Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-12-03 / 49. szám
Ötvenötödik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1944 december 3 DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LÁP * DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _________________________----------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------------PÍLF.LÖS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Adventi reménység. Ésaiás 9 : 1 — 6. Mennyire a mai állapotokat írja le a próféta! Bizony, nálunk most »szorongatás van«. Ablakom alatt úgyszólván szünet nélkül robognak a különböző katonai alakulatok gépkocsijai. Városunkban az iskolák megteltek sebesült magyar honvédekkel. A város lakosainak száma csaknem megkétszereződött. A riadók mindig gyakoribbak. Gondolataink önkéntelenül is szeretteink felé szállnak, akiket az ellenséges megszállás elszakított tőlünk és akikről semmi hírt sem hallani. Élnek-e még, i vagy már elmentek a minden élők útján?! A magunk egyéni élete is állandó bizonytalanságban telik. Bármely pillanatban jöhet légitámadás és ! bomba vagy géppuskagolyó kiolthatja életünket. És milyen lehet a világ Kolozsvárott, Debrecen- ' ben, Kecskeméten, Szatmáron? Takarítják-e már a romokat, vagy még mindig a halál árnyékának völgyében j járnak? Megaláztatás, pusztulás mindenfelé. A prófétai lélek azonban felülemelkedik ma is a lét nyomorúságain: »A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot«. Fény tör elő a magasból. Örvendező népet lát maga előtt. A nagy változást az idézte elő, hogy »egy gyermek született nekünk, fiú adatott nékünk«, aki nem más mint az Űr Jézus, Advent nagy királya. Jelenlegi bajainknak az a legfőbb oka, hogy az uralom még nincs az Ő vállán. Ezért még mindig adventben élünk. Az Egyház nagy bölcseséggel ünnepli meg az adventi napokat, figyelmeztetve az embereket, hogy még mindig a várakozás népe vagyunk. De a reménység nem szégyenít meg, mert Jézusunk nevét /zívják »csodálatosnak, tanácsosnak; erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének«. Az emberek ma mind csodavárók. Ez helyes ösztöne a léleknek, hogy a láthatókon túl a láthatatlan erőkre próbál építeni, de az a baj, hogy a legtöbben megfelejtkeznek arról, hogy a legnagyobb csoda a testté lett Ige. Ma sok helyen keresnek az emberek tanácsot, de Jézushoz ritkán fordulnak, pedig Ő az igazi »tanácsos«, aki a legjobb tanácsokat tudja adni. Mi lenne, ha ß. világ miniszterei, részvénytársasági igazgatói, a hadvezérek, államférfiak, költők és tudósok Tőle kérdezősködnének napi teendőik felől? Egyszer egyik svájci barátom mondotta, hogy a svájci nemzeti bank elnöke imádságában beszéli meg Istennel, hogy felemeljék-e a kamatlábot, vagy meghagyják, vagy csökkentsék. A karácsonyi gyermek: »erős Isten«. E világ urai »elhanyagolható mennyiség«-nek tekintik' Őt. Nála nélkül végzik számításaikat. Azért ütnek ki azok oly rosszul. Ezért pusztulnak milliószámra az emberi otthonok, ezért merednek beszakított tetejű, bedőlt tornyú templomok ezerszámra az ég felé. Isten helvett az önzés, a pénz, az élvezet lett úrrá. Mammon az Isten, aki olajmezőkért, bányavidékekért százezerfőnyi seregeket hurcol a csataterekre. De Isten nem csúfoltatik meg. Végül is Ő győz, mert Ő az »örökkévalóság atyja«. Mi emberek a röpke pillanatokat hajszoljuk. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, jézus az örökkévaló hajlékokba hí bennünket, ahol Vele leszünk, a/íol megtisztel bennünket az Atya. Micsoda szédítő, de végtelenül boldogító távlatok! »Érzem, hogy az örökélet már e földön az enyém lett.« Ma sokat beszélnek a békéről is. Külön gyűléseken foglalkoznak annak pénzügyi, gazdasági és politikai vonatkozásaival. A béke fejedelme Jézus Krisztus. Addig nincs és nem lesz igazi béke, míg Jézust meg nem kérdezik a béketárgyalásokon. Jézus a béke, mert Benne a legnagyobb békezavarónak, a bűnnek -semmi része sincs és ezért van Jézusnak hatalma bűneinket megbocsátani. Sötét van, de adventre karácsony jött és Jézus él. Ez a mi adventi reménységünk. > P. J. Miről prédikált Tóth Ferenc? (Tóth Ferenc dunántúli szuperintendens halálának 100-ik évfordulójára.) így jutottunk el Isten igazságszolgáltatásához, amiről Tóth Ferenc szintén tartott prédikációt. Főként azt fejtegeti, természetesen racionalista gondolkozásának megfelelően, amiben az emberi ész és »okosság« nem tud megnyugodni. Ilyen többek között az, hogy a bűnösöknek és gonoszoknak is sokszor jószerencséjük van, míg az igazak és kegyesek sem mindig boldogodnak az életben, mert szenvednek és nyomorognak. Ezek olyan kérdések, melyeket a racionalizmus megint csak nem tud megoldani! s a keresztyén hitnek ez a kérdése az ész számára szintén botránkozáskő, amiben megütközik s amiből szomorú következtetéseket von le. Tóth Ferenc sem mélyed el ennek a gondolatnak tárgyalásánál, hanem csak képekben beszél s így próbálja közelebb hozni a kérdést az emberi lélekhez. Azt tanítja ugyanis (Az igazak emlékezete áldott c. prédikációjában), hogy »sokszor amely pillantásban születik a gonos^ embernek öröme, ugyanabban meg is hal az, hanosló lévén azokhoz a plántákhoz, melyeket a felkelő nap kicsíráztatott és a lemenő már gyökeréből is kiszárazjtott«. (1. 1.) A halálról pedig azt mondja, hogy az igaz halála békességes — a gonosz ember halálával
