Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-07-09 / 28. szám

1944.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

125. oldal.

hogy soha többé nem nyerik vissza. Ez természetes. Jézus Krisztustól megtanulhatjuk, hogy kell az ilyen állapottal szembeszállni. Az imádságban megtanulhatjuk, hogy erőforrásaink Istenből fakadnak és Az, Aki megerősített bennünket a munkára, a győzelemre, ha akarja, újra felövezhet bennünket új és még felségesebb munkára.

2. Csodálatos az is, hogy Jézus akkor különösen imádkozott, amikor élete túlságosan el volt foglalva munkával és izgalommal. Senkisem vádolhatja Öt azzal, hogy nagyon csendes és könnyű életet élt. Mi a modern világ egyik rossz tulajdonságának tartjuk a sok munkát, elfoglaltatást. Az igazság az, hogy ma is vannak emberek, akik nem dolgoznak. Egy skót tanárom, az áldott emlékű Dods Márkus egyszer nagy port vert fel egyik nyilatkozatával, amelyben azt mondotta, hogy „bizony vannak esetek, mikor a pap a legrestebb az egész gyülekezetben“. Jézus körül tolongtak az emberek, néha még arra sem volt ideje, hogy egyék, de imádkozni arra mindig volt ideje.

Mi ma azt, hogy el vagyunk foglalva, arra használjuk fel mentségül, hogy ne imádkozzunk. Jézus arra használta fel, hogy annál inkább imádkozzék. Nyilvánvaló, hogy neki volt igaza. Egy bölcs ember egyszer azt mondotta, hogy neki túlságosan sok dolga van és így neki semmisem sürgős; azt értette ez alatt, hogy ha engedte volna magát a sürgetésektől elragadtatni, nem tudta volna minden munkáját elvégezni. Nincs semmi, ami annyira megszerezné számunkra ezt a nyugodt önuralmat, mint az imádság. „Amikor a munka pora annyira betölti szobánkat, hogy szinte megfojtani készül bennünket, öntözzük meg az imádság vizével és akkor kényelmesen kitisztíthatod azt, elvégezve minden teendődet.“

3. Jézus különösen imádkozott- akkor, mikor a kísértés közelített hozzá. Életében a legnagyobb imajelenet bizonyára a gecsemánéi volt. Amikor belépünk utána a kertbe, szinte félünk, hogy erre a jelenetre tekintsünk. Olyan szent és annyira felülhaladja értelmünket és remegünk, amint halljuk az imákat, melyek a földről szállnak fel, ahova leborult. Ilyen imádságok még soha nem hangzottak el. .

(Folyt, köv.)

í KÖNYVISMERTETÉS 1

»Tegnap és ma és mindörökké...« Révész Imre összegyűjtött tanulmányai az egyház múltjából és jelenéből. A Coetus Theologorum kiadása. 1944. Debrecen. 420 lap.

Testes kötetben bocsátotta közre a .kiadó Révész Imrének 1918 és 1943 között különböző helyeken elhangzott és megjelent előadásai lés tanulmányai közül azokat, »...amelyeknek a gondolkozó és tájékozódást kereső magyar ember ma is hasznukat vehetné«, — mondja a szerző a bevezetésben. E nemű munkáinak adását pedig azért látja hasznos szolgálatnak, mert — mint írja — »magyar közönségünk az általam itt tárgyalt történelmi alakokról, tényekről, problémákról a legtöbb esetben máig sem kapott bővebb és behatóbb tájékoztatást«.

Ma is, hangsúlyozza a szerző. Mért pl. azóta, hogy Szekfű Gyulának a Rákóczi- és Bethlen-könyve körül felvert por elült, az ú. n. történelmi átértékelés kérdése vájjon elvesztettene időszerűségét legalább az elvi részére vonatkozólag? Hogy az ítélkezés és értélés szempontjainak higgadt tárgyilagossága ma is

épen olyan, vagy még nagyobb szükségesség, mint annakidején: ma is hangsúlyozni kell. Zweig hirhedt könyve Kálvin genfi diktatúrájáról már rég elmerült a közfeledékenységben, de ahogyan Révész Imre ezt a pamfletot kézbeveszi, ízeire szedi, hamisságait kimutatja, a mintája lehet annak a magatartásnak, amelyet a nem-viszontvagdalkozni, hanem olvasóit felvilágosítani akaró, hidegfejű kritikusnak mindenkor tanúsítania kell. Hogy Szabó Dezső magyar kálvinizmusa, vagy Krisztusnak magyar református egvháza yálik-e programmunkká: ma különösen időszerű kérdés, amikor a faj problémáira vonatkozólag döntésre érett a helyzet. A keresztyén egység közel egy évtizede felmerült vitájának megoldása — ha valaha, — úgy ma, legatább gyakorlatban, múlhatatlanul szükséges volna, de ez most is csak a szerző által mindenkori érvénnyel leszögezett keretekben lehetséges. És így tovább, Ágoston, István király, Megyercsy Béla, a debreceni kollégium: köszörükövek, melyeken a mindenkori olvasó történetlátása élesedik.

S épen ez a könyv egyik legnagyobb jelentősége, j Térben és időben adódott esetlegességek kapcsán a j végtelenség és örökkévalóság világába emelkedni: erre a nagyszerű szárnypróbára nyílik alkalma annak az olvasónak, aki nemcsak egyes 'kérdésekre 'szeretne megbízható pórázon vezető válaszokat nyerni a tekintélytől, hanem maga is íjreg akarja tanulni a profesziszortól a tudomány helyes alkalmazásának a gyakorlatát, a püspöktől pedig a keresztyén önfegyelem aszkézisét.

De ez a tanulmánygyűjtemény nemcsak eligazítást ad bizonyos kérdésekben az érdeklődőknek, nemcsak hatékony példa a keresztyén tudós magatartásra a szakembereknek, hanem egyben élesen metszed profilja magának Révész Imrének is, mégpedig elsősorban mint pásztornak. A tudós megalkotta a maga szintézisét rendszerezett opuszában; itt a pásztor váltotta aprópénzre a maga keresztyén tudományát úgy, ahogyan azt a nyájában előforduló esetek, alkalmak megkívánták, erősítőszerre, érvágásra, preventív oltásra, vagy felvilágosításra. A tudóst neked kell megközelítened, csak tudd; a pásztor megkeres téged: előad neked, cikket ír ,a folyóiratodba, megszólal a rádiókészülékedben, rádtaláí.

Elvek címszó alatt a helyes értelmi magatartásra vonatkozó eszmefuttatásait, Emberek és tények címszó alatt az egyháztörténet jelentős személyeiről és eseményeiről szóló tanulmányait, a Távlatok-ban a magyar protestantizmus hazai és világviszonylatait illető írásait találjuk csoportosítva, míg a Genius loci című fejezetben a Tiszántúl, Debrecen, a Kollégium szelleme fejük fel előttünk: Így példát ad a szerző arra is, mint kell az embernek úgy emelkednie a széliem magaslataira, hogy azért ,a gyökerei a földnek és a tájnak ,a bázisától se szakadjanak el. Sz. L.

Protestáns zseblexikont ad ki a Bethlen Gábor Szövetség Iticze Gábor szerkesztésében. A több, mint ezer nevet felölelő gyűjteményből pár sort alább bemutatunk. A könyv nagyon olcsó lesz, hogy minél több ember kezéhez eljuthasson. Pár hét múlva megjelenik.

Abádi Benedek, ev. Nyomdász. Pap a XVI. század derekán Szegeden, Eperjesen. Ő nyomtatja a Sylvester János Újtestámentom fordítását, (1541) Sárvárújszigeten.

— Abonyi Lajos (családi neve Márton Ferenc), ref. (1833 — 1898.) Földbirtokos, szépíró. — Abstemius Péter (Bornemisza Péter). — Áchim Géza (Gyóni Géza).

— Ács (Aachs) Mihály, ev. (1672—1710) II. Rákóczi F.