Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-12-03 / 49. szám

Ötvenötödik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1944 december 3 DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LÁP * DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _________________________----------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------------­PÍLF.LÖS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Adventi reménység. Ésaiás 9 : 1 — 6. Mennyire a mai állapotokat írja le a próféta! Bi­zony, nálunk most »szorongatás van«. Ablakom alatt úgyszólván szünet nélkül robognak a különböző ka­tonai alakulatok gépkocsijai. Városunkban az iskolák megteltek sebesült ma­gyar honvédekkel. A város lakosainak száma csaknem megkétszereződött. A riadók mindig gyakoribbak. Gondolataink önkéntelenül is szeretteink felé szállnak, akiket az ellenséges megszállás elszakított tőlünk és akikről semmi hírt sem hallani. Élnek-e még, i vagy már elmentek a minden élők útján?! A magunk egyéni élete is állandó bizonytalanság­ban telik. Bármely pillanatban jöhet légitámadás és ! bomba vagy géppuskagolyó kiolthatja életünket. És milyen lehet a világ Kolozsvárott, Debrecen- ' ben, Kecskeméten, Szatmáron? Takarítják-e már a ro­mokat, vagy még mindig a halál árnyékának völgyében j járnak? Megaláztatás, pusztulás mindenfelé. A prófétai lélek azonban felülemelkedik ma is a lét nyomorúságain: »A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot«. Fény tör elő a magas­ból. Örvendező népet lát maga előtt. A nagy változást az idézte elő, hogy »egy gyer­mek született nekünk, fiú adatott nékünk«, aki nem más mint az Űr Jézus, Advent nagy királya. Jelenlegi bajainknak az a legfőbb oka, hogy az uralom még nincs az Ő vállán. Ezért még mindig adventben élünk. Az Egyház nagy bölcseséggel ün­nepli meg az adventi napokat, figyelmeztetve az em­bereket, hogy még mindig a várakozás népe vagyunk. De a reménység nem szégyenít meg, mert Jézu­sunk nevét /zívják »csodálatosnak, tanácsosnak; erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedel­mének«. Az emberek ma mind csodavárók. Ez helyes ösz­töne a léleknek, hogy a láthatókon túl a láthatatlan erőkre próbál építeni, de az a baj, hogy a legtöbben megfelejtkeznek arról, hogy a legnagyobb csoda a testté lett Ige. Ma sok helyen keresnek az emberek tanácsot, de Jézushoz ritkán fordulnak, pedig Ő az igazi »tanácsos«, aki a legjobb tanácsokat tudja adni. Mi lenne, ha ß. világ miniszterei, részvénytársasági igazgatói, a had­vezérek, államférfiak, költők és tudósok Tőle kérde­zősködnének napi teendőik felől? Egyszer egyik svájci barátom mondotta, hogy a svájci nemzeti bank elnöke imádságában beszéli meg Istennel, hogy felemeljék-e a kamatlábot, vagy meghagyják, vagy csökkentsék. A karácsonyi gyermek: »erős Isten«. E világ urai »elhanyagolható mennyiség«-nek tekintik' Őt. Nála nélkül végzik számításaikat. Azért ütnek ki azok oly rosszul. Ezért pusztulnak milliószámra az emberi ott­honok, ezért merednek beszakított tetejű, bedőlt tornyú templomok ezerszámra az ég felé. Isten helvett az önzés, a pénz, az élvezet lett úrrá. Mammon az Isten, aki olajmezőkért, bányavidékekért százezerfőnyi seregeket hurcol a csataterekre. De Isten nem csúfol­­tatik meg. Végül is Ő győz, mert Ő az »örökkévalóság atyja«. Mi emberek a röpke pillanatokat hajszoljuk. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, jézus az örökkévaló hajlékokba hí bennünket, ahol Vele le­szünk, a/íol megtisztel bennünket az Atya. Micsoda szédítő, de végtelenül boldogító távlatok! »Érzem, hogy az örökélet már e földön az enyém lett.« Ma sokat beszélnek a békéről is. Külön gyűlése­ken foglalkoznak annak pénzügyi, gazdasági és poli­tikai vonatkozásaival. A béke fejedelme Jézus Krisztus. Addig nincs és nem lesz igazi béke, míg Jézust meg nem kérdezik a béketárgyalásokon. Jézus a béke, mert Benne a legnagyobb békezavarónak, a bűnnek -semmi része sincs és ezért van Jézusnak hatalma bűneinket meg­bocsátani. Sötét van, de adventre karácsony jött és Jézus él. Ez a mi adventi reménységünk. > P. J. Miről prédikált Tóth Ferenc? (Tóth Ferenc dunántúli szuperintendens halálának 100-ik évfordulójára.) így jutottunk el Isten igazságszolgáltatásához, ami­ről Tóth Ferenc szintén tartott prédikációt. Főként azt fejtegeti, természetesen racionalista gondolkozásának megfelelően, amiben az emberi ész és »okosság« nem tud megnyugodni. Ilyen többek között az, hogy a bűnö­söknek és gonoszoknak is sokszor jószerencséjük van, míg az igazak és kegyesek sem mindig boldogodnak az életben, mert szenvednek és nyomorognak. Ezek olyan kérdések, melyeket a racionalizmus megint csak nem tud megoldani! s a keresztyén hitnek ez a kérdése az ész számára szintén botránkozáskő, amiben megüt­közik s amiből szomorú következtetéseket von le. Tóth Ferenc sem mélyed el ennek a gondolatnak tárgyalá­sánál, hanem csak képekben beszél s így próbálja közelebb hozni a kérdést az emberi lélekhez. Azt tanítja ugyanis (Az igazak emlékezete áldott c. prédikációjá­ban), hogy »sokszor amely pillantásban születik a gonos^ embernek öröme, ugyanabban meg is hal az, hanosló lévén azokhoz a plántákhoz, melyeket a felkelő nap kicsíráztatott és a lemenő már gyökeréből is kiszárazj­­tott«. (1. 1.) A halálról pedig azt mondja, hogy az igaz halála békességes — a gonosz ember halálával

Next

/
Thumbnails
Contents