Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-12-26 / 52. szám
1943. DUNÁN TOLI PROTESTÁNS LAP 271. oldal. man egybe gyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« Harcsa Gyula a többi közt így beszélt a jövőről: »Krisztus ügye győzni fog, mert mindenkor lesznek olyanok, akik azt vállalni merik. Ezek lesznek azok az ifjak, akiknek lelke nem éri be a tudomány nyújtotta ^magyarázatokkal, akik az Isten országát az egy lehetséges úton, az Ige és Krisztus útján keresik. Meg* keresik az »elavult« Bibliát és rajta keresztül lépnek kapcsolatba a Krisztussal és Istennel. És a Biblia, ez az örök-modern könyv... megláttatja velük az egyedül helyes útat.« A három egymásbaíonódó diákbizonyásgtételt egy nyolcadikos ifjúnak, Micskó Károlynak, erőteljes, hitvalló bibliamagyarázata fejezte be: »A menekvésnek egyetlen útja van: Krisztus. Ha élni akarunk, ezt kell választanunk ... Ha már egyszer tékozló-fiak lettünk, forduljunk meg és induljunk el az atyai hajlék felé.« így utólag állapítjuk meg: Igaza van a megnyitó beszédnek, hogy nincs szívetremegtetőbb élmény, mint a nagyon öregek és a nagyon fiatalok bizonyságtevő megszólalása. Örülünk, hogy így is megszólaltak a pápai kollégium fiai, a mi fiaink! rE .. . K KONYV1SMERTETES 3---------------------------------- *•*) Bódás János versei: Felfelé. (Janus Pannonius kiadás. Porban döcöff.egv szekér fcs meglátni benne a magyar sorsot, szemetet habzsol egy porszívógép torka és a magunk fertelmekkel telítkező képére ismerni benne, mandulaoperáció után mégújuil a testem, s erre a lelkem gennyeit is ki szeretném csapoltatni: ilyen!1 féle látása van annak az embernek, akinek érzéke van a költészethez. A szeme elé tévedő tárgyakat, koromé füstöt ,vagy behavazott mezőt, az előtte folydogáló vagy el viharzott jelenségeket, tavaszi erők titkos ébredését vagy fákat csavargató szeleket: mindezeket csak azért veszi észre, mert bennük, az egyes tárgyak* ban és jelenségekben, az egyetemes jelentést, az életJ törvények jelképeit látja. Hogy egyvalamely embert a Balaton halálba csalogató mélyétől csupán alvó kisgyermeke véletlen keze-éríntése tart vissza: egy eset, melynél szenzációsabbak olvashatók a napilapok kró-* inkáiban, s amely — valljuk meg — csak a kiváncsiáikat érdekli. De ha olyan közlésben értesülünk e felől az egyszeri eset felől, hogy olvasása folytán jelentése kitágul, s egyetemes érvényű elvként képzik meg általa a szemünk előtt, hogy jelenünket csak a jövőnk menti: akkor a közlő részéről már költői látással van dolgunk. Bódás Jánosnak ez a látása megvan. Persze — bár inkább kevésbbé, mint többé — minden szellemi életet élő embernek megvan ez a látóé [képessége. (Sárgul a falevél és mi sírvafakadunk.) Hiszen azért tudunk úgy felolvadni egy-egy versben, mert olvastán a mi szemünk is rányílik a kis dolgok mögötti nagy jelentésekre, az egy-ügyben a mindnyájunk ügyére, mely így a magunké is. Ezek szerint1 a »látás« képessége egymagában még nem teszi a költőt, hisz akkor mindnyájan azok volnánk. Mi csak1 együtt sírunk az ősszel, ha itt van; de a költő verse idevarázsolja az ősz akár a legharsogóbb tavasszal is, hogy halálfélelmünkben a fogunk belevacog. Mi csak látunk, de a költő »láttat« is. Mi csak fogékonyak va-> gyünk, de a költőnek hatalma van. Bódás Jánosnak megvan ez a láttató ereje is, s ez teszi költővé. Azt nem állítjuk, hogy észrevételei, melyeket jelképekké szivárványosít, soha nem látott-hallott, korszakalkotó látások volnának. A közülünk való kereső'vívódó ember tágubbra nyílt és magasabbra tekintő szeme az övé. A szava sem az a félelmetesen lényül-» göző Szó, amely végérvényes tömörséggel kong, mint a harang, hírt hozéa a hír nélkül valók felől. De viszont — s tán éppen ezért — részeltet bennünket annak a dadogásnak az örömében és kínjában, amelylyel a (kicsiny a nagy előtt megjelenhet, s tóz: a vergődés tisztít és nemesít, mint a felcsukló imádkozás. Tán több a pepecselő szó ezekben a versek-» ben, mint amennyi a jelkép felmutatásához kellene, tán itt-ott több az adhortáció, mint amennyi a tiszta költészetben megfér, mi mégis úgy érezzük, a kötet végére érve, hogy pft. a »Sírás Jeruzsálem felett« című költemény kapcsán bíráló vizsgálódásunk már égé-» szén elcsitul már egészen egyek vagyunk a költővel, (aki a mi nevünkben és helyettünk emelte fel a szavát. Mint a papunk. Nos hát igen: Bódás János a mi legköltőibb lelkű papunk. A mi papunk. Szathmáry Lajos. ®®®®@®®@»®®®®®®@®®^®®®®®®&«®®®ws®:ss®g®re) | VEGYESEK | @®®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®ftWC*aq@®8(s@®®§®®®®® Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott karácsonyi ünnepeket kívánunk. — A belsősomogyi ref. egyházmegye elnöksége nov. 15-én körlevéllel fordult az egyházmegye gyülekezeteihez, hogy az Orciban létesült árvaház ügyét tegyék magukévá és minden gyülekezet vállaljon az árvaház terhéből magának valamit. Erre a felhívásra lapunk zártáig22 gyülekezet válaszolt, még pedig: Somogyjád ruhaneműt és pénzsegélyt ígért; Keszthely és Tapolca 1 — i árva felruházását, a jövőben pedig 1 — 1 perselypénzt vállalt; Kisdobsza ruhaneműt gyűjtött, s mindenkor a karácsonyi perselypénzt juttatja az árvaháznak; Alsósegesd 89 kg.-os csomagban küldött ruhaneműt; élelmiszert, s minden ősszel rendez gyűjtést; Magyaratad élelmiszert ad, s évente 1 q búzát ájánlott fel; Kaposvár ruhaneműt gyűjtött és minden év május 2. vasárnapjának perselypénzét adja; Alsók ruhaneműt gyűjtött és évenként pénzsegélyt Ígért; Kastélyosdombó pénzig ruha tómű. gyűjtött; Csokonyavisonta pénzt, ruhaneműt gyűjtött; Tótszentggörgy ruhaneműt, élelmiszert gyűjt, s évente burgonyát vagy gabonát juttat az árvaháznak; Lábod oénzt gyűjtött; Gige ugyancsak pénzt gyűjtött; Somogyviszló pénzt küldött, s évente egyik műkedvelő előadás jövedelmét fqgja adni; Somogyszob ruhaneműt gyűjtött és évente terménysegélyben részesíti az árvaházat; M.erenye élelmiszert, ruhaneműt gyűjtött, s évente az árvanapi bevételt ajánlotta fel; Zseliskisfalud most gyűjt mindenfélét; Patca ruhaneműt gyűjtött; Szilvásszentmárton ugyancsak ruhaneműt gyűjtött; Hóból búzát gyűjtött, melyet vagy természetben vagy annak ellenértékét szolgáltatja be, s évente gabonát küld az árvaháznak; Galambok ruhaneműt gyűjtött és készpénzt küldött; Istvándi készpénzt, ruhaneműt küldött és a jövőben is estélvek jövedelméből juttat az árvaháznak.
