Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-08-13 / 33. szám

144. oldal. DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1944 adjuk hirül, mint kivételes jelenséget. Mikor lesz a kölcsönös megértés, türelem, békesség, szép egyet­értés általános? Arról, hogy szórványosan megvalósult a keresz­tyén egység, nemcsak ma hallunk, de régi írásokból is bizonyíthatjuk. A sok bizonyság közül csak két sárgult levelet mutatok be. Mindkettő egy kis falu lakosainak keresztyén egységéről tanúskodik. íme az első levél: »Alóbb írottak, mind a három religion lévő elöl­járók, nevezetesen Pápisták, Kálvinisták és Lutheráí­­nusok, egyenlő akarattal adjuk tudtára mindazoknak, akiknek most, vagy a jövendőben szükséges lesz, azt, hogy ennek előtte egy közös harangunk volt, melyet még az atyáink közös pénzen szereztek és mindezideig közösen használtunk. De mivelhogy mi Pápisták a mi magunk részére nagyobbat csináltatni szándékoztunk, ezen okokra való nézve a két részen lévő uraimékkal minden engedelmességgel és békes1- ségesen megegyeztünk úgy, hogy a harangot a mos­tani drágasághoz képest böcsültük Nyolcvan forin­tokra és így ennek felit, azaz Negyven forintokat jó és elkelendő pénzül a két részen lévő uraiméktul föl is vettük, úgy, hogy már ennekutána sem mi soha, sem pedig utánunk következendő maradékaink semmi jussokat hozzája nem tarthatják, hanem fönt hagyván ennekutána is a további szép ügyességet és békességet, de a haranghoz semmi jussunkat nem tartjuk, melynek valóságáról adjuk ezen egyező levelünket.« Különösen figyelemreméltó, hogy a három fele­­keze tbeliek atyái közösen szereztek harangot és az atvák egvmásközötti szép egyetértése és békessége megvan az utódoknál is. Ezek maradékaiknak adják tovább, mint a közösségi élet fundamentomát. írták pedig ezt a levelet az Úr 1805-ik esztendejében. Egy több, mint 50 esztendő múlva kelt írásból azt olvashatjuk, hogy megvan még a szép egyetértés, a békesség. íme a második írás: »1857-ik Mártius hó 23-án tartott egyességi gyű­lésen jelentetett, hogy a bevégzetf tagosítás, alkal­mával egy új temetőhely hasíttatott ki, mely hogy mielőbb kitűzött céljának megfeleljen — ma a Róm. Cath. Lelkésztől felavattatik s adandó alkalommal a többi egyház lelkészeitől is innepélyesen felszentel­­tetik oly megegyezéssel, hogy' míg a régi temetőben üres hely lesz, mindaddig oda temettessen minden felekezet halottja, s csak a álégi temetőnek betelte után nyittassák meg ezen új temető használatra, s akkor a sír ásása szélről kezdődjék s minden vallás-különb­ség nélkül rendben történjék. Ezen új temetőnek ha­szonvétele, valamint a régié is ezennel átadatik a há­rom felekezet iskolatanítóinak, éspedig egyenlő osz­tállyal elosztva. Mely egyezségünket nevünk aláírásával ezennel megerősítjük s hitelesítjük, mint feljebb: Bősze István ev. lelkész, Marton László plébános, Tury Károly ref. lelkész, Nagy Pál, Birkás Péter, Nagy János bíró, Pálfi Sándor. Jelenlétemben: Török Antal kerületi iegyző.« Hány helyen még a halottak sem férnek össze! Ebbe a temetőbe még; ma is ígv temetkeznek, ahogy a fenti egyezség kimondja: »minden valláskülönbség nélkül, rendben«. A kis falu három felekezetbeli lakosainak régi pél­dája szolgáljon útmutatásul a mostani nemzedéknek, hogy legyen közöttünk végre szép egyezség és békes­ség, életünkben és halálunkban keresztyén egység. Tótpál Márton. (e* .. ■ -...... ~~T~ K KONYV1SMERTETES 3 Uray Sándor: Édesanyám imakönyve. Méliusz kiadás. Már a második kiadásban jelent meg e kedves, népszerű imakönyv. Az előszóban elmondja a szerző, hogy édesanyját korán elvesztette, egy régi fénykép és egy régi imakönyv emléke maradt rólg,. Ez az imakönyv azonban még gyermekkorában elkerült tőle s csak negyven év múlva kapta vissza. Azóta szeretet­tel lapozgatja édesanyja imakönyvét s ez a régi, ma már közforgalomban, sőt közhasználatban sem’lévő imakönyv adta a gondolatot és ihletést az »Édesanyám imakönyve« megírásához. — Imaéletünk áltálában cse­kély. Az igazi mély imaéletet élőnek ugyan nincs szük­sége imakönyvre, de hányán mondhatják ezt el maguk­ról még a templomos hívek is. Ez az imakönyv is azért készült, hogy megtanítson imádkozni és azután feleslegessé tegye önmagát. Hétköznapi, ünnepi és alkalmi imák, majd rövid fohászok vannak benne. Református keresztyén szempontból igen fontos és helyes, hogy, minden ima előtt egy ige van: az igére következik az ima, mintegy az Isten üzenetére az i emberi felelet és hála. Az imák után mélyértelmű pár | soros idézetek, vagy keresztyén epigrammaszerű igaz­ságok vannak: elmélyítvén az ott mondott és kért igazságot. Félreértés elkerülése végett megemlítjük, hogy természetesen nemcsak nők — leányok és édes­anyák — olvashatják nagy lelki haszonnal ezt a köny­vet, hanem minden keresztyén ember is,. Ajándékként a legkedvesebb emlék lesz bárki számára. Ez ima­könyv 192 oldalas, ára félvászonkötésben 4, textilbőr­kötésben 8 pengő. A lélek kardja. Összeállította Taníás Ferenc. Méliusz kiadás. Még egy éve sincs annak, hogy Tamás Ferenc, a tiszántúli református egyházkerület missziói lelkésze összeállításában református katonák és hozzá­tartozóik részére ez »imakönyv« 10.000 példányban megjelent és máris a második kiadás vált szükségessé. Révész Imre püspök írta hozzá a »Köszöntés«-!:. Ez is és minden többi része a könyvnek egy bibliai ige rövid magyarázata, alkalmi ima és egy zsoltár-, vagy dícséretvers kíséretében, vagyis lényegében mindegyik egy önálló és alkalmi áhítat akár a katona, akár ott-* honi szerettei számára: Ige és igemagyarázat, ima és ének. Benne a honvéd égés# élete a »behívót kaptam«­­tól — a fogságon át az úrvacsoráig, benne az otthon minden kötelessége és imája a hazáért, a honvédért és hitünk megtartásáért, benne a szülő szíve.tv imája és a honvéd küzdelme és hite. Kinek nincs ma hozzá­tartozója, avagy szeretettje, akinek kedves emlékül, áldott figyelmeztetésül inem adhatná ezt a könyvet: akár az aggódó vagy gyászoló szülőknek és családnak, akár a távollevő vagy Isten segítségével hazajött egészséges, vagy sebesült hősnek. Ez a könyv ma mindenki könyve. — Ára 1 pengő. Erdős Károly: Az én vallásom. Méliusz kiadás. A református öntudat erősítésére, a konfirmált ifjúság és felnőtt egyháztagok számára írt e pompás kis könyv immár a hatodik kiadásban jelent meg, s most a 60.001—70.000 példányszámok kerültek forgalomba. Konfirmációi emlékkönyvnek régóta elsőrendűen be­vált, de presbiterek és egyháztagok között is közszere­tetben áll és általánosan használt, és használható ez a kis formátumú, de igen magvas könyv. Fohászok — alkalmi imádságok — után adja a Miatyánkot, az

Next

/
Thumbnails
Contents