Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-07-16 / 29. szám
Ötvenötödik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1944 július 16 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______._____________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK r Óvóhelyen. Június 27-én, az egyik legnagyobb, Budapestet ért bombatámadás alkalmával két és fél órát töltöttem a Gellérthegy oldalában lévő sziklatemplomban, min* óvóhelyen. A sziklatemplom megtelt emberekkel. A sziklatemplom őrei kötelességükhöz híven elkezdtek fennhangon imádkozni s a megilletődött tömeg velük j együtt mondotta az Üdvözlégyet. Számtalanszor újra meg újra kezdték, majd az egyik szerzetes atya prédikációt mondott, utána jött a Mi Atyánk és ismét az Üdvözlégy. így tartott ez egészen a légiriadó megszűnéséig. Elvegyültem a tömegben én is. Csendben, magamban imádkoztam. Kerültem a feltűnést, különösen óvakodtam lattól, hogy bárkinek az áhítatát megzavarjam. Egyszer egy fiatal kis asszonyka jött közelembe 8—9 éves kislányával. Halkan megszólít: »A bácsi nem református lelkész?« »De igen« — válaszoltam. »Nem tetszett Debrecenben prédikálni egyik ORLE-gyűlés alkalmával?« »De igen.« Megmondja nevét. Nem folytattuk tovább a beszélgetést, de láttam rajta, hogy boldog volt és ajka mozgott, mint azé, aki magában imádkozik. A prédikáció elhangzása és az imádság befejezése után, munkás ruhába öltözött ember közeledett felém. Erősen szemügyre vett és megjegyezte, de nyilván nekem szólóan: »Hiába jövünk a' sziklaté mp? lomba, senki se kerülheti ki azt, amit az Isten rámér«. És ismét rámnéz-etf; Pillantására röviden ennyit mondottam: »Nincs egészen igaza, kedves barátom, én azt gondolom, az az igazság, hogy aki az óvóhelyben bízik, az bálványimádó, aki az óvóhelyet nem veszi igénybe ilyen szörnyű légitámadáskor, az meg Istenkisértő«. Barátom ismét rámnézett és eltávozott tőlem. Egy kis idő -múlva visszajött, anélkül, hogy megszólalt volna, mert láttam, hogy mondani akar valamit, halkan megkérdeztem tőle: »Mondja csak kedves barátom, nem református?« Hangosan felelte: »református vagyok«. »Az úr meg nem református tiszteletes- úr«? »De bizony, az vagyok« — válaszoltam. »Hogyan is tetszett mondani?« — kérdezte. Ismét élmondtam, hogy ki a bálványimádó és ki az Istenkisértő. Kezet fogtunk és azzal köszönt el tőlem, hogy ez a néhány szó szép prédikáció volt. Őrálló. A barsi református egyházmegye közgyűlése. A barsi református egyházmegye 1944 július 6-án Léván tartotta évi rendes közgyűlését Czeglédy Pál esperes és dr. vitéz Nagy Béla egyházmegyei gondnok elnöklete alatt, amelyen úgyszólván az összes közgyűlést alkotó tagok jelen voltak. A közgyűlést ünnepélyessé tette, hogy azon Győry Elemér a dunántúli református egyházkerület püspöke is megjelent. A közgyűlést Czeglédy Pál esperes bibliaolvasással és bensőséges imádsággal nyitotta meg. Szeretettel köszöntötte a közgyűlésen megjelent főpásztort, Győry j Elemér püspök urat, s emlékül átnyújtotta Püspök úrnak az egyházmegye nevében Sz. Kiss Károly: »Monográfiái vázlatok a barsi ref. esperesség múltja és jelenéből« c. könyvét. Püspök úr megköszönve a szíves üdvözlést és az emlékül részére adott könyvet, kifejezte, hogy örömmel jött jel a dunántúli egyházkerület ezen perem egyházmegyéjének mai közgyűlésére annál is inkább, mivel az ez év tavaszára tervezett püspöki egyházlátogatást a mái rendkívüli viszonyokra való tekintettel nem tarthatta meg. Szeretettel hívta fel a lelkipásztorokat, tanítókat, gondnokokat, presbitereket, hogy ezekben a súlyos időkben fokozottabb mértékben végezzék kötelességüket, hirdessék Isten igéjét, a Krisztus evangéliomát tisztán es ele,gyítetlenül, vigasztaljanak, segítsenek, sebeket kötözzenek, egymás terhét hordozzák anyaszentegyházunk és édes magyar hazánk jobb, boldogabb jövője érdekében. Majd Pap József egyházmegyei főjegyző előterjesztette az egyházmegye időszerű kérdéseivel részlesen foglalkozó esperesi jelentést, illetve az egyházmegyei közgyűlésnek az esperesi jelentéssel kapcsolatban hozott alábbi határozatait. Egyházmegyei közgyűlés mindenekelőtt szeretettel hívja fel az egyházközségek vezetőit s általuk magyar népünket, hogy ezekben a súlyos időkben önfeláldozóan, fegyelmezetten és fokozott erővel végezzék kötelességeiket. Tegyünk bizonyságot magatartásunkkal arról, hiszünk Istenben, hiszünk hazánk és nemzetünk jövőjében! Közgyűlés kegyelettel emlékezett meg a múlt évi közgyűlés óta elhalt Bacsa Lajos nyug. szódói lelkipásztorról és. Szobi János kiskálnai tanítóról. Szeretettel köszöntötte közgyűlés dr. Balogh Jenő egyházkerületünk főgondnokát, a zsinat és konvent világi elnökét 80 életévének betöltése alkalmával, továbbá Gesztelyi Nagy Barnabás töhöli kántortanítót szolgálatának 40 éves évfordulója alkalmából. , Révkomáromi László bori tanítót a vitézi rendbe való felvétele alkalmával. Tóth Imre garamlöki lelkipásztort pedig abból az alkalomból, hogy Kormányzó Urunk számára a Signum Laudist hadiszalagon és az
