Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-07-16 / 29. szám
1944. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 129. oldal. f KÖNYVISMERTETÉS H ■ ....— Dr. Imre Lajos: Katechetika. Református egyházi könyvtár XXII. kötete. Budapest, 1942. 447 oldal. Magyar református theológiai irodalmunk hosszú ideig nélkülözött olyan szakmunkát, amely a vailástanítás és vallásos nevelés minden kérdését felölelte volna. Fenti katechetika ezt a hiányt pótolja. Szerzője az ujreformátori theológia híve és theológiájának megfelelően a vallástanítás és vallásos nevelés eddigi munkáját és gyakorlatait átértékeli. Bevezetésében meghatározza a katechetika nevét és tarialmát. E szerint »a vallásos nevelés elmélete«. Nem egyszerű tananyagátadás, hanem minden munkájában »Isten Igéjének hirdetése azok számára, akik ebbe az Igébe még nem nyertek bevezetést«. (3. o.) A lényeg tehát az l'ge hirdetése. Ez a katechctikának egyetlen feladata. Ilyen meghatározás mellett a vallásos nevelés, az egyház igehirdetői munkájának egy része. Következőleg mindenhol a lelkipásztorok végezzék és ne bízzuk a tanítókra. Mi legyen a vallásos nevelés célja? Egyesek az egyháztagságban, mások a keresztyén személyiség fogalma kialakításában, vallásos érzelmek felébresztésében látták a vallásos nevelés célját. Mindezzel szemben a vallásos nevelésnek egyetlen célja az, hogy Istennek a gyermekhez szóló Igéjét hirdessük.« (141. o.) A vallástanítás tehát korra való tekintet nélkül ugyanazt az Igét szólja. Hangsúlyozza azonban szerzőnk, hogy az egyazon Igle hirdetése mindenkor személyekhez alkalmazott igehirdetés. Tekintetbe veszi a hallgatók korát és viszonyait. Helyesen mutat rá a szerző arra, hogy a »nevelés két. egymással szoros összefüggésben álló módon látja Isten Igéjét«. Látja az Igét, akinek tartalma ugyanaz és a gyermeket, akire a nevelés munkája személyesen irányul«. (144. o.) A vallásos nevelés céljának ilyen értelmezése meghatározza a nevelés anyagát és módszerét is. Az anyag magában foglalja ymindazt, amiben és ami által isten Igéje hirdettetik«. Az Ige pedig hirdettetik a Bibliában. Egyformán az Ó- és Újszövetségben. Megcáfolja és visszautasítja azokat a szempontokat, amelyek alapján némelyek a Szentírást, a vallásos nevelés céljára és főleg ószövetségi részek elhagyásával egyszerűsíteni akarják. A Szentírás egyes részei között nincs értékbeli különbség, mert annak minden könyve az Úr Jézus Krisztusról szól. Azért örülünk ennek a bátor megállapításnak, mert a hozzánk időben közel lévő theológia épp az ellenkezőjét hirdette ellentmondást nem tűrő követeléssel. Aki mégis vállalkozna a Szentírás leegyszerűsítésére, Krisztus-csonkítást végez. Az Ige az egyházban hirdettetik. Ezért hozzátartozik a vallástanítás anyagához az egyháztörténet. Vigyáznunk kell azonban, hogy tanítás közben ne váljon száraz tananyaggá. Sajnos, a kísértés sokszor legyőzi a vallásoktatókat s így annál jobban érdekel bennünket az ellene való védekezés. A védekezésnek pedig egyetlen útja van, az egyháztörténetben Isten Igéjének hatását és munkáját mutassuk fel. Az egyháztörténet tanítása során azt lássa meg a gyermek, hogy Isten igéje az évszázadok folyamán hogyan hirdettetett az egyházban és hogyan engedelmeskedtek a meghallott Igének. Az egyházban hirdetett és meghallott Igére a hívő 4a hitvallásban, az énekben és imádságban válaszol. Az Ige tehát maga teremti meg a nevelés anyagát. Hitvallás alatt a Heidelbergi Kátét gondolja. Ä tananyagba, válogatás nélkül az énekeket sem lehet felvenni. Csak azoknak az énekeknek van helye, amelyek megütik az Ige mértékét. »Minden egyházi éneket az Igével kell imérnünk s azt kell megvizsgálnunk, hogy van-é annak a tapasztalatnak a'apja Isten Igéjében.« Megnyugtatja azokat is, akik bizonyos korig helytelennek tartják az énekek tanítását, tekintettel arra, hogy a gyerek nem érti a szöveget. »Hogy a gyermek az énekben foglaltakat nem érti,... ,az nem baj, mert az ének nemcsak szavaival és értelmével, hanem dallamával és egész hangulatával hat.« Ezt pedig már korán megérzi a gyermek. Az imádsággal kapcsolatban rámutat a gépiesséválás kísértésére. Azt ajánlja, hogy kötött imádságok helyett szabadon imádkozzunk. Először csak a tanító, természetesen röviden és világosan s később pedig a gyermekek is. A vallásos nevelés módszerét is az Ige határozza meg. Akármilyen módszert is válasszunk, az eredmény | Isten kezében van. Isten esetről esetre munkálja minden gyermeknek a vallásos nevelés eredményeit. Val- I lásos gyermek a vallásoktatás munkájából nem szület- i bet, mert ez az újjászülő munka egyedül Isten hatal- I mában áll. Rámutat szerzőnk a modern valláspedagó! gia fogyatékosságaira, hangsúlyozván, hogy abszolutj nak és feltétlenül eredményesnek tartották a jó módszert, amelyet aztán lélektani, szociális, stb. vonatkozásokban építettek ki. Minden ilyen »jómódszerteremtő igyekezet túlbecsülte az ember erejét, Istent pedig kikapcsolta a munkából«. Velük szemben a vallástanításban csak olyan módszernek van helye, »amely magát teljesen az Ige alá íudja rendelni s nem akar más lenni, mint eszköz'arra, hogy a gyermek számára az igét a tanítás formájában is hirdesse«. (319. o.) Megemlítjük még, hogy olyan valláskönyveknek a használatát ajánlja, amelyeket későbbi korban is elővehet a gyermek és vezetik, segítik, lelki élete kérdéseiben is útvesztőiben. Sajnos, ma néhány olvan erőtelen vallástankönyvünk van, amely még iskolában sem tudja eligazítani a gyéreidet. Az egész munka nagy felkészültséggel készült. A val’ástanításra vonatkozó összes elméleteket, próbálkozásokat Krisztustól kezdve napjainkig szem előtt tartja, tévedéseiket megmutatja. Bizonyságtevés az egész munka arról, hogv a vailástanítás titka és szolgálata Isten kezében van és csak a hívő vallástanítóknak jelentetik ki. Ez a munka felhívás minden vallásoktató felé, jer, számoljuk fel emberi bölcseségünket és bízzuk magunkat, munkánkat Isten Lelke vezetésére. Jer, engedelmeskedjünk Gazdánknak, aki munkára küldött szőlőjébe. Nehéz munka, nem lehet gyorsan olvasni, átfutni oldalak fölött, nyilván azért, mert Isten üzenetét hordozza. Olyant tolmácsol, amit nem ért meg könnyen az ember, csak elfogadhat hitben és engedelmességben. Meg vagvunk győződve. hogv Imre Lajos az ezután következő könyveiben sem lesz más1, mint ahogv ebből a könyvéből megismertük. Szolga marad, aki alázatosan papírra veti azt. amit Isten az Ö szívébe és gondolataiba zárt. Nagymaros. Kovács Gyula. — A Református Ifjúság című lapot, mely Pálffy Károly lelkipásztor, országgyűlési képviselő szer- i kesztésében jelenik meg, eddigi rendkívüli jelentőségű közérdekű szolgálatainak elismeréséül a Református Egyetemes Konvent „a magyar református egyház ! iskolánkivüli ifjúságának hivatalos missziói lapjává nyilvánította. A lap felelős szerkesztője ezután is Pálffy Károly lesz.
