Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-17 / 3. szám
ötvennegyedik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1943 január 17 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐM UNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Konfirmációi előkészítés a VIII. osztályban. Irta és a belsősomogyi református egyházmegye valláspedagógiai szemináriumában előadta: Szabó József alsósegesdi lelkipásztor. Az elemi népiskolai vallásoktatás betetőzője, a további hitélet fundamentuma minden református ember életében a konfirmációi oktatás. Láthatatlanul végigkísér bennünket életünk végéig a konfirmációnk emléke. Hiába rendelte el a konvent, hogy ne 12 éves, hanem 14 éves korban konfirmáljunk, nem tudtuk végrehajtani. Hogy az 1940. évi XX. te. előírta iskoláink legnagyobb részében a kötelező Vili osztályú elemi oktatást, egyszerre magától megoldódik a 14. életévben való konfirmációi oktatás. így adódik a tételünk: a konfirmációi előkészítés feladatai és módszere a VIII. o.-ban. A gyökeréig vissza kell röviden tekintenünk. Midőn Jézus Krisztus maga mellé vette a 12 tanítványt, beszélt előttük a láthatatlan Istenről, a szerető Atyáról, a hitre tartozó, emberi értelmet felülhaladó, mondjuk így: eskatológikus dolgokról, nem egyebet tett, mint konfirmált, vagyis magyar szószerintiséggel: hitben erősített. Itt adva van a módszer is. Utánozhatatlan lelkületűvel hatott tanítványaira, láthatatlanul, észrevehetetlen csendességű szavaival, beszédével, cselekedeteivel, tanítványait hitben erősítette^ tehát konfirmálta. A legnagyobb konfirmáló, — egyetlen mintaképünk, — módszeres tanítónk tehát Jézus Krisztus volt. Ámde az Ö istenségét, felettünk lévő nagyságát utánozni teljesen nem tudjuk. Másik nagy konfirmáló egyéniség: Kálvin János. Vessünk egy történelmi pillantást Kálvin János konfirmációi működésére. Kálvin az egyházi vallásos nevelés központi munkáját a kátétanításban látta. A középkorban nem volt kimondottan kátétanítás, bár a keresztyénség első századaiban a felnőtt áttérteket, mielőtt megkeresztelték volna, vallásos oktatásban részesítették, és a gyermekkeresztelés behozatala után fez a vallásoktatás a gyermekkor végére és az ifjúi kor kezdetére tétetett át az egyházban. Kálvin mondja is: »...régen volt bizonyos katekizmus, hogy általa mindenki megismerhesse a keresztyén vallás alapjait«. A katekizmus a bizonyságtevésnek a formája volt, amelyet keresztyénségük megváltására használtak az emberek. Nevezetesen: a gyermekeket tanították a katekizmusból, hogy bizonyságot tehessenek az egyházban hitükről, amit t i. a megkeresztelésükkor nem tehettek meg. Mivel a későbbi keresztvénségben, különösen a bérmálás behozatala után, megszűnt az ifjúságnak ez a bensőséges vallásos oktatása, azért sóhajt fel szomorúan Kálvin: »Vajha megtartanék azt a szokást, amely a régieknél volt... igenis volt vallástanítás, ami által a gyermekek, vagy felserdült ifjak hitükről a gyülekezet színe előtt számot adtak. (Inst. IV., XIX. 13. 1075. o.) A középkorban a szülők gyer! tnekeik megkeresztelése alkalmával kötelezték ugyan | magukat arra, hogy gyermekeiknek vallástanítását vé- i gezni fogják, de ez a szolgálat tulajdonképpen csak a s jVliatyánknak, a Hiszekegynek és a Tízparancsolatnak a megtanításából állott. Hét éves korában a gyermek meggyónt. Gyónáskor kérdéseket kapott e fentiekből. Mondhatni, hogy a gyónás, vallomás helyettesítette a kátétanítást. Természetesen a gyermekeknek ilyen módon való vallástanítása a legtöbb esetben hiányos volt és így valóságban vallásos tudatlanság vette körül a gyermekeket. A kátétanítás terén komoly kísérlet történt annak megvalósítására a valdenseknél a XV. század vége felé, akik hitfelfogásukat rövid kérdésekbe szerkesztették egybe a vallástanítás megkönnyítésére. Ugyancsak a cseh testvérek is hasonló típusú munkát adtak ki 1522-ben. De igazában véve a kátét és kátétanítást a reformátorok teremtették meg. Luther 1529-ben kiadta első kátéját. Kálvin már az első genfi tartózkodása alatt ; gondolt a vallásos nevelés fellendítése céljából káté- I kiadásra és a kátétanítás megszervezésére. iMihelyt I a genfi városi tanács a káténak az egyházba való bevezetését megengedte, Kálvin rögtön: í537-ben nyilvánosságra hozta első kátéját francia nyelven ezzel a címmel: »A hitvallás tanítása a genfi egyházban«. Ennek az első genfi káténak csodálatos története van. Egészen a legújabb korig elveszettnek gondolták, végül a múlt század utolsó negyedében Párisban megtalálták az eredeti francia káté egyik példányát. Maga Kálvin is belátta, hogy az első kátéja elvontsága miatt nem alkalmas a gyermekek kezébe adandó kézikönyvnek. Mivel erősen érezte a szükségességét ^gy jobb vallástanítási kézikönyvnek, Strassburgból Genfbe való visszajövetele után hozzálátott újabb kátéjának a megírásához. Kálvin halálos ágyán lelkésztársaitól való búcsúja közben, a kátétanítást egyenrangú fontosságnak tartotta az egyházfegyelemmel. JVVár pedig tudjuk, Kálvinnak ez volt a legfőbb. Második kátéját tehát Kálvin beszédes formában (lelkész kérdez, tanuló felel) 1542-ben francia nyelven, 1545-ben latin nyelven adta ki. Maga Kálvin is jobbnak tartotta a másodikat az elsőnél, de még ezt a másodikat is szerette volna átdolgozni. Doumergue érdekesen jegyzi meg, hogy Kálvin is úgy járt kátéival, mint Luther, a másik káté-, ját használták fel iskolai tanításra. A kátétanítás személyei Kálvin szerint a lelkész, a gyermek, a szülője és a kollégium tanítói. Helye a templom, ideje vasárnap délben. Ami a konfirmálandó gyermekek évszámát illeti, az bizonytalan volt. Kálvin az Institutióban a 10 évet említi. A két felső tagozat növendékei jártak katekizmusra, így 10—12 év között konfirmálták a gyermekeket. A kátétanítás célja, hogy
