Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-09-26 / 39. szám
ötvennegyedik évfolyam. 39. szám. Pápa, 1943 szeptember 26 DDNANTULI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYÖRY ELEMÉR PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK A 200 éves mezőföldi ref. egyházmegye rövid története. (Részletek Bakó Lajos jubileumi esperesi jelentéséből.) A mezőföldi egyházmegye seniorai — esperesei — a következők voltak: 1. Tokaji Pál enyingi pap 1743— 1752. 2. Katona Váci János táci pap 1753—74. Ő szedte össze legelsőben a traktusbeli papok és tanítók fize téseiket jegyzőkönyvbe vezetve. 3. Tóth István szL lasbalhási pap 1774—93. 4. Laszli József soponyai pap 1794—96. (Betegeskedő elődje mellett már 1790 óta prosenior volt). 5. Kecskeméti Zsigmond polgárdi lelkész 1796—1821. »Erélyes, bátor és a nyomatott 'egyházaknak mint nemes ember is szószólójuk volt mind a yármíegyéken, Imind a deputációkban.« Bázelben is tanult és jelentős irodalmi munkásságot folytatott. 6. Szabó Péter fülei lelkész 1821—23. Már 1813 óta prosenior. 7. Szikszai János fokszabadi pap 1825—39. 1824-ben proseinor. 8. Báli Mihály kálozi, majd polgárdi pap 1839—61. 1839-ben a beteg Szikszai János mellé utódlási joggal választatott proseniorrá, s annak szeptemberben bekövetkezett halála után mindjárt elfoglalta a seniori hivatalt. Esperesi szolgálatától megválásakor 1861-ben a superintendentia, melynek főjegyzője is volt, »főesperesi címét meghagyta«. 9. Horváth Mihály lepsényi pap 1861—82. 10. Szűcs János enyingi lelkész 1882—99. 1 1. Medgya&szay Vince balatonfőkajári lelkész. 1900—1909. 12. Szűcs Dezső csajági lelkész 1909—1920. 13. ,Medgvasszay Vince II. lepsényi lelkész 1920-tól püspökké választásáig 1934-ig. 14. Vargha Kálmán kálozi lelkész 1935 augusztustól októberig. 15. Bakó Lajos balatonfőka'-* jári lelkész 1936 óta. [ Az egyházmegye segédgondnokai a következők voltak: 1. 1760-tól választás útján Szőke János. 2. és 3. 1775-től kinevezés útján Szűcs Pál és Kenesei Sámuel. 4, 5, 6. Később szintén kinevezés útján Hollóssy F. János, Hollóssy F. László és Karácsony István. 7. Pázmándi Károly 1809—14. választással. 8. D. Halász Sámuel 1814-ben választatott. 9. Ennek öregségére és gyengeségére tekintettel 1856-ban második segédgondnokul választották melléje vejét D. Halász Lázárt, ki e tisztségét 1865-ig viselte. 10. Huszár Pongrác 1866—1873-ig volt választott segédgondnok. 11. Utóda Molnár Imre 1874—80. 12. Szeless' . József 1881-ben. Segédgondnok címmel ő volt az utolsó. 13. Boné Géza gondnok 1882—1902-ig. 14. Kenessey Miklós gondnok 1909—25-ig. 15. Lipcsey Lajos gondnok 1926—37. 16. Dr. Kovács Gyula gondnok 1938 ótai Az egyházmegye mai gyülekezetei közül egy időben Kálóz Vértesaljához, Fokszabadi Kiilsősomogyhoz, Hidvég pedig Tolnához tartozott. 1732-ben Vázsonyi Horváth Mihály proseniorsága alatt 25 egyházból állott a »Tractus Campestris«. Ezek: Balhás> Battván, Bozsok, Csajág, Csikvár, Enving, Fokszabadi, Füle, Kajár, Kálóz, Kenese, Kiskeszi, Ladány, Lepsény, Mezőkomárom, Ősi, Pálfa, Peremarton, Polgárdi, Simontornya, Soponya, Szentgyörgy, Szentmihály, Tác, Városhidvég. Ugyanakkor a Kádártai János esperessége alatt 11 egyházból állott — gyakran mórinak is említett — »Csókakői egyházmegye«, kötelékébe tartoztak: Almás, Bodajk, Csákberény, Keresztes és Mór, melyek az 1743. évi felosztáskor Mezőföldhöz kerültek. Ugyanakkor Csór, Csurgó, Inota, Iszkaszentgyörgy, M.oha és Palota a veszprémi traktushoz csatoltattak. Itt jegyzem meg, hogy Bodajk és Mór ko| rábban luteránus egyházak voltak. 1870 körül 30, de 1820-ban már 34 egyháza volt Mezőföldnek. Egykor legtekintélyesebb egyházközsége volt Peremarton, ahol 1747-ben supennten'dentiáli’S gyűlés is tartatott. Ez a gyűlés »bérmálta el a mező-* földi Campestris Traetust Peremartoninak«. Megcsinál tattá k/a1 z így elnevezett traktus feliratos ládáját is, melyet én is jól ismertem. De ez az elnevezés, melytől az érdekelt traktus már kezdetben is idegenkedett, — mutatja ezt az elbérmálás kifejezés — nem bírt megerősödni és közhasználatúvá válni. Mária Terézia ugyancsak hamar gondoskodott róla, hogy Peremartonban hírmondónak se maradjon református magyar ember. Alig akad manapság is. Helyen valpnak tartom megemlíteni, hogy egyházmegyénkben Balatonkenesén püspöki székhely is volt 1921 novemberétől 1924 júliusáig, ebben a gyülekezetben teljesítvén lelkipásztori szolgalatot Németh1 István püspök, akinek a megszállás folytán Komáromot el kellett hagynia. (Vége.) A veszprémi egyházmegye közgyűlése. A közgyűlés augusztus 25-én volt. Előző nap voltak a különböző bizottsági ülések, ahol is a közgyűlés tárgyai előkészítést nyertek, minek következtében a közgyűlés sima és gyors lefolyású volt. Közgyűlés előtt délelőtt 8 órakor istentiszteletet tartottunk a veszprémi református templomban. Istennek szent igéjét Szabó Géza tótvázsonyi lelkipásztor, a sokgyermekes családokat Dunántúlra telepítő mozgalom egyik példát mutatója, hirdette Ján. 3:35., 36. alapján. Esperesünk, kinek távollétét élénken sajnáltuk, légvédelmi gyakorlat miatt támadt zavar következtéíben nem jelenhetett meg a közgyűlésen. így azon Farkas Endre lelkészi tanácsbíró és Csajághy Károly egyházmegyei gondnok elnököltek. Bibliaolvasás és imádság után egyházmegyei gondnokunk tartotta meg
