Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-08-27 / 35. szám

1944.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

153. oldal.

f KÖNYVISMERTETÉS 1

IY - _____td)

A pápai főiskola 1943—44. iskolai évi Évkönyve dr. Pongrácz József theol. akad. és Rab István gimn. és kér. középiskolai igazgató együttes szerkesztésében, a viszonyokhoz mért csökkentett terjedelemben 132 lapon jelent meg.

Az Évkönyv elején olvashatni Rab István gimn. igazgató megkapó beszédét, melyet az intézet nagy halottja, Faragó János c. tank. kir. főigazgató sírjánál mondott el, kiemeli benne az elhunytnak kemény magyarságát, puritán kálvinizmusát és klasszikus 'humanizmusát, mint lelki arculata alapvonásait.

A theol, akadémián a tanévet szent. 9-én nyitotta meg Ólé -Sándor l’őisk. gondnok. Dr. Pongrácz József igazgató Az imádkozó Jézus címen tanévnyitó értej /kezest olvasott fel. Megemlékezik az évkönyv dr. Vass Vince egykori theol. tanár, valamint dr. Kőrös Endre c. tank. kir. főigazgató volt intézeti óraadói elhunytéról. Az intézet növendékei közül hatan voltak cserediákok két-két hétre Debrecenben, Kolozsvárott, Sárospatakon és Sopronban. Szeretetvendégség keretében emlékezett meg az intézet dr. Antal Gábor püspökről, születése 100-ik évfordulója alkalmából. Az Akadémia Kiadványai c. sorozata három új számmal gyarapodott, a Theol. Kézikönyvek 4-ik kötete második kiadásban jelent meg.

A Theol. Internátusalapra 5502 P folyt be. Legáclókból a hallgatók 25.469 P-t kaptak. Theplogusok segélyezésére a papai egyházmegye 720 P-t, a Kollégiumi Diákszövetség 500 P-t, a mezőföldi egyházmegye 300 P-t adományozott. A palástalap 576 P-vel növekedett.

A 28 hallgató közül 7 komárommegyei, 12 veszprémmegyei. A dunántúli egyházkerületből való 24, a dunamellékiből 4.

A hallgatók eredményes munkásságot fejtettek ki a Tóth Ferenc Körben. Az évvégi pályatételekre 17 pályamű érkezett. Szépen dolgoztak a Faluszeminá:riumban.

(Folyt, köv.)

®®8«M®S>@®®®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®@®8®®j|

I VEGYESEK |

»í ®

— Presbiteri konferencia. Egeralján augusztus 20-án református presbiteri konferencia volt, amelyen Egeralja, Adorjánháza, Csögle, Kispirit, Nagypirit.; Nemesszalók és Somlóvecse presbiterei gyűltek össze mintegy hatvanan. A presbitereken kívül gyülekezeti tagok is nagy számmal resztvettek a konferencián, amelyen igét hirdetett: Bolla Vince nagypiriti lelkipásztor, megnyitóbeszédet mondott Végh János esperes, előadást tartott Parragh Árpád csöglei lelkész: »Milyen presbiterekre van szükség és milyen presbiterekre nincs szükség református egyházunkban?« címen, továbbá Szánthó Emil nemesszalóki helyetteslelkész: »Az otthon« címen. A konferencia Bolla Sándor esperesi segédlelkész imádságával és gyülejkezeti énekkel zárult. A konferencia után a vidéki presbiterek részére az egeraljai református nőegye1- sület ozsonnát adott, amelyért ezúttal is köszönetét mondunk.

— Halálozás. Részvéttel értesültünk, hogy dr. Guba János, az Országos Társadalombiztosító Intézet főorvosa, a barsi református egyházmegye főjegyzője, a dunántúli egyházkerület tanácsbírája, életének1 42-ik évében, aug. 20-án rövid szenvedés után Léván, váratlanul elhunyt. Temetése aug. 22-én volt nagy részvét mellett. Az igaznak emlékezete áldott.

— Tóth Mihály volt losonci lelkipásztor, később debreceni theol. tanár életrajzát közli a Debreceni Protestáns Lap. A közleményben megkapó kép található a losonci gyülekezet templomépítéséről az 1849. évi orosz pusztítás után. »Ahol legnagyobb a Veszély, ott van közel az isteni segély. Az orosz hadsereg megölheti a testet, a lelket nem ölheti meg. Balgatag orosz — így kiáltott fel vesztesége nagy fájdalmában is az Istennek népe — rombadönthetted templomunkat, de nem fojthattad el lelki szabadságunkat, mi templomunk bástyájában megmaradt tanácstermünket ^materemmé alakítjuk at, — ott is imádhatjuk Istenünket, míg ő hozzá méltó hajlékot építhetünk, elrabolhattad minden vagyonúnkat, de szabadságunkat, hazafiságunk örök szent tüzét nem olthattad el. Első ki a vész helyén megjelent, kisterenyei földbirtokos, az egyház buzgó főgondnoka Losonczi Gyürky Pál volt. Ő aki addig is mint főpártfogó kegyes ősei alapítványából évenként a losonci két lelkész számára száz kila búzát szoígálatott ki, most mintegy gondviselésszerű Mózes állott elő, a koldussá lett papok és tanárok fizetését az egyház nevében biztosította, évnegyedi illetményeiket, az érvénytelenné lett magyar bankjegyek helyett érvényessé vált német, bankjegyekben rögtön előlegezte, s egyszersmind a legértelmesb és buzgó eg}Tiáztagokból állandó építtető bizottságot nevezett ki. így vette kezdetét a losonci phőnix hamvaiból újra éledése. Az állandó építési bizottság, egy ezüst sorsjáték tervét dolgozta ki, s a sorsjegyek kibocsátására akkori magyar kir. helytartótanácsos ifj. Szilassy József sikeres közben jáH rásával engedélyt nyert. Mind két lelkész a sorsjegyek hazaszerte elhelyezése s eladásában tevékeny részt vett. A 30 Fros sorsjegyek nagy kelendőségnek örvendettek, s mintegy 30 és 40 ezer forint közt jöá védelmeztek. Ezalatt az új templom rajzával Wagner János pesti építész is elkészült, s az építési anyagok lassanként összeszereztettek^. s lelkészek és presbyterek összevetett vállal az új gótli idomú templom építéséhez hozzá fogtak. Azonban Tóth M. buzgó lelkész társát Nagy Józsefet az 1853-ik év tavaszán a debreceni ref. Egyház választotta meg lelkipásztorául, aki e meghívást — az építkező losonci egyház szigorú körülményeit is számbavéve — annyival inkább elfogadta, mivel a hozzá ragaszkodó püspök Szoboszlai P. István mellett mint segédlelkész szolgált. Tóth M. ezentúl magára maradt — mint tanár ugyan megszűnt tanítani, — de a lelkészi hivatal az (építkezés nehéz gondjaival együtt reá. nehezedett. Az ország provisórius kormánya alatt semmiféle egyházi nyilvános gyűlést nem lehetett tartani, tehát éppen azok vonultak félre, akikre ily rendkívüli helyzetben legnagyobb szükség volt. Mégis az isteni gondviselés néhány buzgó tag kitartásával végre annyira megsegítette, hogy a közönséges isteni tisztelet a tanácsteremből az új templom készen levő belsejébe áttétetett az 1854-ik év vége felé, míg az új temp-