Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-02-21 / 8. szám

1943.

DUNÁNTOLI PROTESTÁNS LAP

37. oldal.

is, ahogyan a szerző -az egész Sátán-kérdést kezeli. Az ördöngősökröl, a Sátán mai hitetéseiről, a világ fejedelmének antikrisztusi erőiről, a Sátánnak az egyházban megmutatkozó rontásairól, a közösséget rongáló hatásairól ilyen félreérthetetlen nyíltsággal kevesen mernének, ilyen egyszerűen és éppen azért elevenbe vágó élességgel még kevesebben tudnának beszélni és írni.

Bódás beszédeinek igazi értéke azonban nem a bátorszavúságában van, hanem abban, hogy igehirdető. Igét hirdet akkor is, amikor a Sátánról beszél. Igét hirdet, mert Krisztus áll a középpontban. Nem akar másról tudni, csak a megfeszített Krisztusról. Ezt különösen látjuk azokban a beszédeiben, amelyek így olvasáskor az első pillanatra kissé textusszerütleneknek tűnnek fel a Sátánra vonatkozó fejtegetések elterebélyesedése során. De a figyelmes olvasó is azonnal észreveszi, amit a hallgató könnyebben megérzett, hogy ha nem is szorosan vett textusra, de mindig az Igére — contextusra, lectiora, párhuzamos helyekre — támaszkodik fejtegetéseiben. Gyakorlati hivatkozásai pedig éppen nem a textusszerűtlenség jelei, hanem azt mutatják, hogy Bódás az Ige alkalmazását sem mulasztja el. Már pedig ez csak értékesebbé teszi igehirdető munkáját. A Sátánról beszélni és mégis a Krisztust prédikálni, a keresztyén lelki élet kérdéseit egészen gyakorlati síkban boncolgatni, s ugyanakkor mindvégig Igét hasogatni, ez az, ami javából való igehirdetőt kíván.

Köszönettel fogadjuk, tanulsággal forgatjuk Bódás János füzetét. Az idők — s a hitvallásos magyar ébredés — jele, hogy a Sátán realitása már nem nevetség, hanem megjelenő magyar könyvek tárgya.

Fejes Sándor.

S®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®«®« ® 8

1 VEGYESEK §

(ej S

— A Magyar Református Ébredés c. laptársunk

szolgálatába főmunkatársi minőségben belépett dr. Karácsony Sándor, a debreceni Tisza István tudományegyetem ny. r. tanára, a magyar evangéliomi mozgalmak régi, lelkes munkása. ‘

— Új anyaegyházközség. A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter ur 72.365/1942. II. fő c. szám alatt a kőszegi református egyházközségnél újonann létesített lelkipásztori állás szervezését az 1898. évi XIV.

t. c. 2. §-a a kongrua szempontjából indokoltnak elismerte s a kongruát megállapította.

— Hírek a Csurgói Református Kollégium Népfőiskolájából. 1942 nov. 18-án népfőiskolái tanfolyam indult Csurgón a Kollégium tagozataként. Ezidőszerint 19 hallgatója van, nagyrészt Belsősomogyból. A népfőiskola növendékei vasárnapról-vasárnapra kiszállásokat végeznek a gyülekezetekbe. Eddig Lábod, Görgeteg, Kaposfő és Kaposmérő községekben jártak. Istentiszteleten minden alkalommal a népfőiskola nevelő-lelkésze: Varga József szolgált, a növendékek pedig ugyancsak az ő vezetésével népi műsor keretében varázsolták a falu népe elé azt a szellemet és légkört, melyben fiaik három és fél hónapon át élnek és növekednek. E műsor keretében egy növendék a népfőiskola jelentőségéről, másik pedig mit keli tennünk a falu felemelése érdekében címen tartott előadást. Népdal, népmese, népballada, népi költőink versei, régi magyar vallásos énekek tették változatossá, vidámmá, feledhetetlenné együttlétüket, Kiszállásaink hatását nyilván mutatja, hogy önkéntes adományként, a népfőiskolások útiköltségeinek fedezésére

aránylag szokatlan összeget adtak össze amellett, hogy családonként vendégül látták és elszállásolták őket. Február 15-én három hetes KIE-LOK népfőiskolái tanfolyam nyílik 50 jelentkezővel, kik 29 községből valók. Március 15-én leánytanfolyam indítását tervezik öt heti időre. Az érdeklődés már is nagy e tanfolyam iránt. Érdeklődőknek részletes felvilágosítást ad Varga József oki. ref. lelkész Csurgó, Kollégium, a tanfolyam vezetője. A népfőiskola leánymunka nélkül, csak fél munka. Kitágult lelkű, emelkedett szellemű, megváltozott gondolkodású ifjaink mellé hasonló feleségeket, a megújuló magyar élet számára otthont, falut, gyermeket szerető nőket akar nevelni a népfőiskola. Gondoljunk a csurgói népfőiskola munkájára és imádkozzunk jövő tervei megvalósulásáért. A magyar református lelkiébredés egyik fellegvára lehet a csurgói kollégium, ha hisszük, akarjuk, imádkozunk és dolgozunk érte. Akinek van füle a hallásra, hallja! Vezérigénk: 1. Krónika 19:13.

—- Gyászhír. Részvéttel értesültünk, hogy Keszthelyi Jánosné szül. Pongrácz Zsuzsánna, az etei református gyülekezet gondnokának felesége, rövid szenvedés után, váratlanul, 49 éves korában Budapesten elhunyt. Temetése Étén volt február 15-én, amikor Szabó Kálmán lelkipásztor hirdette a vigasztalás és feltámadás igéjét. Az elhunytban lapunk felelős szerkesztője szeretett húgát gyászolja.

— A budapesti Rádió február 23-án Budapest

I. 550-5 m. hullámhosszon délután 5 órakor közvetíti a pápai Főiskolai Énekkar és a Kollégiumi Vegyeskar előadását. Mindkét énekkart Szabó Sándor főisk. énekés zenetanár vezényli. Felhívjuk rá olvasóink szíves figyelmét.

— A magyarladi ref. nőegylet január hó 31-én 700 sebesült honvédet vendégelt meg. Ez alkalommal 700 kg. súlyú itthon elkészített élelmiszert szállítottak a 42 km.-nyíre levő kaposvári hadikórházakba. A lelkész vezetésével 21 nőegyleti tag kísérte a szállítmányt és ott sajátkezüleg szolgálták fel a betegeknek. Megható jelenetek játszódtak le a különböző kórtermekben, amikor a falusi asszonyok és leányok a főként ugyancsak falusi sebesült katonáknak átnyújtották a párolgó tyúklevest, csirkehúst, a kenyeret, omlós kalácsot, amilyent otthon a jó édesanya, drága feleség szokott sütni. Könnyeket sajtoltak ki a magyarladi nők a sebesült, kemény katonák szemeiből, de ezek a könnyek az örömnek, a meghatódottságnak gyöngyszemei voltak. Ezek a nők Krisztussal jártak a kórtermekben, mert fájdalmat enyhítettek és a távoli otthont varázsolták a kórtermekbe. Felejthetetlen volt. Ugyancsak a nőegylet 16 értékes szeretetcsomagot is küldött karácsonyra a harctéren küzdő katonáinknak. A tél folyamán nagyon szépen sikerült tea-estét is .rendezett a nőegylet az ifj. egyesülettel egyetértésben. A tea-est gazdag műsorának középpontjában az orosz hómezőkön küzdő magyar honvéd állt.

— Az ungi egyházmegye a Diákházért. Az

ungi egyházmegye február 9-én Ungvárott lelkészértekezletén tárgyalta a Darányi Kálmán Diákház ügyét. Végh Dániel a Darányi Diákház szervező bizottságának titkára ismertette a Diákház jelenlegi helyzetét. Utána a lelkészértekezlet egyhangúlag elhatározta, hogy minden leikész, tanító és világi képviselő ad 50 P-t önként a Diákház alapra. Ezzel az ungi egyházmegye hivatalos vezetői bizonyságát adták annak, hogy nemcsak a hívektől kérnek ma áldozatot, hanem maguk is résztvesznek az áldozathozatalban.