Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-10-22 / 43. szám
1944 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 185. oldal. az árvaháznak. Ezeket rendszerint a leány- és , nőé gyle te k gyűjtötték készséggel és igaz szeretettel. Kérésünkkel elsősorban mindig a női szívekhez fordulunk, mert a női szív gyöngédségénél fogva közelebb áll az anyátlan, síró árvához és könyörülő szeretettel, kezének simogató melegével letörli könnyeit. Árvagyermekeink legtöbbjének van egy-egy pártfogója. Ezeket a pártfogókat az Országos Református Szeretetszövetség kéri fel —* a sajátárva-akció keretében —, figyelmükbe és szeretetükbe ajánlván az árvákat. Ilyen pártfogók egyesek és családok, vagy több baráti család vállal egy árvát, vagy egv iskola növendékei, egy-egy gyülekezet stb. Ezeket a nemesszívü pártfogókat karácsony előtt levéllel kerestük fel, kérvén a szeretet ünnepének közeledtével, hogy árváiknak karácsonyi öröm szerzésében segítségünkre lenni szíveskedjenek. Istené a dicsőség, hogy kivétel nélkül mindegyik küldött vagy pénzt vagy csomagot ruhaneművel, játékkal és cukorkával, vagy mind a kettőt. Árváink' is írtak karácsonyra összesen 65 darab köszönő- érá köszöntő-levelezőlapot mindazoknak, akik adományaikkal, szereteíükkel valamikor is gondoltak az árvaházra. Egy-egy ilyen pársoros levelezőlapra is érkezett adomány. A kismama rendszer egyedül a mi árvaházunkban van bevezetve. Mennyi áldás származik ebből gyermekre és kismamára egyaránt. A gyermeknek pótolja a nélkülözött szeretetek Minden árva úgy emlegeti kismamáját, hogy az én kismamám. Mert érzi, nemcsak tudja, hogy az ő kismamája egyedül csak az övé. Mennyi áldás származik ebből a kismamára, mennyi gyöngédséget termel ki szívéből és lélekben hogyan nemesíti át., Itt az Isten házában köszönöm meg nékik azt az áldozatos munkát, „amit szívesen vállaltak és amelyet örömmel és hűséggel végeznek is. De megjköszömöm a szülőknek is, hogy ehhez a vállalkozáshoz készséggel megadták a beleegyezést, sőt a kismamái teendők végzésében ők maguk is szívesen segítenek leányaiknak. Az Űr, aki titkon nézi őket és gyönyörködik szép munkájukban, fizessen meg nekik nyilván. Az adományok hónapról-hónapra jóval felülhaladják azt az Összeget, melyet a Központ készpénzben küld havi ellátmányul. Ez az összeg a múlt évben fejenként és havonként 20 P volt. Ma 30 P. Ebből lehetetlenség — adomány nélkül — egy árvát eltartani és ruházni. Hiszen egy télikabát ára több mint egyévi ellátmány. De hála érte a jó Istennek, hogy a sok helyről érkezett adományokból és a műkedvelő előadások jövedelméből tudtunk árváinknak 'ruhát beszerezni. Jelentősen megkönnyítette ezt a ..gondunkat az Országos Református Szerefetszövétség Központja ruha- és cipőküldeményeivel. Ezen a helyen köszönöm meg az egész gyülekezetnek azt az ezerféleképpen megmutatott szereteted, mely megannyi áldott bizonyságtevés arról, hogy bármily rossznak tartsuk1 a világot, azért mégis csak sok fbenne a jó ember. Szüretkor egy-egy kosár szőlő, egy-egy üveg must, egy-egy kosár gyümölcs, vagy egy tál kóstoló disznóöléskor, az utcán menő árvához egy-egy kedves szó, egy simogatás, mind-mind megannyi beszédes bizonyság erről. Illesse hálás köszönet a község vezetőségét. Jegyzőjét, bíráját, orvosát, elöljáróit, kiknek megértő jóakaratát, segítőkészségét mindenkor tapasztaltuk és oly gyakran igénybe is vettük. Hálás köszönettel kell adóznunk akarás főszolgabíró j áriak is, aki szívén viseli árvaházunk sorsát és amikor arra szükség van, kinyújtja feléje segítő kezét. Befejezésül egy kedves jelenetet idézek szemeink elé: Vasárnap vagy ünnepnapokon, mikor az Jsten házából távozik a gyülekezet, az ajtó előtt megállnak a presbiterek, kissé távolabb megállnak csoportokban az árvák is. Szembe néz egymással a múlt és a jövő. Gyülekezetünk vénei mosolygó arccal, tekintetük simogató melegével, pár kedves szóval gyönyörködnek a jövőben, a gyermekben. Jön a jelen. Gyülekezetünk viruló szép leányai, a kismamák szeretettel hajolnak le az árvákhoz, megcsókolják őket és kézenfogva vezetik vendégszerető szülőik házába. A gyermek örömmel megy, ahová vezetik. Fogjuk meg kezét mindnyájan és vezessük jó úton, imádkozzunk érte, hogy vigyen az útja szebb és boldogabb magyar jövendőbe. Bakó Lajosné. A fenti cikknek a végére tesszük a textust: Az asszonyok ékessége ne legyen külső: hajuknak támogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses Isten előtt, mert így ékesítették masukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménv! kedtek. 1. Péter 3, 3—5. Balogh Margit „kismama“ beszámolója. Beszámolómat egy bibliai Igével kezdem, mely meg van írva Jakab apostol 2. részének 17—18. : versében: »Azonképpen a hit is, ha cselekedetei ninj csenek, megholt ő magában, de mondhatja valaki: j Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. | Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedíetfeidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet«, A mi leánykori munkánknak ez az Ige a vezérfonala. A jó Istennek irántunk való kegyelme -olyan drága munkaalkalmat adott nekünk, amit mindenkor imádságos lélekkel köszönünk meg a Mindenhatónak. Ez a drága munkaalkalom az árvaház, Leánykörünk 19 tagjának van egy-egy párt; fogoltja az árvaházban. Az ország különböző részei- i bői jött az éhező, könnyes szemű, elhagyatott gyer- i mek, hogy köztünk találja meg a kis szívének anynyira hiányzó szeretetek Az árvák úgy szólítanak bennünket, hogy kismama. Ez a szó nemcsak ajándék számunkra, hanem felelősségérzet is. Istennek és az embereknek tartozunk felelősséggel a reánkbízott gyermek leikéért. Elsősorban igyekszünk gyenge erőnkhöz mérten, Isten segítségével pótolni a hiányzó I édesanyai szeretet melegét. Igazi hivatását az a kis’ mama tölti be, aki rossz gyermekéből jót nevel. Nem I akarom részletesen felsorolni ennek a munkának1 sokféle lehetőségét, mert el akarom kerülni, hogy beszámolómat bárki is dicsekedésnek tekintse. A leánykörnek minden tagja szeretne kismama lenni, de nem I jutott mindenkinek árva. Ebben az Isten kegyelmét látjuk, hogy több az áldozatkész szeretet, mint az arra szoruló árva. Meg van írva a Bibliában, hogy mikor Jézus betért Máriához és Mártához, Mária leült Jézus lábai elé és hallgatta .az ő tanítását. Márta pedig mint jó háziasszonyhoz illik, a konyhában foglalatoskodott, hogy megvendégelhesse az Urat. Egyszer bement és azt mondta: Uram, nincs-e arra gondod, hogy az éli testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak. Istené a dicsőség, hogy a mi testvéreink a mezőföldi j egyházmegye gyülekezeteinek leányai nem Hagytak I bennünket magunkra az árvaház szolgálatában. Segítő ; szeretetüket mindenkor érezzük és érzik a kis árvák í is. Istennek áldása legyen munkájukon.
