Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-11-19 / 47. szám
1944. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP ffJU. oldahX goznia kell s az Isten által adott eszközökkel munkálkodnia kell Isten akaratának megvalósulásáért. Nem nézhetjük ugyanis tétlenül, hogy Isten dolgozik értünk, hanem ebből a munkából nekünk is ki kell venni a részünket. Ez helyes fejtegetés, biblikus és bizonyságtevő is, de a befejezésben azután megint annak a kissé racionálista szellemű s kissé hitetlen magyar közmondásnak megfelelően, hogy »segíts magadon, az Isten is megy segít«, ezzel a felszólítással buzdítja hallgatóságát: »Bízz hát ember teljes elmédből az Űrban, de élj egyszeri smind az ő általa kezedbe adott eszközökkel, mert. az Úr csak azokat segíti meg, akik a magok megsegíttetéseken is iparkodnak«. (4. 1.) t (Folyt, köv.) Dr. Benedek Sándor. í KÖNYVISMERTETÉS 1 ................................ *<*) Dr. Victor János: Református Hiszekegy. Budapest, 1943. 8-ad rét, 352 oldal. A Református Traktátus Társaság kiadása. Ára 14 P. A katholikus Szent István és Korda könyvek sokszor keltettek már bennem bizonyos szent irigységet: Miért nincsenek nékünki ezekhez hasonló kiadványaink? Aáiért nem tudjuk mi hitünk drága igazságait, hitvallásaink hódító erejű ,mondani valóit megfelelő formában gyújtani hívő és hinni vágyó egyháztagjaink, ezek között a tanult és mai igényű híveink számára? Olyan könyvekre gondoltam, melyek népies formában és mégis tuűós alapossággal tárgyalják Krisztus tudományát, olyan írásokra, melyek a legkomolyabb szellemi és lelki igényeket is kielégítik, de tanulnivágyó egyszerűbbek kezébe is haszonnal adhatók; tartalmas, eleven, eredeti, nem kínnal kiverejtékiezfett, hanem gazdag lelkekbŐI csordult kisebb-nagyobb kötetekre, melyeket érdemes nemcsak egyszer elolvasni, de könyvtárunk legjobb könyvei közt dédelgetni. S mikor megjelent Victor János Református Hiszekegye, az volt az érzésem: Ez az! Ilyen könyvekre van nekünk szükségünk! Újra és újra olvasgatva —-. tanítványaimnak, ismerőseimnek is ajánlgatva — mindjobban megerősödik bennem az öröm: Van egy olyan népies »dogmatikánk« nékünk magyaroknak is, amilyen a külföldi protes— Kercaszomoron a templomban tartották meg az árvanapot, igehirdetés után az iskolásgyermekek szavaltak, Ugray József tanító pedig beszédet mondott. A A perselypénzzel és gyűjtéssel együtt 120 P folyt be árváink számára. — Salgótarjánban a reformáció ünnepét a két protestáns egyház közösen ünnepelte. A református templomban dr. Csengődy Lajos esperes hirdette az igét, a délutáni ünnepségen Kenéz Ferenc ref. h. lelkész szolgált. Az emlékünnepen az előadást Tátrai Pál polg. isk. igazgató tartotta, aki az evangéliumi igazságokhoz való hűséges ragaszkodás jelentőségére és a mai időkből kivezető, új és az evangéliumi szeretettörvényhez jobban alkalmazkodó reformáció szükségességére mutatott rá. Közreműködtek: Röder Alfréd orgonaszámmal, Harmat Árpád, Donát Olga, Becht Magda orgonakíséretes énekszámmal. táns irodalomban több is van. Nagy szolgálatot tett kiadásával a Traktátus Társaság. De vájjon propagáljuk-e eléggé, eljuttatjuk-e mindazok kezébe, akik szívesen megismerkednének vele, ha tudnának létezéséről? . Mert ez a könyv megérdemli a hírverést! „Noha nincs szükség a mellette való tanúskodásra. Önmaga bizonykodik maga mellett. Régen olvastam már ilyen finom és szelíd könyvet. Semmi nyoma benne türelmetlen cáfolatoknak, vitatkozásoknak. És mégis határozott. Distinkciói élesek, tisztán látja és egymástól távol tartja a hitvallási különbözőségeket. Maga is hitvallás. Csendes, kristálytiszta, üde és szent komolyságé. Meglátszik rajtas hogy filozófus-vénájú ember műve. A fogalmak biztos kezelése, a gondolatvezetés nyugodt logikája külön érték ebben a könyvben. De szerzője filozófiai iskolázottsága ellenére is theologiai érzékkel nyúl az Apostoli Hitforma hitvallási tételeinek sorrendjében tárgyalt hitigazságainkhoz. Sehol sem akarja feloldani a ! Kijelentés és hit csodáinak és titkainak paradoxiáját, | hanem hívő alázattal mutat rá ezek valóban csoda és titok-voltára. Világos és egyszerű, akár a hit fogalmát világítja meg, akár a Szentháromság titkáról jtesz vallást, akár az eleveelrendelé ssokszor félreértett kérdését tárgyalja. Felosztása, -problémafelvetése mindenütt eredeti,, de nem eredetieskiedő.. Mindvégig a Hiszekegy hitvallási tartalmáról beszél, de minden mondatán érzik, hogy ez a Református Hiszekegy az ő Hiszekegye. Akinek ugyanaz a hitvallása, boldogan ismer rá benne saját meggyőződésének kitűnő megfogalmazására, de bizonyára annak is gazdagodás e könyv olvasása, akinek más, vagy csak éppen vérszegényebb a Hiszekegye. Elméleti és mégis gyakorlati. Mindig felveti a Heidelbergi Káté ismétlődő kérdését: Mit nyer vele az ember, ha mindezt hiszi? Együtt tud érezni a másként vélekedőkkel, megérti szempontjaií kát, nem elfogult, de pozitív hitvallása azt mutatja, hogy ez a megértés és türelem éppen a saját meggyőződés bizonyosságából fakad Sokat foglalkoztatia a keresztyének hitvallásának megegyezése és eltérése. Bátran tárgyalja a legkényesebb tételeket is. A könyv legnagyobb értékének mégis azt tartom, hogy tudós szerzője nem igazságokat bogoz, mégcsak nem is eszméket rakosgat egymás mellé, hanem az érzik ki nyugodt hömpölygésű soraiból, hogy itt Valóságokkal van dolgunk. Az élő Istenről és az Isten élő és ható munkájáról. Már az egyes fejezetek címéből is kiderül, mennyire élő, tevékeny valóságnak tekinti a szerző azt, amiről ír. A Kijelentésről tárgyaló rész fölé pl. ezt . írja: »Isten megjelenti magát«. A Szentiélekről szóló fejezet előtt ez áll: »A Szentlélek valósága«. Könyvismertetésünkben szándékosan nem tértünk (ki a mű tartalmi ismertetésére. Azzal e sorok olvasóinak maguknak kell megismerkedniök, az eredeti munka olvasása útján. » . , Fejes Sándor.
