Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-08-22 / 34. szám

Qtvennegyedik évfolyam,_________________34. szám. Pápa, 1943 augusztus 22

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________-------------------------------------— FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK --------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA j FÓMUNKATÁRS És a KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR.TÓTH LAJOS théol FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Igehirdetés és lelkigondozás a mostani háború idején.

A tatai református egyházmegye Lelkészértekezleti gyűlésén, 1943. évi július hó 27-én tartott előadás.

A pásztorok Pásztora, az Úr Jézus Krisztus az Ótestámentum evangélistájának, Ézsaiásnak szavaival kezdette meg megváltói hivatását, amint az a Lukács ev. 4:18—19. versében meg van írva:

»Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent lengem, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.«

Kétségtelen, hogy a legszentebb igehírdető és a leghűségesebb lelkigondozó, az Úr Jézus ma sem felelne mást, ha témánkat illetőleg őt kérdez'nők meg. Ebben az Igében az Ő mindenkorra érvényes programmja van meg. A Ján. 14:12-ben pedig ezt mondja: »Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az ís cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál.«

Vezessen hát minket mostani kötelességeink megismerésében és véghezvitelében, maga a mi életünk Fejedelme.

A feladott téma igy hangzik: Igehirdetés és lelkigondozás a mostani háború idején. Fogalmazhatnánk ezt így is: Hogyan végezzem lelkipásztori szolgálataimat a jelenben. Ebben a címben ugyanis az egéisz lelkipásztori munka összefoglalható.

A legelső feleletem: Csak úgv tudom az Igét helyesen hirdetni, csak úgy válik jó lelkigondozö belőlem, ha Urammal együtt elmondhatom: »Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy félként engem.« Tőle veszem a szolgálatot. Besorozott. Kiképez, felszerel, felfegyverez és tüzet gyújt bennem. Leikétől veszek lelkesedést. Magamtól hová mennék? Semmire sem vagyok alkalmas. Hamar elfáradok, elcsüggedek tehetetlen leszek. Azért szolgálataim kezdetén mindig elébe borulok és kérem Tőle a Szentlelket. Indítson el. Adjon lendületet. Irányba juttasson. Célt, módszert, eszközt mutasson. Ez az én lelkipásztori élétem artériája. Csikesz Sándor mondja: »Ujjadat, kezedet, lábadat levághatják, de ha az ártériát elvágják, menthetetlenül vége az életednek, meghalsz.« (Em1- lékkönyv >3. k. 56. 1.)

Ennek a világnak ma az életere körül van baj. Mint légykor Saultól, úgy távozott el az Úrnak lelke az emberiségtől. (I. Sám. 16:14.) Saultól is eltávózott a gonosz lélek, és megkönnyebbült, mikor vele maradt Dávid, akire az Úrnak lelke szállott. A go< nősz lélek gyötri ma a világot. Sok Dávidra van szükség, akik az Orral! tartanak és egész lényük, minden megnyilatkozásuk1 azt mutatja, hogy a Szentlélek enú bíerei. A legelső követelmény tehát, hogy a lelkek pásztora a Léitek embere legyen. Csak így tud ellene állani az Ördögnek, csak így tud győzedelmeskedni a gonosz felett. Ott állunk a -legnehezebb feladat előtt. Szólanunk kell ahhoz a világhoz, melyben elhiatalmasodott a test, vele az önzés, (gyűlölet, lelketlenség, szeretetlenség. Hogyan fogjunk hozzá munkánkhoz?

Nézzünk bele Ezékiel pap próféciájába. Az Ötestámentomban Ezékiel mondható a légpásztoribb lelkületű prófétának. Népével melegen együtt érez. Ő a megújulás, az ítélet és nagy felépülés prófétája. Mindent a Lélek által remél: "».Új lelket adok belá! tek ... És az én lelkemlet adom belétek ... Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jöjj elő lélek és lehelj ezekbe a megölcttekbe, hogy megéledjenek... és adom az én leikemet belétek, hogy megéledje'* tek... (Ez. 36* 37. r.)

Jézus Krisztus megjövendölte tanítványainak, hogy nemzet támad nemzet ellen és lesznek földindulások mindenfelé és lesznek éhségek és háborúságok... hirdettetni kell az evangéliumnak ... ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok, mert nem ti vagytok, akik szolotok, hanem a Szentlélek. (Márk. 13:7—11.) »Ama vigasztaló pe(dig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít íjiajd titeket és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek!.« (Jn. 14:26.) A Szentlélek újjászül, Isten gyermekeivé tesz. »Mert akiket Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai... a teremtett világ sóvárogva várja ,az Isten fiainak megjelenését.« (Róm. 8:20.) A fiúság lelkét kell belevinniink a világba testvéreim. Tűrhetetlenné válik ott az elet, ahol a gonoszok megszaporodtak, az Isten gyermekei pedig elfogynak.

Vitéz Bogát* János lelkésztársunk írja: »A mi korszakunk kritikus korszak. Az ilyen korszakoknak pedig az a tulajdonsága, hogy meginognak benne a kollektív értékek. Azt is jelenti ez, hogy az ú. n. hivatali, kollektív tekintélytisztelet az ilyen korszakokban megszűnt, vagy legalább is igen sokat veszített régi, évszázados fajsúlyából. A papot és igehirdetőt nem sokra tartják és becsülik ma már csak azérg mert pap és igehirdető. Ma már a palást is elveszítette azt a tekintélyt az emberek szemében, amely régen kijárt számára. De viszont éppen azért, mert kritikus-korszak, annál nagyobb benne a hős, a vezér, a nagyjember tisztelet és szinte bálványozás. (.Ma