Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-10-03 / 40. szám
1943. DUNÁNTüLI PROTESTÁNS LAP 207. oldal. élelmezési berendezés 2386.27 P, ruházatra 2319.92 P, fűtés, világítás, mosás 620.44 P, gyógyszer 42.52 P (az orvos díjtalanul kezeli árváinkat), felszerelés 517.74 P, épületfenntartás 2905.39 P. A havonkénti számadások maradványainak, mint a következő hóban ismételten, könyvelendő bévé leieknek ellentartása 778,38 P, vegyes 715.75 P. Összes kiadás: 10.806.41 P. Maradvány: 210.35 P. Az egyházmegyei pénztár 1943 június 30-ig a bala* tonfőkajári egyházközségnek átutalt 6891.64 P-t. Ebből ■az egyházmegyei árvaházi alap pénze volt 3440.18 P, a többi pedig az egyházközségek 3 filléres járulékai, perselypénzei, megajánlásai, valamint tagdíjak és egyéb adományok' voltak, melyeket az ORSz a házas telek vételárának kifizetésére engedélyezett az egyházközségnek. A vételár teljes kifizetésével az elszámolás rövidesen megejthető lesz a Szeretetszövetséggel. A lelkipásztori hivatás. (Patán, 1943 szeptember 5-én, Szántó László beiktatásán.) Az Űr jézus tanítványai hajdan így imádkoztak; »Hiszek az Istenben, — Hiszek a Jézus Krisztusban, —Hiszek a Szentiélekben, — Hiszek az egyházban, — Hiszek az Örőkéietben!« Amíg így hittek, így imádkoztak a mi őseink, addig boldogok voltak. Az újkor embere azonban elfelejtette ezt az imádságot, megpróbált másként imádkozni, így: Hiszek a pénzben, az aranyban, az ügyes kereskedésben; hiszek a földben, a több termelésben; hiszek a gépekben, a motorokban; hiszek az ágyúk- és gépfegyverek erejében; hiszek az ügyes politikában! Azonban ma már beláthatjuk, hogy ez alaptalan és reménytelen hit! Vissza kell menjünk őseink hitéhez, az apostolok hitéhez, vissza a Krisztushoz! Ma beláthatjuk, hogy Krisztus nélkül nem megyünk semmire. Krisztus nélkül boldogok nem lehetünk. Olyan a világ Krisztus nélkül, mint az óra számlap nélkül«, Azaz: csak megyünk és mozgunk; de nem tudjuk merre megyünk, nem tudjuk, hol vagyunk: éjben-e, vagy napsütésben. Ezért küldötte el az Űr jézus az ő tanítványait: »Menjetek el e széles világra, tanítsatok és tegyetek tanítványokká minden népeket. Amint az Atya küldött enge met, én is küldetek titeket. — Ezért állította az anyaszentegyházba az apostolok utódait, a lelkipásztorokat, hogy tanítsák meg az emberiséget így imádkozni $ »Hiszek az Istenben; hiszek a jézus Krisztusban; hiszek a Szentírásban; hiszek az egyházban; hiszek az örökéletben.« * * * . , ■ . • i -• A lelkipásztori tisztet, vagyis a papságot ugyanis -nem maguk az emberek találták ki, hanem magának az Üdvözítőnek a rendelete az, hogy: Legyenek emberek, akik minden más, napi munkától menten egész életüket, minden percüket egyetlen fenséges célnak szentelik, a lelkeket ég felé vezetik. Ugyan az az Isten, laki a napok közül egyiket, a vasárnapot kiválasztotta, mint az Űrnapját; ugyanaz az Isten, aki az emberi házak közül egyet kiemelt, mint az Űr házát; — ugyanaz az Isten az emberek közül is kiválasztott magának egyeseket, mint az Úr felkentjeit, mint az Űr szolgáit, Az egyház pap nélkül el sem képzelhető, vagyis: <a nyáj pásztor nélkül. Az egyház pap nélkül olyan volna, mint a »torony harang nélküle, — m harang ütő nélkül«. Amint az Atya küldött engem, én is küldetek titeket«, — mondotta az Úr apostolainak e földről való eltávozásakor és tanításainak, vallásának elterjesztését bízta reájuk: Elmemén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében«. Mintha csak ezt mondta volna: Menjetek, szabjatok szembe mindenkivel, aki a lelkeket rontja! Menjetek, ne féljetek, tanítsatok minden népeket! Mutassátok az utat, amelyen a lelkek Istenhez találnak! — Tanítsátok törvényemet úgy, hogy az emberek ne csak tudják azokat, hanem tartsák és éljék is. Hirdessétek tanaimat, ha mindjárt fejetekbe kerül is, ne rettenjetek meg semmitől! Híveimnek legyetek pásztorai, de a bűnre csábítóknak rettenthetetlen ostorozol! Nyitott kézzel áldjátok azokat is, akik dühtől torzult arccal öklöt ráznak felétek! I'me K. Af.! ez a lelkipásztort vagyis a papi hivatás eszmén yi fensége ! K. Af.! Hia így nézzük a lelkipásztor, a pap feladatát, akkor mindjárt megértünk két dolgot. Megértjük azt a megkülönböztetett tiszteletet, amellyel a tiszta szívű, tiszta lelkű, buzgó keresztyének papjaikat körülveszik. És megértjük azt a feneketlen gyűlöletet, amelynek mérgébe az egyház és a vallás* ellenségei belefojtanának minden papot. a) Tagadhatatlan dolog, hogy a tisztességes keresztyén hívek valami megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel tüntették ki s tüntetik ki a papokat, a lelkipásztorokat. Az emberek minket »tiszteletes«-nek neveznek. Ez a legfenségesebb cím, amit egy lelkipásztor kaphat: »Tiszteletes«. — De mi lelkipásztorok nagyon jól tudjuk, hogy ez a cím, ez a tisztelet nem1 az embernek, nem a személynek szól bennünk, hanem az állásnak, az isteni hivatásnak, a krisztusi megbízatás képviselőjének. Az Úr Jézus az ő lelkipásztorainak szája által szól híveihez. — Jézus maga mondotta: »Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg . b) De ugyancsak érthető másrészt az a gyűlölet is, amellyel a hitetlenek, a vallás ellenségei viseltetnek a papok iránt. Tudvalevő dolog, hogy a hitetlenek és istentelenek ki nem állhatják a papokat, mert ezek figyelmeztetik az embereket Isten iránti kötelességeikre. De ők ezen kötelességeket nem akarják vállalni. Nekik nem kell a szeretet, nem kell az igazság, nem kell az igaz tudomány sem, amiket a Krisztus hozott e világra. Miért? Mert ezek nem az ő anyagi érdekeiket szolgálják. Mert mindezek az ő önző érdekeikkel ellentétben vannak. Gyűlölik magát a forrást, a Krisztust, mennyivel inkább az ő szolgáitl! Nekik nem kell pap'« — mert az istenteleneknek ellenségeik mindazok, akik az erkölcsi törvényekre figyelmeztetik. Ki mondja azt, hogy az Istenhez vezető úton nem kell vezető? Hiszen ha idegen vidéken utazom s felakarok menni egy magas hegyre, vezetőre van szükségem. Mennyivel végtelenebb magasságban van tőlünk az Úr Isten! Mennyivel inkább kell vezető azon az úton, hogy el ne tévelyedjünk azon végtelen magasságban. Sőt inkább! Áldjuk a mi jézusunkat, hogy lelki vezetőket állított közénk, hogy az oktalan állatok sorából felemeljen minket.
