Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-07-30 / 31. szám
136 oldal DUNÄNTÜU protestáns lap 1944, helyzet természetesen nem volt általános, nagyon sok világi tisztséget viselő önzetlen és hitbuzgó volt. A Ráday Pálok lelki vetése sokszor hullott termő talajra és dús gyümölcsöket termett. Az idők folyamán egyházunknak helyzete merőben megváltozott. Ma már egészen más igényeket támaszt az egyház világi tisztviselőivel szemben, mint a múltban. Igaz ugyan, hogy ma sem közömbös az egyház szempontjából, hogy az élen járó világiaknak milyen a társadalmi helyzetük, de a hangsúly mégsem ezen van. Egyházunk ma is nehéz küzdelmet folytat. A világnézeti ellentétek komoly veszedelmet jelentenek és ebben a küzdelemben nem az istentagadás a legfigyelemreméltóbb károkozó, hanem a folyton erősbödő közömbösség, az egyház iránt tanúsított érdektelenség, amely ha túlcsap a vonalon, nehezen gyógyítóható sebeket okozhat. A mai időkben nem társadalmi és politikai befolyásra, de Krisztus útján járó, igazhitű emberekre van szükség az egyházban. Most, amidőn egyházmegyei gondnoki tisztségemet átveszem, hálát adok Istennek, hogy életem útját ideirányította, megköszönöm a gyülekezetek egyhangú bizalmát és ígérem, hogy egyházamat ebben a minőségemben is igaz hittel fogom szolgálni. Tudatában vagyok a gondnoki tisztség fontosságának és díszének, de egyben látom a nagy nehézségeket, amelyek előttem állanak. Hivatalomat életemnek olyan szakában veszem át, amelyben az embereknek pihenésre és nem munkára kell gondolniok, de tudom azt is, hogy ma mindenkinek dolgoznia kell és éppen ezért én most nem tekintem elfáradt életemet, nem egyéb gyarlóságaimat, nem a feladat súlyát, hanem vállalom a nekem kiosztott munkát és Isten segítsék gébé vetett igaz bizalommal. Bármilyen munkával foglalkozunk is mostanában, gondolataink szüntelenül arra a nagy küzdelemre irányulnak, amely immár az egész világot lángba borította. Nekünk mindenünk kockán forog: szabadságunk, nemzeti létünk .és keresztyén vallásunk. Nekünk csak a győzelem adhat életet. A harc fizikai eszközökkel folyik, az egyháznak ugyan ilyen eszközei nincsenek, 'de közreműködése azért mégis cselekvő, mert a legnagyobb viharban is bizonyos szóval hirdeti Istennek igéjét, a legnagyobb rombolás közepette is épít, építi a szeretetnek, az egyetlen örök igazságnak az országát. Ebben az építő munkában szeretnék én szerény munkás lenni és ehhez a munkához kérem Isten áldását és az egyházmegye szíves támogatását. Pályi Pál. Az imádkozó Jézus. Irta és 1943 szeptember hó 9-én a pápai református theologiai akadémia tanévnyitó ünnepélyén felolvasta dr. Pongrácz József theol. akadémiai igazgató. Az bizonyos, hogy az imádságnak van valami áldott visszahatása is az imádkozóra. A jóságért és tisztaságért pl. nem lehet úgy imádkozni, hogy valaminő mértékben már abban a pillanatban ne nyerjünk valamit kérésünk tárgyából. A lelket felemelni Istenhez már magában véve megnyugtatja és megnemesítí azt. Valószínű ez volt Jézus megdicsőülésének a kezdete is. Az Atyjával való közösségnek az átélése és abban való elmerülés kiragyogott arcára és azt földöntúli fénybe és dicsőségbe vonta. Bizonyos mértékben ez történik mindenkivel, aki igazán imádkozik. Mózesnek, amikor negyven napig a hegyen volt Istennel, olyanforma világosság ragyogott az orcáján, mint aminőt láttak a tanítványok a Mesterük arcán e szent hegyen és mindazokon, akik sokat imádkoznak, van valami abból a lelki szépségből, amely Krisztuséval azonos természetű és az imádságra való feleletek egyik legértékesebbje. A jellem az imádság forrásából fakad. A másik imádságra való felelet, amjre a figyelmet felhívni kívánóm, az Ő megkeresztelése alkalmával történt. íme, a történet: „Lön pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is megkereszteltetett és imádkozott, megnyilatkozék az ég. És íeszálla Öreá a Szent Lélek“ (Lk. 3:21, 22). A Szent Lélek tehát akkor küldetett el Reá, amikor imádkozott és minden valószínűség szerint ez volt az, amiért abban a pillanatban imádkozott. Éppen elhagyta názáreti otthonát, hogy megkezdje nyilvános munkáját; és közvetlenül szüksége volt Neki a Szent Lélekre, Aki felkészítse Őt feladatára. Elfelejtett igazság, hogy Jézus telve volt a Szent Lélekkel, de ez egyike azoknak a tényeknek, amelyeket evangéliomaink nagyon világosan kijelentenek. Jézus emberi természete a Szent Lélektől függött. Ez által tétetett az isteni alkalmas szervévé és ennek az ihletésnek az erejével végezte minden munkáját, mint igehírdető, mint csodatevő és mint megváltó. És ha bármily munkában is utánozni akarjuk az Ő életét, — ha segíteni akarunk folytatni az Ő munkáját ebben a világban, vagy betölteni kívánjuk, ami még hiányzik az Ő szenvedéseiből, — ugyanattól a befolyástól kell függenünk. De hogyan nyerhetjük ezt meg? Őmaga ezt mondotta: „Ha azért ti, gonosz létetekre, tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni: mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik Tőle kérik“ (Lk. 11:13). Az erő is, mint a jellem, az imádság forrásától jön. (Folyt. köv. 1 VEGYESEK 1 C«í — Egyházmegyei gondnoki beiktatás. A drégelypafánki egyházmegye ünnepélyes közgyűlésen iktatta be egyházmegyei gondnoki tisztségébe Pályi Pál ny. főispánt, a balassagyarmati egyház főgondnokát. Beiktatásán résztvett Nógrád vármegye főispánja, Kuthv Dezső evang. püspök, dr. Jáky Kálmán törvényszéki elnök, stb. — Gyászhirek. A magyar református egyház két jeles munkását vesztette el dr. Heiessy Kálmán kecskeméti és dr. Komjáthy Aladár miskolci lelkipásztor személyében. Dr. Hetessy 62 éves volt, nemrégiben választották meg a kecskeméti egyházmegye esperesévé. 1918-ban lett a kecskeméti gyülekezet egyik lelkipásztora ; sokat épített az anyagiak terén ; megszervezte a tanyavilág lelkigondozását. A dunamelléki egyházkerületnek jegyzője és tanácsbírája volt. Az alkotó munka embere volt egész életében. — Dr. Komjáthy 51 éves korában halt meg. A felelőséggel párosult szeretet volt életének legjellemzőbb vonása. Ózdról Sajópüspökibe, zimankós időben gyalog indul él, mert ott két vagy három első elemibe járó gyermeknek hirdetni kell a legnagyobb szeretetet: Jézus Krisztust. Mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett s mindazt amit végzett, szerényen és alázatosan feltűnés nélkül, mint Istentől neki szánt feladatot végezte.
