Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-12-24 / 52. szám

Ötvenötödik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1944 december 24 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________----------------------------------------FŐSZjERKESZTÖ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A Krisztus által éljünk. 1. János 4:9. „Az által lett nyill­­vánvalóvá,, az Isten szeretete .bennünk, hogy az Ő Egyszülött Fiát elküldötte az Isten e világra, hogy éljünk általa.“ Sokan csüggedten mondogatták hónapok óta, hogy rebben az esztendőben nem lesz karácsonyunk, * vagy ha lesz is, nem olyan, mint máskor. Karácsony megérkezett, de az igaz, hogy mostani karácsonyunk különbözik minden előzőtől. Isten végtelen bölcse­­sége jónak látta úgy intézni az események folyá­sát, hogy a külsőségektől egészen elfordulva a belső, lelki értékekre irányítsuk figyelmünket. Akarva, nem akarva le kellett mondani sok olyan karácsonyi öröm­ről, aminek semmi köze sincs a testté lett Igéhez, mégis eddig azok jelentették számunkra a karácsonyt. Most nem töltötte be hetekkel előbb karácsonyfa illat a városok utcáit. Sok családban nem is állítottak .ka­rácsonyfát és lemondtak a kedveskedő ajándékozás­ról is. Nemcsak a család, de az eklézsia karácsonya is más, mint volt évtizedeken keresztül. Ebben az év­ben nem volt gyülekezeteinkben karácsonyi vásár, ha csak nem »láthatatlanul« rendezték meg azt; elmarad­tak az adventi, karácsonyi szeretetvendégségek és ka­rácsonyfa ünnepségek. Nem tornyosultak halomra kis elemi iskolások és elhagyott szegények megajándéko­zására meleg téli ruhák és a tantermekben nem sora­koztak egymás mellé kicsi és nagyobbacska cipők. Annál bensőségesebb szeretettel és nagyobb áldozat­­készséggel készülődtek falun és városon a sebesült honvédek karácsonyára. Most kizárólag karácsony lelki vonatkozása, Isten­nek bennünk megnyilatkozó szeretete és a Krisztusban kiteljesedő keresztyén élet ragadja meg a szíveket és érezzük, hogy gazdagodunk a belső emberben. Most a karácsonyi üzenet gyermekek és felnőttek szívét, a gyülekezet angyalának lelkét Isten nagy titkára és nagy irgalmasságára, a testben alászállott Krisztus felé irányítja. Minden sóvárgás és imádság a Mes­siás felé száll. A Lélek és a menyasszony ezt mond­ják: Jövel! És aki él, mind ezt mondja: Jövelv Uram Jézus! Még senki sem csalódott, aki hittel várt és imádkozott azért, hogy legyen már egyszer kará­csonya és nyerjen bizonyosságot Isten ígéretének való­sásáról és változhatatlansásáról. Karácsonv annak két­ségtelen bizonysága, hogy a legnagyobb ajándék, amit Isten a világnak adhatott, az Úr Jézus Krisztus. »Istennek valamennyi Ígérete Őbenne lett igenfné és Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.« Ezt fe­jezi ki János apostol is; »Az által lett nyilvánvalóvá Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldötte Isten e világra, hogy éljünk általa«. Öh de szegények lennénk e (nélkül a drága Ajándék nél­kül! Nyomorultak és boldogtalanok lennénk, ha Isten ajándékozó szívének szeretete nem lett volna és nem lenne nyilvánvalóvá bennünk. Isten meg akarta meínf­­teni a bűnös emberiséget és ezért odaadta a legdrá­gábbat: szent Fiát. Azóta is a szeretet nagyságát az ál­dozat nagysága méri le. Nem igaz szeretet az, amely csak nyájaskodásban, hizelkedésben nyilvánul meg, de hiányzik belőle az áldozat. Isten karácsonyi üzenetében a hangsúly azon van: azért küldötte el Isten az Ő egyszülött Fiát a világra, hogy mi éljünk általa. Most különösen érez­zük, hogy rá vagyunk utalva. Krisztus által tudunk hősiesen, bizakodva élni. Egyedül Ő tarthat meg a nyomorúság idején, ő tehet a reménységben örven­­dezővé, a háborúságban tűrővé, a könyörgésben állha­tatosakká. Mi, akik hiszünk Jézus csodatevő erejében, háborgó tengert és nyugtalankodó szíveket lecsilla­pító hatalmában, ezekben a rendkívül súlyos idők­ben is nyugalmat és reménységet találunk Krisztus­ban. Fogadjuk azért szívünkbe a Megtartót, hogy mindenre legyen erőnk Ő általa. Tőle tanuljunk meg­elégedni azokkal, melyekben vagyunk; tudjunk le­mondani, szűkölködni, másokért jó szívvel áldozatot hozni, a testet és a világot meggyőzni és a legször­nyűségesebb megpróbáltatások között is bízni Isten­ben. Jézustól tanuljunk nyugodtan szembe nézni a szenvedésekkel és hinni az igazság diadalában és a feltámadás valóságában. Krisztustól tanuljunk aláza­tosan és buzgón imádkozni, hogy jöjjön el a mi Atyánk országa és legyen meg akarata a földön úgy, mint a mennyekben. Imádkozzunk megszűnés nélküL hojiy a karácsonyi nagy öröm töltse be a szíveket és legyen nyilvánvalóvá bennünk Istennek miirfdenre elég­séges kegyelme. Győry Elemér Karácsonyi pátens. Még sohasem volt olyan szomorú karácsonyunk, mint amelyre az elmúlt hetekben hosszú időn át annyi nyomorúság és annyi kétségeskedés között készülődtünk. A régi örömteljes adventi várakozás helyett szomorú kilátások, a karácsonyi öröm helyett a félelem retten­­tései s az isteni megszabadítás és gondviselés hite helyett emberi életünkért és javainkért való aggodal­maskodás ülte meg a lelkeket. Ezek az érzések még a mai nagy ünnepre is elkísértek és még ma is kísértenek bennünket. És mivel erősen próbára teszik lelkünket, azért szeretnők megkeresni és megtalálni azt a segít­séget, amely egyszerre megszabadítana bennünket a nagy tehertől. Ézsaiás próféta is ismerte az emberi léleknek ezt

Next

/
Thumbnails
Contents