Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-11-12 / 46. szám

196. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1944

halála, egyszeri és tökéletes áldozata, a Szentlélek munkája és a hit teljes mértékben hiányoznak a prédikációtárgyak közül s csak itt-ott tűnik fel ezek közül egykettő gyenge és erotefen racionalista fogalmazásban.

Ezzel szemben annál többször szerepelnek az emberi vonatkozások, szinte kivétel nélkül majdnem minden emberi bűn tárgyalás alá kerül az emberi ítélkezéssel együtt, de hiányzik a bűn egyetemessége és hatalma. S bár dogmatikai igazságok szerepelnek ugyan az Atyával kapcsolatban, de itt és másutt is inkább a vallásosságnak emberi oldalai jutnak előtérbe, ami nyilván következik abból a korábbi megállapításunkból, hogy az Ammon által képviselt és Tóth Ferenc által is vallott racionalista felfogás szerint a keresztyénségnek is meg kell egyeznie az ész szabályaival, vagyis észszerűnek kell lennie. Ebből pedig következik, hogy a prédikációban az emberi cselekedetek és erények felmutatásával azt az utat kell megismertetnie, amely erényessé, jobbá teszi és így végeredményben boldogítani tudja az embereket. Ezért mondja a rédei temptlomszentelési prédikációjában is, hogy az a célja a templomnak, hogy »itt tanítsák és prédikálják az igét, mely nemcsak bölcsebbekké, hanem jobbakká is tesz, mert az értelem világítása mellett a szív is nemesítte,1- tik itt. Jóbarátok, haragosok együtt ülnek itt és imádkoznak egymásért«.38

Bár ismeri Tóth Ferenc a bibliamagyarázatot s az igemagyarázatos beszédet,39 amilyent néha-néha ő is készített, de a kor felfogásának megfelelően az akkori homiletikai elvek és racionalista szellem szerint témás beszédeket készített s legtöbb prédikációja ilyen. És bár Homiletikájában szépen leírja, hogy a főtételt hogyan vonjuk ki a textusból és hogyan osszuk részekre úgy, hogy a részek teljesen kizárják egymást, vagyis hogy bennük ismétlésre ne lehessen alkalom, felosztásainál mégsem tartotta szem előtt megállapításait. Ennek tudható be minden bizonnyal az, hogy nem mindegyik felosztása sikerült, mások erőltetettek, ismét mások pedig a racionalista szellemből kifolyólag szárazak és erőieknek. Jobb felosztása van '»Keresztelő János nagyságáról« szóló prédikációjának, melynek főtétele és a részek így alakulnak: nagy volt Keresztelő János 1. Jézus személyére nézve, 2. az ő tanítói hivatalára nézve és 3. tökéletes képe volt a kegyességnek, igazságnak. »Az 'ismeretlen Jézusról« tartott prédikációjában felteszi a kérdést: mi az oka annak, hogy nem ismerjük Jézust? Okai 1. a figyelmetlenség, 2. a balítélet és 3. az emberi szív gonoszsága. »A hitről és jó cselekedetekről« szóló prédikációjában így szól a főtétel: szükség van jócselekedetekre, mert — amint ő mondja — »ha hit is elég volna, káros következménye volna ennek a tanításnak 1. a keresztyén vallásra, 2. az erkölcsökre és 3. magára az emberre nézve«. »A káromkodásánál két részben arról szól, hogy 1. ki káromkodik és 2. kit káromol? »A hálátlanságánál elmondja, hogy a hálátlanság okai 1. a jóltevő, 2. a jót elfogadó, mz igazi jóltevö««ről pedig azt mondja, hogy 1. nem szóval, hanem cselekedettel tesz jót, 2. tiszta szívvel, 3. örömmel és jó kedvvel és 4. szabadon és okosan teszi. Arra a kérdésre, hogy »ki tudja boldoggá tenni az életet«, két részben felel meg: 1. aki eníberül tud bánni embertársaival és 2. aki eltávozik a gonosztól. »A kevélységről« azt mondja, hogy azt kerülni kell, mert 1. sok bűnnek kútfeje és forrása, 2.

38 Rédén, 1817 november 9. napján I. Móz. 28n alapján tartott templomszentelési beszéd. 2 1.

39 Benedek S. i. m. 159—164. 1.

szomorú következményekkel, károkkal jár s hogy ezeket megláthassuk, nézzük meg 3. eredetüket, végüket s természetüket. Még egy felosztását mutatjuk be arról a tételről, hogy »,a bűn kárt tesz«, még pedig 1. kiilsőképen, 2. belsőképen és 3. miért kell a bűnöst elvonni a bűntől? Míg az eddigiekben a 18. század kifejezési módjától eltekintve aránylag elég jó felosztásokat láthattunk addig az ez után következők már sokkal gyengébbek és nem is egészen megfelelőek.

Ilyen gyengébb felosztása van a »rossz erkölcsökről« szóló prédikációjának, melyben azt fejtegeti, hogy a rossz erkölcsök oka 1. az ember magaviseleté, 2. a gyermekek rossz nevelése és 3. a különböző életű emberek magatartása. Ilyen fiinak a prédikációnak felosztása is, melynek főtétele az, hogy a »bölcseség szív nélkül elégtelen« 1. magunkra és 2. másokra nézve. A felosztásnál már erőteljesebben nyilvánul meg a racionalizmus szelleme és felfogása s különösen előtérbe jut a következő néhány prédikációban, melyeknek felosztása nemcsak a fogalmazásban, hanem a lényegben is erősen racionalista. Azt mondja ugyanis egyik prédikációjában, hogy »a keresztyén vallás megmarad«, mert vallás nélkül nem lehet 1. sem az ember, 2. sem a társaság és mert a keresztyénségben megvan a belső jóság és tökéletesség. Áldozócsütörtökön Jézus mennybemenetelével kapcsolatban arról beszél, hogy Jézus követőit megszomorítja 1. a múlandóság gondolata, 2. az élet rövidsége és sok szenvedése és hogy 3. a vil^sf gonoszul fizet. Az élet múlandósága és az élet rövid volta nagyon közeli fogalmakat jelentenek s ezért ismétlésekre vezethet. Hasonló a helyzet »a bűnösök között« tanúsítandó magaviseletről tartott beszédének felosztásánál is, amikor azt kérdezi: 1. mit csináljunk ilyen alkalmatossággal, 2. hogyan viseljük köztük magunkat és 3. mi- i csoda regulákra figyelmezzünk a velük való együttlételben? — Rossz a felosztása, amikor »az ártatlanságról szól a következőképen: 1. »legyetek ártatlanok, 2. cselekedjetek jót, kerüljétek a bűnt (a magatok érdemeiből lármát ne csináljatok), így mentek lesztek a rágalmazás nyelvétől«, vmgy amikor »a nredesti náci óról« szól, mondanivalóját így osztja fel: 1. tehetetlen, 2. hogy boldog legyen. Azt a kérdést pedig, hogy mit jelent az ember, így osztja fel: 1. reánk, 2. felebarátainkra és 3. meglátszik rajtunk, hogy emberek vagyunk. Bár csaknem mindegyik prédikációjában ragaszkodott a főtételhez és ennek felosztásához és bár nagyon is tisztában volt azzal, hogyan kell ezt a felosztást elvégezni, mégis már az eddigiek alapján is gyenge felosztásokkal találkozhatunk prédikációiban, amely felosztások megfelelhetnek az ő kora gondolkozásának és racionalista szellemének, de nem felelnek meg az általa is tanított homiletikai szabályoknak.

(Folyt, köv.) Dr. Benedek Sándor.

— Tábori lelkész naplójából. „Örömmel tapasztaltam, hogy a honvédek mindenütt örömmel várják a tábori lelkészt. Az ige az egy szükséges dolog nagyon hiányzik nekik. Itt érzik igazán, hogy nemcsak kenyérrel él az ember... Aki otthon a templom felé sem járt, az is várja az istentiszteletet, nem is szólva azokról, akik otthon rendesen eljártak a templomba. Állandóan érkezik hívás, szálljak ki közéjük. Mint Pál apostolt hívta a macedón férfi, úgy hívnak engem is: Jer hozzánk . . . légy segítségül nekünk.“