Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-07-16 / 29. szám

Ötvenötödik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1944 július 16 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______._____________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK r Óvóhelyen. Június 27-én, az egyik legnagyobb, Budapestet ért bombatámadás alkalmával két és fél órát töltöttem a Gellérthegy oldalában lévő sziklatemplomban, min* óvóhelyen. A sziklatemplom megtelt emberekkel. A sziklatemplom őrei kötelességükhöz híven elkezdtek fennhangon imádkozni s a megilletődött tömeg velük j együtt mondotta az Üdvözlégyet. Számtalanszor újra meg újra kezdték, majd az egyik szerzetes atya prédi­kációt mondott, utána jött a Mi Atyánk és ismét az Üdvözlégy. így tartott ez egészen a légiriadó meg­szűnéséig. Elvegyültem a tömegben én is. Csendben, ma­gamban imádkoztam. Kerültem a feltűnést, különösen óvakodtam lattól, hogy bárkinek az áhítatát megza­varjam. Egyszer egy fiatal kis asszonyka jött köze­lembe 8—9 éves kislányával. Halkan megszólít: »A bácsi nem református lelkész?« »De igen« — válaszol­tam. »Nem tetszett Debrecenben prédikálni egyik ORLE-gyűlés alkalmával?« »De igen.« Megmondja nevét. Nem folytattuk tovább a beszélgetést, de lát­tam rajta, hogy boldog volt és ajka mozgott, mint azé, aki magában imádkozik. A prédikáció elhangzása és az imádság befejezése után, munkás ruhába öltözött ember közeledett fe­lém. Erősen szemügyre vett és megjegyezte, de nyil­ván nekem szólóan: »Hiába jövünk a' sziklaté mp? lomba, senki se kerülheti ki azt, amit az Isten rámér«. És ismét rámnéz-etf; Pillantására röviden ennyit mon­dottam: »Nincs egészen igaza, kedves barátom, én azt gondolom, az az igazság, hogy aki az óvóhely­ben bízik, az bálványimádó, aki az óvóhelyet nem veszi igénybe ilyen szörnyű légitámadáskor, az meg Istenkisértő«. Barátom ismét rámnézett és eltávo­zott tőlem. Egy kis idő -múlva visszajött, anélkül, hogy megszólalt volna, mert láttam, hogy mondani akar valamit, halkan megkérdeztem tőle: »Mondja csak kedves barátom, nem református?« Hangosan felelte: »református vagyok«. »Az úr meg nem református tiszteletes- úr«? »De bizony, az vagyok« — válaszol­tam. »Hogyan is tetszett mondani?« — kérdezte. Is­mét élmondtam, hogy ki a bálványimádó és ki az Istenkisértő. Kezet fogtunk és azzal köszönt el tőlem, hogy ez a néhány szó szép prédikáció volt. Őrálló. A barsi református egyházmegye közgyűlése. A barsi református egyházmegye 1944 július 6-án Léván tartotta évi rendes közgyűlését Czeglédy Pál esperes és dr. vitéz Nagy Béla egyházmegyei gondnok elnöklete alatt, amelyen úgyszólván az összes közgyű­lést alkotó tagok jelen voltak. A közgyűlést ünnepé­lyessé tette, hogy azon Győry Elemér a dunántúli re­formátus egyházkerület püspöke is megjelent. A közgyűlést Czeglédy Pál esperes bibliaolvasás­sal és bensőséges imádsággal nyitotta meg. Szeretettel köszöntötte a közgyűlésen megjelent főpásztort, Győry j Elemér püspök urat, s emlékül átnyújtotta Püspök úrnak az egyházmegye nevében Sz. Kiss Károly: »Mo­nográfiái vázlatok a barsi ref. esperesség múltja és jelenéből« c. könyvét. Püspök úr megköszönve a szíves üdvözlést és az emlékül részére adott könyvet, kifejezte, hogy öröm­mel jött jel a dunántúli egyházkerület ezen perem egy­házmegyéjének mai közgyűlésére annál is inkább, mi­vel az ez év tavaszára tervezett püspöki egyházláto­gatást a mái rendkívüli viszonyokra való tekintettel nem tarthatta meg. Szeretettel hívta fel a lelkipász­torokat, tanítókat, gondnokokat, presbitereket, hogy ezekben a súlyos időkben fokozottabb mértékben vé­gezzék kötelességüket, hirdessék Isten igéjét, a Krisz­tus evangéliomát tisztán es ele,gyítetlenül, vigasztal­janak, segítsenek, sebeket kötözzenek, egymás terhét hordozzák anyaszentegyházunk és édes magyar hazánk jobb, boldogabb jövője érdekében. Majd Pap József egyházmegyei főjegyző előter­jesztette az egyházmegye időszerű kérdéseivel részle­sen foglalkozó esperesi jelentést, illetve az egyházme­gyei közgyűlésnek az esperesi jelentéssel kapcsolatban hozott alábbi határozatait. Egyházmegyei közgyűlés mindenekelőtt szeretettel hívja fel az egyházközségek vezetőit s általuk magyar népünket, hogy ezekben a súlyos időkben önfeláldo­­zóan, fegyelmezetten és fokozott erővel végezzék kö­telességeiket. Tegyünk bizonyságot magatartásunkkal arról, hiszünk Istenben, hiszünk hazánk és nemzetünk jövőjében! Közgyűlés kegyelettel emlékezett meg a múlt évi közgyűlés óta elhalt Bacsa Lajos nyug. szódói lelki­­pásztorról és. Szobi János kiskálnai tanítóról. Szeretettel köszöntötte közgyűlés dr. Balogh Jenő egyházkerületünk főgondnokát, a zsinat és konvent vi­lági elnökét 80 életévének betöltése alkalmával, to­vábbá Gesztelyi Nagy Barnabás töhöli kántortanítót szolgálatának 40 éves évfordulója alkalmából. , Rév­komáromi László bori tanítót a vitézi rendbe való felvétele alkalmával. Tóth Imre garamlöki lelkipász­tort pedig abból az alkalomból, hogy Kormányzó Urunk számára a Signum Laudist hadiszalagon és az

Next

/
Thumbnails
Contents