Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-07-23 / 30. szám

Ötvenötödik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1944 július 23 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________--------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Egység és küzdelem. Elmondatottt Magyaregeresen június 11-én tartott levente zászlóavatási ünnepélyen. A biblia egyik örökszépségű könyvében: »A Zsol­tárok Könyvében« lapozgatva, telkemet megragadta a 60-ik »Zsoltár« 3. és 6. versében olvasható két »Ige«, — az egyikben édes Hazánk küzdelemteljes múltját, a másikban reményteljes jövőjét látom. : A 3. vers történelmi hátterében Izráel széthullva, Jeruzsálem romokban hever. Dávid, a dalköltő fájdal­mas lelki vonaglásban járja végig ezeket a romokat, búsongó leikéből felzokog a nagy nemzeti tragédia mélységes fájdalma: »Isten, elvetettél minket!...« »Elszélesztettél minket!...« »Hozz vissza minket!...« Utána mindjárt a 6-ik versben magasra lobban a fel­támadás szent reménységének a lángja: »De adtál a Téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igaz­ságért«. Teliát csak az Istent félő nép méltó a zászló ma­gasra emelésére. De fájdalom, az istenfélés szeníséges tudata magyar földön még mindig nem tudta kiirtani igen sok lélekből a forradalmi idők romboló szelle­mét. Látjuk mélységét a magyar tragédiának. Minden­kinek bölcsőjét ez a szellem készítette elő. Mohács­nál mindenki össze esküszik a másik ellen, kikacagott szalmabáb lett a király. Láttuk a forradalom pusztító viharában a rombolás, a tagadás lelkét, amikor a ma­gyar balgatagon dobta el a fegyvert és megölte az egyetlen egyet (Tisza), a legnagyobbat, aki pedig se­gíteni tudott volna ezen a szerencsétlen nemzeten. Ez a szellem eleven erővel dolgozik még ma is földalatti aknamunkájában — forradalmi virtuskodással szeretné mégegyszer lángragyujtani ezt az országot..,de az .Isten nem engedi. Drága nemzetem! Méltónak tartott Téged az Is­ten, hogy zászlót adjon néked! Méltónak tartott téged is magyar ifjúság, hogy ebben a zászlóban magasan lengessétek a magyar jövendő közeledő nagy diadalát! Ti levente ifjak... a magyar jövő fakadó reményei, véssétek szívetekbe, hogy ez a korszak a magyar tör­ténelemben a nemzeti megpróbáltatás igen súlyos kor­­iszaka, ebben a korszakban a zászlónak nagyobb jelen­tősége van, mint valaha volt. Ü. T. A zászló iegy nagy cél felé való törekvést, testvéri együttérzést, egy akaratnak a közös munká­ját jelentette, valamely magasztos (eszménynek a szol­gálatában. így értjük meg ,hogy zászlója van a had­seregnek, a különböző egyesületeknek, társadalmi kö­zösségeknek, mert .mindeník érzelmi, gondolati egy­ségbe akarja olvasztani gyermekeit. Olvasszon Tite­ket is ez a zászló a honszerelem legszentebb érzel­mébe. Ez az eszmény legyen tireátok nézve a legdrá­gább kincs ezen a világon; mert ha van nemes, nagy és szent érzelem, amelyben izzani mindenkor dicső­ség, még ha az fájdalommal jár is, akkor a hazaszere­tet érzelme mindenek előtt az. Ez az érzelem nem más, mint odaadás. Odaadom egész magamat, min­den gondolatomat, akaratomat, egész lényemet, tehát életemet a haza szent ügyének, mint a spártai nő, aki maga adta szeretett gyermeke kezébe a pajzsot eme szavakkal: »Ezzel vagy ezen«. Vagy ezzel térj vissza győztesen, vagy ezen hozzanak vissza, ha dicsőén küzdve elestél a honért! Az önzetlen tiszta honsze­­relem éltető levegője a bonnak. Nem akkor hal meg valamely nemzet, amikor ellenség tiporja le, hanem akkor, amikor nincsenek a honszerelem lángjában égő fiai és leányai. Ezért mondja a legnagyobb magyar: »A magyar csak saját magat fogja meggyilkolhatni, — más által el nem pusztítható«. Amíg tehát a hon­szerelem dalá,t iaz édes ,anya már a bölcsőben dud'ol­­gatja gyermekének, amíg az ifjút ez a szent érzelem hevíti nemes és nagy tettekre, addig .mélységesen kell hinnünk és remélnünk, hogy Magyarország évezredes nagyságában, történelmi folytonosságában ismét élni és virulni fog. , De a zászló nemcsak egységet, hanem harco£ és küzdelmet is jelent. Ez a harc, (ez. a küzdelem a 1 elánt századok dicsőséges csatáiban ott viharzott a legvére­sebben, ahol éppen a zászló lerjgett. A zászló tehát minden időben központja volt a támadásnak. A ke­resztes háborúk vitézei elsősorban: »Mohamed«-zászlóí­­tartóit rohanták meg, Dugovics Titusz elszánt küzdel­mében a török -katonát magával ragadja a halálos mélységbe, hogy a félho*Idas zászlót ki ne tűzhesse a vár ormára. Előttem egy harci kép, mikor a hős katona halálos sebével lebukik lováról, testéből patakzik a vér, nincs aki segítsen rajta, mégegyszer összeszedi jminden erejét, hogy fejét felemelve ^zéttekintsen. mit gondoltok? Fáradt tekintetével mit keresett? A zászlót. A zászló ;még megvan, a zászló még nem veszett el, a szent ügy élni fog. Hány reményteljes ifjúi élet lobbant el a zászlóért vívott küzdelemben Szerbia halál-földjén, a lengyel mezőkön és lobban el most is ott azokon a helyeken, ahol a költő szerint: »Vér csurog a földön, vér csurog a fáról, Ahol a rongy sátor nyöszörög a szélben, Haló honvéd sóhajt — fiam! — feleségem!...« , Harcot, küzdelmet követel titőletek is ez a zászló. Harcot, küzdelmet minden ellenséggel szemben, amely kezetekből kiragadni, az eszményt, mely selyem szálai­ból messze kiragyog, megcsúfolni akarná. Ebben a harcban, ebben a küzdelemben hősöknek kell lennetek. Nemcsak a csatamező termel hősöket, hanem az élet is. Minden gyermekben, minden ifjúban egy-egy (hős szendereg. Legyetek hát hősök az Isten és a Haza

Next

/
Thumbnails
Contents