Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-04-04 / 14. szám

1943.

71. oldal.

DUNÁN TOLI PROTESTÁNS LAP

— Az egyházkerületi lelkészi főjegyzői állás Győri Elemér eddigi lelkészi főjegyző püspökké választásával megüresedvén a márc. 24-iki egyházkerületi közgyü lés ez állás betöltésére a szavazást elrendelte. A szavazat felbontó bizottság tagjai Győry Elemér püspök elnökletével dr. Molnár Imre egyházkerületi ügyész, dr. Pongrácz József egyházkerületi tanácsbíró és Rab István gimn. igazgató, egyházkerületi képviselő.

— Lelkészképesítő vizsgálat volt Pápán április

2-án. amikor egy jelölt Salamon József jelentkezett I* lelkészképesítő vizsgára, aki jeles eredménnyel vizsgázott. A lelkészi szolgálatra kibocsátást Győry Elemér püspök végezte, aki tartalmas beszédet intézett a jelölthöz.

— Adományok. A püspökbeiktatás alkalmából egy magát megnevezni nem akaró vendég szegény theologusok segélyezésére 100 P-t, Sarudy György szendi lelkipásztor a szendi református ifjúság nevében kórházmisszióra (Bibliák és zsoltárok vétele) 100 P-t volt szíves adományozni. A nagylelkű adományokat e helyen is köszönettel nyugtázzuk.

magának. Református lelkészeink, akikről köztudomású, hogy igen alacsony fizetési osztályba vannak sorolva, nem a feleslegükből, hanem a mindennapi kenyerükből adtak egy darabot, ismételten példát mutatva a magyar társadalomnak. Az elmúlt nyári komollói IKE-tábor 300 résztvevője nagy lelkesedéssel tette magáévá a sepsiszentgyörgyi népfőiskola ügyét és gyűjtést indított a népfőiskola javára. Az elmúlt év őszén még bankból felvett kölcsönnel veszik meg 60.000 pengőért az 140 négyszögöles telket a rajtalevő emeletes és földszintes házzal. Azóta a népfőiskola ára ki van fizetve, tavaszszal pedig megépítik a II. emeletet'és korszerűen, a tájegységnek megfelelő berendezéssel látják el a népfőiskolát, ami az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatallal kötött megállapodás szerint télen népfőiskola, nyáron pedig 70 ágyas turista- és diákszálló lesz. A népfőiskola növendékei mind háromszékiek. Tizenkét faluból gyűltek össze. A 23 ifjú közül a megszállás alatt csak kettő járt felekezeti iskolába, a többi román nyelvű iskolát végzett. El sem lehet mondani, milyen sokat jelent tehát nekik a népfőiskola. Érzik is ők ezt és sokat lelkesednek. Szívesen vállalták, hogy az eredetileg két hónapra tervezett tanfolyamot meghosszabbítsuk. A tanfolyam utolsó része IKE- és leventevezetőképző jellegű lesz. A tanfolyam végeztével a népfőiskola együttes tanulmányútra indul, hogy az ország nagyobb városait és tájegységeit megismerje.

— Cserkészünnepély. A komáromi református Timótheus árvaház 640 sz. Timótheus Cserkészcsapata ápr. 4-én, délután 5 órai kezdette! a Kollégium emeleti nagytermében cserkészünnepélyt rendez. Ezen adja át az életmentő kitüntetést az Országos Főcserkész Úr nevében Pauer István kerületi h. parancsnok ünnepi beszéd kíséretében Lampérth László III. o. gimnázista, segédörsvezetőnek. A cserkészcsapat parancsnoka Csukás Zsigmond s. lelkész, h. parancsnok Nagy Gyula s. lelkész. Szervezőtestületi elnök Tóth Kálmán árvaházi lelkész.

— Husvét és pünkösd ünnepe közötti időben, a dunavecsei ref. templom fennállása 200-ik évfordulója alkalmából a „Dunamente“ című gyülekezeti lap kiadásában megjelenik Lukácsy Imre ny. lelkibásztor könyve: „A dunavecsei ref. egyház története“ amely Dunavecse község történetét is magábanfoglalja. A köze! 200 oldalas könyv előjegyzési ára : 4 P. A könyv kiadásából fennmaradó minden fillért a 200 éves templom tartozására fordítanak. Megrendelhető a Dunamente kiadóhivatalában, Dunavecse, Pestmegye.

— A sepsiszentgyörgyi népfőiskola. A felszabadulás után egymásután nyílnak meg Erdélyben különböző helyeken az IKE népfőiskolái tanfolyamok. így az elmúlt télen Sepsiszentgyörgyön is működött egy fiú-és leánynépfőiskolai tanfolyam. A Rikánbelüli kommunítás (a négy háromszéki egyházmegye : sepsi, orbai, kézdi, erdővidéki) lelkészértekezletén már ekkor felvetődött egy Sepsiszentgyörgyön létesítendő állandó népfőiskola terve. Elismerésreméltó, hogy a javaslat elhangzásakor a Rikánbelüli kommunitás lelkipásztorai azonnal felajánlották fizetésük egy részét a létesítendő népfőiskola javára és megteremtették igy annak az összegnek az alapját, amivel a népfőiskola otthont és telket vehetett

— Feltűnő papi szó a „görögtüzes ünnepi szólamok“ ellen. Figyelemreméltó cikk jelent meg az evangélikus értelmiség folyóiratában, a „Keresztyén Igazságában Szabó József győri igazgató-lelkész, főszerkesztő tollából. Megállapítja: egy nép sem tud úgy ünnepelni, mint a magyar, de talán sehol annyi görögtüzes szólam, magnélküli vaktöltény-pufogtatás, mint nálunk. Nemzeti ünnepeinken, ha előadók vagyunk: „savós, tüzetlen“ a beszédünk, „olcsók és rímesek“ a szavaink, mint Ady mondja Emlékezés márciusra című versében. Ha meghallgatok : dobhártyánkig ér csak a I szó. Mi a válság oka ? Egyik legfőbb talán az, hogy I elkésünk ünnepeinkkel : égig magasztalunk holta után , valakit, akinek életében nem jutott tőlünk más, mint í „hegedű, meg koldusbot“. Ady keserű szavával: „Volt,

1 amíg élt, országút vadja, De ha az erő elfut inából, Hazafias árok fogadja . ..“ Aztán: tönkrebeszéljük ünnepeinket. Március 15-éről ezerszer többet szavalunk, mint amennyit magán ezen a napon beszéltek ; akkor inkább cselekedtek. Mi pedig csak beszélünk s lényünkkel nem vagyunk érdekelve abban amit mondunk, hallunk. Mikor a német nép történelme utolsó esztendeiben annyit Sieg !-Heil !-ezett csarnokokban és utcákon, forró ünnepléseiből mindig ezt irigyeltem rádióm mellett: a kicsapó élettüzet, ami mérhetetlenül több, mint mámoros érzés, vagy fékevesztett kiabálás, mert egy nép mélyről szakadt válasza mélyről jött kérdésekre. Minálunk valahogy elvált a szó a cselekedettől. S azt hisszük, hogy a hazaszeretet : szemethunyni a nemzeti bűnök előtt, gyengeséget konzerválni és bő torokkal szólamozni a honról. Pedig a hazaszeretet sokszor éppen : az álglóriát tépázni meg és korbácsot ragadni. Ugyan ki szerette jobban hazáját: a zordon Keresztelő János, vagy a mézesmadzag-huzogató álpróféták ? Rózsaszínű ködösítés folyik sokszor hazafias ünnepeinken, hogy a magyar a világ legkülönb nációja, hogy mi az Úristennek különleges kedvencei vagyunk, úgy ahogy vagyunk, hogy „nem veszhet el Magyarország sohasem...“ és más efféle. Gondoljunk csak az első világháború utáni „híglevü irredentára“; nem csoda, hogy lassan-lassan meg-