Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-06-11 / 24. szám
Ötvenötödik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1944 június 11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________________________ .---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FiLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK „Uram, tarts meg!“ (Elmondatott bombatámadás után a temetőben tartott hálaadó istenitisztelet alkalmával.) Lectio: Mt. 24:6—10. Textus Mt. 14:27. Temetőben vagyunk. A múlandóság érzése sehol olyan nyomasztó'ag nem nehezül a Lelkünkre, mint ebiben az elnémult világban. Bárhova tekintsünk, mindenütt az enyészet sápadt arcával találkozunk ... az eltűnő és frissen domboruló sírhalmok, az elszálló, fájó sóhajok, ciprusok és szomorúfűzek egyhangú és bánatos beszéde azt kiáltja felénk: »elhullunk mindnyájan, mint a fáknak levelei«. Itt érezzük igazán, hogy gyenge, erőtlen cserépedények vagyunk Isten végtelen hatalmának a kezében, életünk, mint a fűszálon rezgő reggeli h.armat, mint az ágról lehullott sápadt falevél sodródik és eltűnik a tovarohanó idő végtelen árjában. K. Testvéreim! A temető csendes és néma, de mégis hangosan beszél, beszél nemcsak az elmúlásról, hanem egy szép és boldog múltról, amikor kevesebb (volt a lelket testet felőrlő életharc, amikor az emberek igénytelen nemes egyszerűségben éltek, de az életükre rámosolygott a krisztusi, békesség áldott derűje, mert szerettek és tudtak imádkozni. Ilyen imádságos múlt pihen itt a föld mélyében, amelynek késő unokái ti vagytok, amely intés figyelmeztet, hogy ennek a boldog múltnak ne csak az emlékét őrizzétek, hanem lelki kincsét és drága örökségét zárjátok mélyen a'szíve-! tekbe. A temető tovább tanít és beszél Isten végtelen len hatalmáról és kegyelmének a jeleiről. Amikor az emberiség' messze elhajolt Tőle, a történelem folyamán (minden időben követei útján intett és tanított, majd megmutatta erejét és büntető hatalmát. Az özönvíz iárjában elpusztul egy bűnös világ, csak néhány kegyes (marad meg. Követe — Jónás próféta útján figyelmezteti a bűnös »Ninivét«, hogy negyven nap és elpusztul: »Térjen meg ki-;ki az ő gonosz útjáról«. »Ninive« megC tér és megmarad. Malakiás próféta útján figyelmezteti a pogány áldozatokban elmerült Judát és Jeruzsále,piet: »Térjetek meg és én is hozzátok térek«. Jertí-J zsálem nem hallgatta meg; Jézus jóslata beteljesült,, az ellenség földig rombolja és »nem marad kő-kövön«. Isten tehát először szelíden, jóságosán, majd keményebben és vészteljesebben int és figyelmeztet, amikor: »Nemzet támad nemzet ellen, ország — ország felien és lesznek éhségek, döghalálok és földindulások mindenfelé«. Tűznek vérnek lángjában mutatja meg büntető dje meg nem semmisítő hatalmát, mert Ő nála van a kegyelem is. Itj a bombák pusztító munkájában Isten megmutatta végtelen hatalmát, de éreztette kegylelmét is, amely óvólag, védőleg borult községünk éíetére. Szívünk teljék meg mélységes hálával e nagy kjegyért, boruljunk le lábainak zsámolyához ajkunkon a zsoltáros szavaival: »Nagy buzgóan Nékied éneklek és hálát adok szüntelen tenéked, Úristen« . .. A temető tovább beszél. Beszél nyugalomról és békességről. Kérdezed, hol lehet mindezeket feltan 1 á 1 ni?! A nemzetek életében bizonyára nem... itt a gyűlölet lángja az egeket csapkodja... Keressük a nagy társadalomban ... Itt a széttagoltság és viaskodás ördöge messze űzte a békesség angyalát. Talán megtaláljuk a családban? Igen sokszor megcsal itt is a ye«mény; látjuk, hogy az egymás megértése felbomlik s a viszály széttépi a szívek boldog kötelét. . . Hol keressük hát a békét?! Az élők világából meneküljünk ide a halottak birodalmába, itt bizonyára megfogjuk találni. Ó szomorú valóság! Megzavarta itt is az időknek vihara. Hol van hát a béke? Tatán honvágy fogta el és visszaszállt az égbe? Nem ... itt van a Krisztus lábainál. Közeledjünk felé mint Péter a hullámzó tengeren és hallani fogjuk bátorító szavát: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek«. Mikor a világ legnagyobb személyszállító hajója, a »Titanic« egy úszó jéghegybe ütközött, a hajó annyira megrongálódott, hogy percek alatt süllyedni kezdett, a férfiak az összes mentő csónakokat a nők rendelkezésére bocsátották és készültek a nagy elköltözésre. A hajó fedélzetén szólt a zene, amint merültek a hullámzó sírba, hősi megnyugvással énekelték: »Közelebb hozzád Uram, közelebb«. Utasok vagyunk mi is az élet hullámzó tengerén, békét, nyugalmat e vészteljes időben csak Krisztus adhat. Ajkunk zengje hát szüntelen a bízó hit énekét: »Közelebb hozzád, Uram, közelebb/« Réthy László. Hogyan prédikáljunk ma ? címmel tartott a kolozsvári református egyházmegye lelkipásztorainak május 3-iki havi értekezletén előadást dr. Gönczy Lajos theologiai igazgató. Előadásának gondolatmenetét a Református Szemle alapján a következőkben adjuk: A »mit« adva van. Mindig az evangéliumot. Csak a »hogyan« a kérdés. Személyes vonatkozása a kérdésnek: én hogyan prédikáljak? Egyáltalában prédikálhatok-e én? Igen, mert Isten bízott ezzel meg. Ő küK dött el erre, ha egyébképen méltatlan vagyok is rá. Hogyan prédikáljunk ina? Itt és most, amikor háború van? Minket nem a külső világban végbemenő változások, hanem a lelkekben végbemenő változások érdekelnek. A lelki helyzet lényegében nem változott, mégis
