Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-11-14 / 46. szám
ötvennegyedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1943 november 14 DDNÁNTDLI PROTESTÁNS LAP a DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------F .LELÖS SZERKESZTŐ DR. PONÖRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL ÓISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDCK Mikor gyenge az egyház és mikor erős ? Maller Kálmán soproni lelkész előadása a pápai egyházmegye presbiteri konferenciáján. Sorrendben az első helyre a szociális szekularizációt tettem két okból. Először azért, mert a legM általánosabb, mondhatnék szabvány félreértés az etikai, illetve az egyház feladatának ebből következő szociális félreértése. Ennek általánosságát bárki bebizonyíthatja magának, csak annyit kell tennie, hogy egy csomó embertől megkérdezi: ki a keresztyén ember? A választ szinte kivétel nélkül így adják meg: az, aki segíti a szegényt, aki nem önző, aki a más javát munkálja, röviden aki a közösség érdekében Isten nevében önzetlenül cselekszik. Nem tudom, hogy találkoznánk-e olyan emberrel, aki ezt felelné: Keresztyén az, aki Jézus Krisztust élete urának ismeri el. Igaz, teljességgel igaz, hogy a keresztyén életet — ahogy a sátánit is — gyümölcseiről lehet mégis;'1 merni, igaz az is, hogy a hit, amelynek cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában, de ez az igazság ott és úgy módosul féligazsággá, hogy amíg ezeket a látható jeleket nagyítóüveggel szoktuk keresni, a másikat, az igével való élést, az igáért való imádsáh got könnyen elintézzük azzal, hogy vasárnap templomban. voltam, vagy résztvettem egy-egy bibliaórán. így aztán a keresztyén élet helyett keresztyén modorra, keresztyénszerű cselekedetekre helyezzük a hangsúlyt s ezalatt a keresztyénszínű viselkedés alatt1 érintetlenül megmarad pogány, bűnös mivoltunk. Hogy ez mit jelent Isten és az emberek felé, hadd szemléltess ént a következő példával. A gyermekek életében az a természetes is, meg egészséges is, hogyha szülőihez, testvéreihez való szeretete belülről, szívből fakadó, nagy baj hát, amikor a serdülő, vagy különösen a növekvő ifjú csak szavaiban, bizonyos betanult magatartásában, külsőségekben mutatja meg szereb tétét. Ne higyje senki, hogy ez a példabeli ember képzelt alak csupán. Tanítói munkám során nem egyszer találkoztam vele. Fellépésében, modorában különb lehet az ilyen élet, mint az a másik, amelyik mély szeretetét nem tudja külsőképen érzékeltetni. A magam részéről egy pillanatig sem kívánok ilyen gyermeket, hiszen az efaj'ta ember ezzel a magatartásával tulajdonképen lerázza nyakáról a szüleit! így jár el az egyes is, meg az a gyülekezet is Istennel szemben, amelyik abban a félreértésben él, hogy a keresztyénség nem egyéb, mint bizonyos cselekedeL tekben, etikai magatartásban kiütköző életrend. Ha botladozó is a cselekedet, de a szívben forró szefretet ég, ez a szeretet életet ébreszt s kicsiny ajánü dék, együgyű cselekedet is közvetítheti a benső ember Istentől való erejét. Ezért volt az özvegy asz1- szony két fillérje Krisztus szemében példa és a sokat adó gazdagök cselekedete jelentéktelen. Lk. 21: 1—4. Senki se higyje, hogy amit eddig erről a kérdésről elmondtam, azt jelenti, hogy cselekedetre uhu csen is szükség, vagy hogy az az igazi keresztyén, aki egyedül a maga üdvösségével törődik és senki mással. Távolról sem! Csupán annak az igének az igazságát kívánom érvényesííteni, amelyik a cselekedeteiket gyümölcsnek tekinti. A gyümölcsnél pedig első kellék és feltétel, hogy a fa a talajba jól belegyökerezzék és onnan vegye táplálékát. A mi Urunk megmondotta: nála nélkül semmit sem cselekedhetünk (Jn. 15:5) és pedig ott szólt erről épen, ahol a cselekedetekről, mint az Őbenne maradás gyümölcseiről beszélt. Lélektanilag szorosan ide tartozik az a kísértés, mondhatnék egyházgyengítés, amikor az egyházat hatalmi szervvé akarják kiépíteni, mert míg az előbbi esetben az egyes ember más életek előtt akarja dokumentálni keresztyénségét, addig ebben az esetben a közösség közösségek felé akarja megtenni ugyanazt ugyanolyan helytelen módon. Gyenge az az egyház, amelyik akár vagyonszerző erőfeszítésekkel, akár e világ szerint tehetős, befolyásos emberekkel, közjogi méltóságokkal akarja megszilárdítani, vagy biztosítani hatalmát. Akár vagyon, akár világi méltóság van hivatva az egyház hatalmát megadni, mindig kisiklás történik. Az egyház hatalma tagjainak istenfiúsága. Ez olyan hatalom, amit senki nem vehet, senkinek fénye, hatalma nem adhatja meg, egyedül csak Isten, ő pedig adja mindazoknak, akik hisznek az ő Fiában. Jn. 1:12. Péter apostol így szólt a templom kapujában fekvő sántához: Ezüstöm, aranyam nincsen nékem, hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj. Ap. csel. 3:6. Valamelyik renaissance pápa állítólag megjegyezte, l|ogy ezt Péter utódjai már nem mondhatják el, amire egyik szellemes kardinális azt felelte: De viszont azt sem mondhatjuk el, amit Péter mondott:. kelj fel és járj. Az anyagi, vagy hatalmi kísértésbe jutott egyház legtöbbször halott. Nem is csak gyenge, hanem halott. Az anyagi javak abban az esetben, amikor a hatalom eszközeivé lesznek, bálványokká válnak, épenúgy, ahogy világi méltóságok túlértékelése az ő személyüket is bálvánnyá, a körülöttük lévőket szolgákká teszi. Eredménye a hatalmi kísértésnek az, hogy az egyház a saját érdekében vagy hallgat, vagy nem azt mondja, amit mondania kellene, mert bátor kiállással vagy anyagi helyzetét, vagy világi ú. n. munkatársainak jóindulatát veszíti el. Nagyon szépen és okosan szoktak hangzani azok az érvek, amelyekkel az ige üzenetének becsületes érvényesítését lefékezni próbálják: az egyház ne keveredjék bele világi dolgokba, az egyház szeretettel többre
