Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-05-28 / 22. szám

1944. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 99. oldal. lséért folyó nagy küzdelem közös haditervébe. Idő kellett ahhoz, amíg megtaláltuk ennek is a módját. A Timótheus munka továbbra is megmarad eddigi szer­vezetében és nem olvad be sehová, már csak azért sem, mert nem egyesület, hanem ima- és munkaközös­ség. Hogy valaki beletartozik, az nem azon múlik, aláírt-e valamilyen nyilatkozatot, hanem lelki otthoná­nak érzi-e társaságunkat. Ebben az esetben egy velünk az imádságban, munkában, célokban, tervekben, öröm­ben, kudarcban: egyszóval Timótheus. Ha nem tud így eggyé lenni a közösséggel, akkor nem igazi Ti­mótheus. Megérthető te/zát, hogy a Timótheusok száma nem nagy, de arra állhatatosan törekszünk továbbra is, hogy közösségünk a református ifjúsági munka ro­hamcsapata legyen. 3. Munkánk módszere. Az ismertetett elvek alap­ján az egyházmegyei ifjúsági munka végzésében az alábbi módszer alakult ki. A munka súlypontja azon a nem sok tagból álló Timótheus közösségen van, amely magáévá tette az ifjúsági munka ügyét s azért dol­gozni és áldozni is kész. Ez a közösség vasárnapon­ként felkeres egy-egy gyülekezetét az ifjúsági munka ismertetése céljából és ott gyülekezeti ifjúsági napot tart. Az előkészítés során hívogató röpcédulákat jutta­­tünk el lehetőleg minden házhoz, hogy így mindenki­hez eljusson a hávogatás és a gyülekezet minden tagja tudomást szerezzen az ifjúsági napról. Ezeket a hívo­gató lapokat több helyen az ifjúság hordja szét és így vesz részt az előkészítő munkában. A gyülekezeti ifjúsági napon a délelőtti igehirdetés a gyülekezet egészéhez szól és az ifjúsági nap lelki előkészítését szolgálja. Délután gyülekezeti ünnepélyt tartunk a templomban s ezen az ünnepélyen a Timótheus ifjak szolgálnak bizonyságtételekkel, énekszámokkal, szava­latokkal. Itt szólunk az ifjúsági munkáról a szülők­höz és ifjakhoz. Az ünnepély után külön összejövünk az ifjúsággal baráti, őszinte beszélgetésre. 4. f.rdemes-é? A legtöbb helyen az egész gyüle­kezet megmozdul egy ilyen ifjúsági nap alkalmából és maga az ifjúság is, ha nem is nagy számban, ér­deklődést mutat az ifjúsági munka iránt. Tudjuk azon­ban, hogy a munka oroszlánrésze ezután következük s ezért itt nem állunk meg, hanem a felvett kapcsolatot látogatások és találkozók által tovább ápoljuk. Egy nííssziói munkásunk állandóan a gyülekezeteket láto­gatja, havonként pedig Komáromban egynapos talál­kozókat tartunk az ifjak közötti személyes kapcsolat és közösségi élet ápolása céliából. Havonta egv vasár­napot arra fordítunk, hogy a Timótheus közösség tagjai egyenként, vagy kettesével meglátogatják azok­nak a gyülekezeteknek - ifjúságát, ahol már volt ifjú­sági nap. Természetesén a mai nehéz viszonyok e téren is éreztetik hatásukat és sok nehézséggel kell meg­­küzdenünk. A havonkénti találkozónkon, amelyek a munka eredményességét (emberileg szólunk) mérik, 20—40 ifjú szokott részt venni. Az egyházmegye ifjú­ságának létszámához képest ez nem nagy szám, de a lelki munkában egy megtért lélek is kedves Isten előtt. Ha lassan is, de állandóan épül Isten országa az ifjúság között. Amelyik gyülekezetben megindult a rendszeres ifjúsági munka és kialakul egy komoly közösség az ifjúság között, megalakul az ifjúsági egyesület. 5. Imádság és áldozat hordozza és visz előbbre jezt a munkát. A Timótheus közösség nem tudná ezt a missziói szolgálatot végezni, ha nem volna egyben imaközösség és adakozó közösség is. A munka anyagi terheit is ez a közösség hordozza, melynek tagjai so­rában lelkésztől kezdve a napszámosig mindenféle fog­lalkozási ág képviselve van. Rendes tizedet adnak jö­vedelmükből és így válik lehetővé, hogy a Timótheus közösség viseli egy missziói munkás kiadásait és egyéb felmerülő költségeket. Ezen felül nedig min­denki a maga költségén végzi a missziói utazásokat a gyülekezeti napokra és látogatásokra. Örömmel és készséggel tesszük ezt, mert tudjuk, hogy istennek tar­tozunk hálával azért, hogy szolgálhatunk Neki. Úgy hisszük, megtaláltuk a helyes utat ahhoz hogy miképpen szolgálhatja egy lelki közösség Isten országának munkáját az Anyaszentegyházban. Tóth Kálmán " egyházm. ifjúsági megbízott. t KÖNYVISMERTETÉS H IV................... ....... ,.t) Egy marék búza. (Szerkesztette Szíj Rezső. Misz­­tótfalusi kiadás. 1943.) Ebben a kiadványban a szerkesztő a legkiválóbb magyar írók elbeszéléseiből állított össze értékes gyüj- I teményt, hogy egy csomóban nyújtson könnyen hozzá­­; férhető anyagot felolvasásra, akár vallásos estély, akár ünnepély, vagy egyéb, pl. egyesületi összejövetel kínál iá alkalmat, akár a család szomjazik rá egy kis jó ol­vasmányra, este, az asztalnál, szülők és gyermekek együtt. Hogy erre a könyvre szükség van, mutatja a ke­lendősége, ennek viszont azért tudunk nagyon örülni, mert arra mutat, hogy mind közösség-vezetőink, mind családi otthonaink igénye emelkedett az irodalom té­tén a telies-értékűség felé. M,ert ez a gyűjtemény valóban az értékek1, világába Vezeti az olvasóját, mégpedig értékeken keresztül. Abból a meggyőződésből indul ki, hogy a lélek val­lási és erkölcsi értékeinek kimunkálása — ha szépiro­dalom útján akarjuk megkísérelni — csakis valóban irodalmi értékű alkotások útján történhetik. A lélek »szent« és »ió« értékeihez méltatlanok az egyébként jószándckú, de esztétikailag nem »szép« irományok, melyekkel oly sokszor traktálják és nevelik félre a gyanútlan olvasót. E könyvben azonban az igazi szép­­irodalom tárulkozik elő. Ady, Kodolányi, Móra, Mó­ricz, Sinka, Szabó Dezső, Tamási és hasonló nevek fémjelzik az egyes elbeszéléseket. Arról beszélhet­nénk, hogy ugyanezektől az íróktól nem akadt volna-e még idevalóbb darab is egy ilyen célú gyűjteménybe, de hogy ezek a darabok értékesek, ahhoz kétség nem fér. Akad a könyvben pár darab nem-szépirodalmi al­kotás is, de mondjuk példának ezek is felhasználhatók. Külön meg kell dicsérnünk a szerkesztő hozzáér­tését, mellyel az egyes elbeszélések íróit és azok munkásságát is ismerteti. Az olvasó, aki a szemelvény olvasása után kedvet kap ez igazán nagy írók egyéb értékes munkáinak megismerésére, ezekből az irodalmi tájékoztatókból további irányítást nyerhet az önkép­zéshez. az értékekhez vezető igazi »népművelés« leg­­kedvébresztőbb módját. Külön hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden sze­melvény nagyon alkalmas a kimondottan református irányú lelki nevelésre is. A címlap hangulatos színes-rajza Tóth Sándor pápai kollégiumi tanár ötletes munkája. Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents