Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-03-28 / 13. szám

60. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1943.

akik a nagy bizonytalanságban a legnagyobb fatalista bizonytalanságot teszik életük törvényévé: majd csak lesz valahogy, — feltesszük a kérdést: ember, ebben a nagy bizonytalanságban nem ismersz semmi bizonyosságot? Nem ismered azt a fundamentumot, melyre ráépítheted boldogságodat? Tudod-e, hogy miért Vált bizonytalanná minden? Evangéliomi képünk megadja a választ: a tanítványok nem azért estek kétségbe, mert szilaj vihar felkorbácsolta a tenger hullámait, máskor is láttak ők ilyen vihart, hanem azért, mert észrevették, hogy nincs velük jézus. Az emberiségnek mindig az volt és az ma is a legnagyobb baja, hogy Jézus nélkül akar a túlsó partra, a megelége-i dés, a konszolidáció, a világbéke., az egyházak és nemzetek testvéries együttműködésének napsugaras révébe jutni; hogy nem hisz komolyan istenben és a csodatevő Krisztusban. A többségnek más kellene; Isten elvont fogalom, Jézus kísértet, fantom, ábránd és az Isten országa illúzió. Pedig minden azon fordul meg, hogy meglátjuk-e a hullámokon járó Jézust a viharban, érzünk-e olthatatlan vágyat a követésére, meghalljuk-e hivó szavát és tudunk-e erős hittel imádkozni: Uram, tarts meg engem!

Ez nem lelkipásztorok feladata csupán. Jézus mindenkit hív: »A szent atyafiak mennyei elhívás részesei. De Jézus hívására azzal még nem adsz felelete, ha könnybelábbadt szemekkel meghallgatod a prédikációt és íehorgasztott fővel körüljárod az Úr asztalát; azzal se, ha gyomorúságaid közül a kereszthez menekülsz, hogy mint valami védőbástya mögött meghúzhasd magadat. Az igazi keresztyénség nem kegyes szemlélődés, hanem elhatározó komoly lépés: hozzád megyek, Uram, téged követlek, ha az életembe kerül is.«

Jézus nagy feladatokra hív el. Talán azt gondolod, hogy jobb maradni mozdulatlanul a hajó mélyén, mint kilépni a hullámokra és azt mondod, hqgy ezekben a viharos időkben csak azt tudjuk megtartani és jobb jövőnk számára átmenteni, amit áldozatos életű ősöktől örökül kaptunk; ezek az idők nem alkalmasak nagy reformokra, a nagy bizonytalanság idején nem észszerű hozzányúlni a tulajdon, a család, a nemzeti gondolat, és a keresztyén egyháztagság hagyományos fogalmához. A hullámokon járó Jézus rád néz és azt mondja: jövel! A keresztyénség nem az észszerűség, hanem az engedelmesség és tökéletesedés vallása. Vagy abban a hiedelemben élsz, hogy szociális felelősséged kisebb lesz, ha elmenekülsz „az (emberekből, és mint hajdan a remeték, elrejtőzöl, hogy lelked nyugalmát né dúlja fel a tömegproblémák tombolása, az alkoholizmus romboló árja, a sokgyerekes család zsivaja, a magyar honvéd asszonyának zokogása és a szegény kis árva némán is hangos kiáltása. Jézus utánad megy, te bujkáló tanítvány, szembeáll veled és azt mondja: jövel! Vegyülj el a tömegbe és lásd meg, hogyan születik a bűn és hol növekedik a magyar jövő reménysége, ismerd meg, miért bukik el a férfi és hogyan lesz vásári portékává a nő. Tanuld meg, hogy a keresztyénség nem valami pompás biztosítási rendszer^ hanem lelki. irány, az akarat felelőssége, személyes munka: testvérek megmentésére.

Mindenkihez szól az Úr: jövel! vedd fel az én igámat és tanuld meg tőlem, hogy szelíd ,és alázatos szívű vagyok, példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem, ti fs azonképen cselekedjetek, úgy szeressétek egymást, mint ahogyan én szerettelek titeket. Az Úr Jézus Krisztus azt akarja, hogy ebben a nagy viharban egy se vesszen el azok közül, akiket

ő drága áron: vérének bíborán megváltott. Atyámfiái! hallgassunk az Úr szavára és kövessük'őt, tanuljuk meg isteni példájából, hogy semmiféle áldozat sem lehet sok és nagy a vergődő testvérért. Áldozatos szeretetünkkel vegyük körül azokat a családokat, melyek könnyes szemekkel tekintenek a harcterek felé és aggódó lélekkel várják haza a család fenntartó oszlopát, büszkeségét, reménységét, vagy miként az áldozócsütörtöki tanítványok, könnybelábbadt szemekkel néznek a menny felé, hova megtért a hős. Szeressük és ne bántsuk egymást, keresztyén magyarok! Itt az idő annak megbizonyítására, hogy a keresztyénség nem elmélet, hanem élet, a keresztyénség a szeretet vallása.

Befejezésül engedjétek meg, hogy elmondjam: milyen döntő volt rám nézve az^ amikor először hallottam meg, hogy kifejezetten hozzám szól Jézus. Megtudom nevezni napját és óráját: 1912 szeptember utolsó vasárnapján a délutáni órákban, Kálvin jános városában, egy kicsiny kis diákszobában, bibliaolvasás közben, hogy megragadott engem az Úr. Egészen személyesnek éreztem üzenetét: »Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok és senki nem támad read, hogy néked ártson: mert nekem sok népem van ebben a városban«. A nyelvszakos tanárnak készülő ifjú életsorsa eldőlt. Abban az órában kaptam a vocatio internat és attólfogva naponként olvasom a Bibliát. Azóta már sokszor megtapasztaltam örömömben, bánatomban, sikerek között és életem nagy viharaiban, hogy nekem is tette ígéretét: »Tiveletek vagyok minden napon«. Tapasztaltam azt is, hogy minél nagyobb feladatot bíz rám., annál jobban megdicsőíti erejét az én erőtlenségemben. A szolgálatnak ezt a nagyobb mértékét is azért merem vállalni, mert hallom szavát: bízzatok, én vagyok, ne féljetek... Jövel! S bízom benne rendületlenül! Nem akarok tudni mást, csak jézus Krisztust és szeretnék szívem utolsó dobbanásáig Péter hitével, János szere tétével, Pál fáradhatatlan buzgóságával, sok-sok elődöm alázatos hűségével csüggedőket erősíteni, alvókat ébresztgetni, tévelygőket jó útra vezetni és sebeket kötözni és mindenekfelett bizonyságot tenni arról, hogy Jézus a leghűbb barát, akit nem bánthatunk meg úgy, hogy eltaszítson magától, a legjobb orvos, aki meggyógyítja minden betegségünket. Jézus a Megváltó, nincs senkiben másban megtartás, egyedül általa újul meg a világ és lesz a "földön békesség és jóakarat. Ezért egy lépést se teszek Krisztus nélkül és most az indulásnál megújítom első fogadalmamat, sírva borulok lábai elé, égő szívemet átszeg'zett kezébe helyezem, egészen rá bízom magamat: Uram, tarts meg engem! Ámen. ,

Imádság igehirdetés után.

Kegyelmes Urunk és mi Atyánk a Jézus Krisztus által! Nem tudunk hálaadás nélkül ’eltávozni szent templomodból, jól esett megpihenni királyi széked zsámolyánál és megtapasztalni, hogy jobb egy nap a Te házadban, hogynem ezer nap egyebütt. Szeretnénk szüntelenül itt sátorozni, de nem maradhatunk, mert nekünk küldetést adtál ebben a világban. Megyünk, hogy munkálkodjunk hivatásunk mezején és tanítványokká tegyünk minden népeket.

Hálát adunk Atyánk testi és lelki áldásaidért, melyekkel megerősítesz szolgálatra; kiváltképen legnagyobb áldásodért: a Jézus Krisztusért, egyetlen közbenjárónkért, aki most is könyörög érettünk, szegény bűnösökért. Óh a mi könyörgésünkön felül hallgasd meg megváltó Krisztusunk imádságát! Áldunk, Atyánk, hogy nekünk olyan főpapunk van, kinek váltsághalá-