Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-09-19 / 38. szám

ötvennesvedik évfolyam. 38. szám, Pána. 1943 szentem bér 19

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK-------------------------------------------F ÍLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL F tlSKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK

A 200 éves mezőföldi ref. egyházmegye rövid története.

(Részletek Bakó Lajos jubileumi esperesi jelentéséből.)

Az egyházmegye a XVI. és XVII. században kiegészítő része volt az óriási kiterjedésű veszprémi egyházmegyének, melyet »Tractus cis et ultra Balatonianus«-nak (Balatonon inneni és túli egyházmegyének) neveztek. Zala, Veszprém, Fejér, Tolna és Somogy-megyék gyülekezetei tartoztak hozzá, s területe hozzávetőlegesen azonos volt a veszprémi rom. kát. püspökség területével. Természetes dolog, hogy igen nehéz volt ennek a nagy esperességnek a kormányzata, márcsák a törökhódoltság és a folytonos háborúk miatt is. Ezért már 1629-ben határrendezést kellett tartani. Ekkor lett Mezőföld a veszprémi traktus délkeleti bástyája. Ugyanis Kanizsai Pálfi János dunántúli püspök kénytelen volt számos somogyi egyházat átengedni Külsősomogynak, mely Simándi Mihály dunamelléki püspökségéhez tartozott. De még íjgy is olyan nagy maradt az egyházmegye, hogy csak helyettesesperességekre (prosenioratusokra) tagolva lehetett adminisztrálni. A XVII. század utolsó évtizedében vette fel ez az egyházvidék — mint prosenioratus — a mezőföldi egyházmegye, latinul »Tractus Campestris« nevet. Területe azonban csak részben volt azonos a mostanival. Proseniorainak elöljárója volt a veszprémi egyházmegye seniora.

Az első mezőföldi prosenior a gályarabságot vi elt Kocsi Csergő Bálint lepsényi prédikátor volt 1693-ig. Ebben az évben püspökválasztó gyűlés tartatott, melynek jegyzőkönyve mint lepsényi papot és veszprémi traktusbeli proseniort említi. E gyűlés alkalmával hívta meg a pápai egyház és rendelte a V. Cqnsistorium is a pápai iskola igazgatójává. *

Kocsi Csergő Bálint után Csoó István polgárdi pap lett a prosenior 1695-ig. Ekkor - visszamenvén Vöröst erénybe a veszprémi traktusba, 1690-ban ennek seniorává választatott.

Dobrovicai Sáfár Miklós előbb prosenior (1708), de utóbb seniori minőségben is szerepel. (1713—14.) Az 1719. évi traktusi jegyzőkönyv mellette proseniorokul (említi Patai Andrást és Deáki Istvánt. Utóbbi a feljegyzésiek szerint mint »veszprémi hatalmas senior« jelent meg 1733 február 18-án a .samarjai superintendentia Étén tartott gyűlésén, melyen a .püspökválasztás esetére és a vikáriusságra nézve létesített megállapodást a két superintendentia, mely magállapodást

1736-ban az egyesült superintendentia is megerősített.

Arra nézve nincsenek biztos adatok, hogy az 1723- fcan elhalt Dobrovicai Sáfár Miklós után 1736-ig kik (voltak itt proseniorok, vagy seniorok, de 1736 és

1737-ben — másodízben' táci papsága idején — Vásonyi Horváth Mihály a traktus seniora. (Dr. Kathona Géza adata szerint 1732-ben — tehát 'valószínűleg táci első szolgálatának utol só évében — prosenior volt.) Az ő seniors,ága idején vette kezdetét az egyházmegyében a zsengeszedés. A szószéken halt meg 1737 augusztus 5-én, délesti Ipnyörgés végzése közben,

1738-ban Gál Péter mezőkomáromi pap a prosenior. De még ebben az évben a Kajánon tartott traktuáüs gyűlés elhatározza, hogy a veszprémi traktus a régi rend szerint továbbra is egy marad ugyan, azonban mind a veszprémi, mind a mezőföldi egyházmegye vezetője a já békesség okáért seniornak neveztetik, mégis azzal a fenntartással, hogy a nagyobb ügyek intézésére a régebbi senior — tehát Deáki' István — illetékes. Kettőjük közül a másikat túlélő senior generális senior marad és annak már nem lesz senior kollégája, hanem régi szokás szerint lesz két proseniora. Egyik a veszprémi, másik a ímezőföldi traktusban, sőt .harmadik prosenior is rendeltetik a somogyiaknak. Gál Péter mindezeket elfogadván, seniornak feleskettetett. Gá! Péter 1741. évi vizitációjakor 160 frtjgnyi külön pénztárt gyűjtött . a mező.földi egyházmegye számára, melyet 1743-ban bekövetkezett haláláig 200 forintra szaporított. Ez az összeg képezte alapját az egyházmegye későbbi nagy vagyonának, mely az 1914—18. évi világháborút követő gaz, dasági és pénzügyi válság idején annyira értékét vesztette, hogy az egyházmegye teljesen elszegényedett s egykori jólléte már csak a múlt emléke maradván, most komoly anyagi gondjai vannak.

A superintendentia 1743-ban elhatározta, hogy minden traktusnak saját seniora legyen, »aki a rendes seniorokat megillető joggal és tekintéllyel bírjon«. E rendelkezés ellenére — bizonyára az 1738-i kajári határozatra és megegyezésre utalva — az erős kezű Deáki István veszprémi senior Gál Péter utódjául csak proseniornak választatta 'meg a 12 jelölt közül Tokaji Pál enyingi papot, aki utóbb három éven át supefintendentiális jegyző is volt. Ez ellen a választás ellen Tokaji óvást jemelt, felesküdni sem akart, s csak nagy erőltetésre és csak azzal a fenntartással tett esküt mint prosenior, hogy Áh a a superintendentia is helyben hagyja«. Ez a helybenhagyás nem történt ,meg, s Tokaji Pál az 1744, évi peremartoni gyűlésen rendes seniornak elismertetvén, újra felesküdött. Ezért aztán Deáki a stó'akérdéssel kapco’atban kellemetlenkedett neki. »Felültette az egyházakat, s ezek Kajánon pórgyűlést tartottak ellene.« De Tokaji férfiasán helytállt és a superintendentia nemcsak igazolta, de intézkedését minden traktusban bevezettette.

Mindezek szerint a mezőföldi egyházmegyének a veszprémitől független, önálló élete az 1743. evvel vette kezdetét. Az atyafiságos egyetértés a két traktus