Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-03-21 / 12. szám

Ötvennegyedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1943 március 21 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI református egyházkerület hivatalos közlönye ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.___________________________--------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK —---------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Március 24-ike nagy ünnepe lesz dunántúli egyházkerüle­tünknek. A püspökváltozás mindenkor fontos egy egyházkerület történetében, de különösen jelen­tős a mostani világégés közepette. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de az bizonyos, hogy az új püspökre rendkívül felelősségteljes feladat vár. Erőteljes hittel építeni az új jövőt, hirdetni vészben és viharban az örök evangéliomot. Vi­gasztalni a szenvedőt, bátorítani az elfáradtat, felemelni az elesettet. A Lélek kettős kegyelmét kérjük új püspökünkre felszentelése napján, hogy e nap mindig erőforrás lehessen számára a hétköznapok teendőinek végzésében. De öröm lesz ez a nap azért is, mert kö­rünkben üdvözölhetjük a magyarországi refor­mátus Sión vezetőit, püspököket és főgondno­kokat, élükön dr. Ravasz Lászlóval, aki szíves készséggel vállalkozott a felszentelési szertartás végzésére. Mi, a szórványok és törpegyüleke­zetek egyházkerülete, mélyen hálásak vagyunk az atyafiak testvéri látogatásáért, mert ez min­dig erősít és buzdít bennünket, hogy munkánk­ban kitartók, örökségünkhöz rendületlenül ra­gaszkodók legyünk. Mély tisztelettel köszöntjük összes vendé­geinket, akik résztvesznek örömünkben és el­jövetelükre Isten gazdag áldását kérjük. Dr. Pongrácz József. Rabok legyünk, vagy szabadok?* Máté: 5:41. Alig van a keresztyénségnek lenyügözőbb gondo­lata, mint az Isten megváltott gyermekeinek szabadságára vonatkozó tanítása. Aki egyszer az életét fenntartás nélkiii az Isten kezébe tudja tenni, az teljesen szabad. Nem parancsol néki az önzés kényszere, a test ösztöne, a világ beteg divatja. Még a zsarnok fegyvere sem, mert föléje emeli minden kényszernek a Krisztusért hálából és szeretetből mindent, még az életet is felál­dozni tudó önkéntes odaadása. * Március 15-iki igehirdetés. Elmondta a pápai református templomban az 1943. évi ünnepi istentiszteleten Fejes Sándor kollégiumi vallástanár. A keresztyén embernek minden szabad. Szabad hinni, hiába követel mást az önhitt értelem, szabad megbocsátani, mikor bosszúért kiált az emberi természet sértett hiúsága, szabad áldozni és életet tékozló szol­gálatra vállalkozni, amikor magunknak-élésre serkent az ősi ösztön és természetes kapzsiság. Van-e ennél fel­ségesebb dolog: érezni, hogy lehullottak rólam a ter­mészetes emberi korlátok, megkötözöttségek, testnek bilincsei, lélek gátlásai, halál kötelei ? Kigunyolhatnak, I eltiporhatnak, megölhetnek, én akkor is az maradok, I aki vagyok, sőt annál is inkább azzá válók: Isten sza­bad, örökké élő, dicsőségét munkáló, hivatásomat szol­gálatban, áldozatban és szeretetben megtalált gyermekévé. Március 15-én, a szabadság tavaszi magyar ünne­pén, évről-évre felcsendül a költő nagy kérdése: „Rabok legyünk, vagy szabadok?“ A költő Isten nevére hivat­kozva felel erre a kérdésre, amikor a szabadságra es­küszik. Mi menjünk még tovább egy lépéssel, s Krisz­tusnak alapigénkben adott tanítását magunkévá téve, közeledjünk a keresztyén szabadság igazi értelméhez és keressük Istennek a mai március 15-e által nékünk küldött üzenetét. 1. Aki egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre, — mondja Krisztus Igéje. Az Úrnak ezt a tanácsát azok a kortársak, akik a római uralom alatt élő Szentföldön otthon voltak, nagyon jól megérthették. Ott gyakran megtörtént, hogy az állam­­hatalom képviselői egy-egy hegyi ösvényeken járatos alattvalót arra kényszerítettek, hogy kalauzként velük menjen, esetleg a podgyász szállításában is segédkezzék. Az egy mérföldre való elkísérés kényszere Íratlan törvény volt. De egy mérföldön túl nem volt köteles senki kisérni a járatlan utast, kereshetett magának más vezetőt és utitársat. Ez az egy mérföld, ez a kötelező, kimért távolság, jelképezi a törvényt. A ránk rótt kényszerű kötelességet, amelyet akár tetszik, akár nem, el kell végeznünk. A törvénnyel nem lehet vitatkozni, különösen nem, ha a törvénynek van büntető paragrafusa is azok ellen, akik megszegik. De a törvénynek — akár isteni, akár emberi tör­vénynek — megtartása, éppen mert a büntetéstől való félelem kíséri, igen könnyen elveszítheti igazi erkölcsi értékét: farizeusi törvénybetöltéssé válhat, melyből hiányzik a lélek odaadása és szeretetének melege. Lehet, hogy egyenesen ellenségnek érzed azt, akinek az első mérföld kényszerű törvénye szerint engedelmeskedel. De alig várod, hogy túl légy a mérföldkövön, s akkor azonnal cserbenhagyod kellemetlennek érzett paran­­csolódat. Ma olyan időket élünk, amikor sokszorosan szent előttünk a törvény. Nem engedhetjük meg magunknak

Next

/
Thumbnails
Contents