erkölcsi hanyatlás olyan feladat elé állítja a nőszövetséget, hogy ha csak azt az egyet tudná elérni, hogy az ifjú leánynemzedék lelkét evangéliomi hittel telítse meg s erkölcsi felfogását a reformáció korabeli szellemben új irányba terelje, már akkor sem bizonyulna hiábavalónak, nem is számítva azt a gazdag programmot, mely ebből az életből gyümölcseként fakadna. Állítom és kihangsúlyozom, hogy ha nem úgy indul el, ha nem ez lesz az alaphang munkája kezdeténél, semmivel se végez különb munkát, mint az a sokféle egyesület, melynek számát se tudjuk a magyar életben. A milléniumi esztendőben a magyar állam 400 állatni iskolát állított fel a nemzetiségi vidékeken. Ezek az egyforma, szép épületek, egészséges tágas tantermeikkel modern tanítói lakásaikkal annyira jellegzetesek voltak, hogy a legeldugottabb idegen ajkú faluban is I mintegy megszemélyesítették a magyar államot. Valaíhogy így képzelem el a nőszövetség feladatát is. Olyan összefogó, jellegzetes munkát kellene végeznie, hogy bárhol megfordul az ember, ráismerjen a nőszövetség szellemére és kivitelező képességére. Megkísérlem ué1- hány pontban ismertetni azokat a feladatokat, melyek a nőszövetségre várnak a jelen helyzetben, mert, hogy a jövő miképpen fogja ezeket módosítani, az titok előttünk. Mive! első és legfontosabb lépésnek tartom, hogy a nőszövetség egész munkásságát az evangéliomra alapítsa, indítson egy nagy lelki hadjáratot, a legkisebb falut sem hagyva ki, különösen a leány ifjúság meg.•bódítására. Régem E <do:n ; az« - a vág;, «i, hege milyen jó volna egy missziói autó, melyet nem kötnek vasútvonalak. Sajnos, a két háború keresztül húzta régebben is, most is ebbeli reménységemet. Rendezni' kellene minden falunak külön egy napos konferenciát. De ez a konferencia ne essék bek a nálunk szokásos hibába, hogy agyon beszélik H hallgatók fejét a sok előadással és nem marad idő a kérdések gyakorlati n\egfbeszélésére. Legyen ez a konferencia az evangéliomi hitélet boldog feli agyogtatása és útmutatás ennek az életnek megszerzésére. Azonban itt ne álljon meg a dolog. A konferencia vezetője vállalja a folytatást is azáltal, hogy ha nem is jut el gyakran azokba a falukba, ahol az ébresztő munkát végezte, keresse fel időnként leveleivel a megalakult asszonyköröket, bátorítsa, buzdítsa és feleljen kérdéseikre. Csak nem körlevéllel, mert ez a i leghiábavalóbb munka. A levél legyen egyéni, kizárólag annak a csoportnak szóló. Tapasztalatból tudom, hogy milyen elhagyottnak érzi magát egy felébredt lélek, mikor szeretné szívveKl élekkel Isten ügyének szentelni életét, s nincs, aki gyenge lépteit egyengesse. Tudom hogy milyen lendítő erő egy bíztató levél és egv-két bizonyságtevő mondat. — Ezek után már nem lenne nehéz belekapcsolódni az egyházmegyei, majd a kerületi nőszövetségi mozgalomba. De el kell kezdeni már most a tavasszal. Nyáron könnyebb megközelíteni a falut, ha távol esik a forgalomtól. Ne várjunk őszig, ezzel félévet veszítünk. Istennek imádkozó telkekre van szüksége, akik várják a parancsot: »Imhol vagyok Urain!« Ha ez megvan, a többi magától jön. Egy felébredt lélek többé nem lehet közönyös az egyházában reá váró feladatokkal szemben. De égetően fontosnak tartja nemzeti küldetését is. Forrongó korszakban élünk. Üjabblnál újabb eszmék indulnak hódító útra, hogy ismét letűnjenek és nyomukba mások lépjenek, mert ki-
