Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-12-26 / 52. szám

ötvennegyedik évfolyam.

52. szám.

Pápa, 1943 december 26

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

Á DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

. _______________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

............ ..... .......— FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK ----“-------------------- ------—

FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA j FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A’ LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEiM KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK

Karácsony Igazsága.

Minden ünnep valami történeti esemény emlékét egy eszmével kapcsolja össze, avégből, hogy alkalmat nyújtson az ünnep igazságának átélésére. Mihelyt akár a történeti esemény, akár az eszme törést szenved, törést szenved az ünnep központi igazsága is. Jézus Krisztus életének nagy történeti etapjai, melyekben megváltói munkásságának nagy vonásai megjelentek.1, adják azokat a főbb szempontokat, melyek körül a keresztyénség ünnepei kialakultak. Jézus megváltói működiésbéen négy ilyen fontos mozzanat van: születése, halála, feltámadása és megdicsőülése. Bár minden idők egyik legnagyobb gyakorlati theologusa ^ezeket nem tartotta egyforma üdvértékűek'nek és utolsó helyre születését tette, karácsony igazságát olyan nagynak, szinte fundamentális jelentőségűnek tartjuk, hogy bátran rá merjük építeni jövőnket és üdvösségünket. Ezt az .igazságot az örömmondó angyali sző fejezi ki: »hirdetek náktek nagy örömet, mely az egész népnek Öröme lészen, mert született néktek ma a megtartó, ki az Úr Krisztus«.

Karácsony nagy igazsága ez: Jézus' Krisztus megtartó. Ezt az igazságot azért hangsúlyozzuk, mert karácsony üdvtörténeti jelentősége úgyszólván teljesen eltörpült és karácsony familiáris ünneppé és a karitativ munkák kedves alkalmává lett. Az emberek túlnyomó többsége azt gondolja, hogy karácsony a Kölcsönös szeretet .megbizonyítására való. Ennek az ünnepnek jielentősége az ö szemükben a titkon gyűjtött pengőkön vásárolt ajándékban, a kedves karácsonyi meglepetésékben, szegény iskolás gyermekek felruházásában merül ki, a »kis Jézuskáról« szóló legendák és mesék nyomultak előtérbe a megtartó és megváltó Krisztussal szemben. Az így gondolkodó karácsonyi előkészülése arra szorítkozik, ‘hogy ajándékra gyűjtenek, karácsonyi örömük pedig abból áll, hogy aj ám dékot kapnak, vagy ajándékot adnak. így számukra karácsony a kedves figyelem, a merőben emberi szeretet alkalma.

Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy a szeretetnek ebben a megnyilvánulásában is van valami krisztusi telem, de azt meg kell mondanunk, hogy ez olyan távol van a karácsonyi nagy örömtől, karácsony igazságától, mint M.akő Jeruzsálemtől. A hívő keresztyén ember karácsonyi előkészülete komoly bűnbánat., karácsonyi öröme pedig szermélyes megtapasztalása annak, hogy Krisztus a megtartó. Azért örül karácsonynak, mert ez az ünnep áldott bizonyítéka Isten. kegyelmi Ígérete beteljesülésének. Nem véletlen, ötletszerű tény Krisztus születése, hanem Istennek az emberről alkotott végzésének megvalósulása. Krisztusban lett valósággá Isten emberteremtő gondolata, Benne oldódtak fel az emberélet nagy talányai és ismerte fel

az ember a maga igazi rendeltetését. Az ige azért lett testté, hogy lássuk az Ő dicsőségét és felismerjük, hogy milyennek szánta Isten az embert és mivé lehetünk általa. Krisztusban az istenfiúság példáját és bizonyosságát vettük. Élete a tökéletes emberi eszményt sugározza a világba: >:példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem ..ti is aképpen cselekedjefíek«. Képtárakban gyakran láthatjuk, hogy nagy mesterek világhírű alkotásait művészek másolgatják; ha nem tennénk egyebet, csak Krisztust másolnánk, példáját követnénk, rólunk is elmondhatná Isten: te vagy az én szerelmes gyermekem, benned gyönyörködöm. Bizonyosságot is adott, mert amilyen kétségtelen, hogy ő megszületett, s ebben a világban élt, éppen olyan kétségtelen az is, hogy megvalósíthatjuk mindazt, amit tőlünk követel, az ellenségeinknek való rnegbö'csátásíól, a tökéletességig. Krisztus olyat nem kívánt övéitől, amit Ő meg nem tudna valósítani és aminek megvalósításához ne adná isteni erejét. Mindehhez azonban az szükséges, hogy ne álljunk meg a karácsonyról való történeti megemlékezésnél és karácsonyi ünneplésünk ne merüljön ki Jézus születésének felemlegetésében, hanem át kell mennünk azon a sokak előtt érthetetlen lelki folyamaton, melyről az Űr Jézus beszélt Nikodémusnak, az újjászületésen.

Ezt tanítja hitvallásunk, mikor az új ember meglel even edéisérő! beszél, mely Istenben való lelki étet Krisztus által és készséggel, szeretettel .Isten akarata szerint való élés. Mert bár a mi Urunk Jézus Krisztus tökéletes válts,águnkra és igazságunkra adatott, imint Iákit az Atyaisíen rendelt legfőbb prófétánkká és tanítónkká, áld Istennek titkos tanácsát és akaratát a mi váltságunkra tökéletesen kijelentette, továbbá egyetlen főpapunkká, aki minkéi testének egyetlen áldozatával megváltott és az Atyaisten előtt könyörgésével szüntelen közbenjár érettünk és örökkévaló királyunkká, aki minket Igéjével és Leikével kormányoz és a szerzett válíságban oltalmaz és megtart, szükséges azonban, hogy elváltozzunk a mi elménknek megújulása által. Isten csak azokat fogadja kegyelembe Krisztus által, kik az evangélium Ígéretét igaz hittel elfogadják, viszont nem megtartója a hitetleneknek és képmutatóknak, akiken Isten haragja és az örök kárhozat mindaddig rajtuk marad, míg meg nem térnek. (Eleid. Káté 88, 90, 31, 84.) Világos tehát, miszerint tőlünk is függ, hogy Jézus megtartónk lehessen. Jézus nem yált meg senkit akarata ellenére és nem törli el annak bűneit, aki fel nem ajánlja magát igaz bűnbánattal és könnyhullaíással. »Ami testtől született test az, ami lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked, szükség néktek újjonnan születnetek.«

M.indez nem új dolog, csak az a baj, hogy elfelejtjük. Mellékvágányra fut életünk vonata. Szentímentálizmussá válik Karácsony nagy öröme. Vallás-