Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-06-27 / 26. szám

ötvennegyedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1943 június 27 DDNÁKTÜLI PROTESTÁNS LAP \ A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A presbiteri eskü jelentősége. Irta és a pápai egyházmegye presbiteri konferenciáján előadta Domokos Sándor ny. törvsz. elnök, a soproni egyház főgondnoka. (folytatás.) Mindjárt a keresztyénség kezdetén találkozunk presbitériummal a gyülekezetekben, mert az apostolok, ha valahol új gyülekezetét alapítottak, élére menten presbitereket állítottak, akik bizonyos munkakört nyer­tek: jelesül az istenitiszteletnél a rendre felügyeltek, az egyházközség ügyeit intézték és kezelték, az egyház­­tagok erkölcsi magaviseleté felett őrködtek és fel­ügyeletet gyakoroltak. Az egyházi I. te. 44. §-a azt mondja, hogy »A presbiterek az egyházközség szellemi és anyagi ügyei­nek intézésében, az egyházi önkormányzat gyakorlá­sában és az egyházi fegyelem fenntartásában közre­működő egyházközségi tisztviselők«. Kötelességeiket ugyanez a szakasz a)—g)-ig, a presbitérium feladatait pedig a 74. §-a a)—x)-ig foglalja pontokba. Mind a kötelességek mind a feladatok, amelyek eme törvényhelyekben fel vannak sorolva szépek és gyönyörűségesek s azok betöltése emelkedett lelkű, az Úr Jézushoz és az ő golgotái keresztjéhez hűséggel és szeretettel, teljes szívvel és elmével ragaszkodó, bizakodó, hitben erős egész férfit kíván. Sem a kötelességek, sem a feladatok nem nehezek akkor, ha azok teljesítésében és elvégzésében Istenre vetett szemmel és Hozzá való bizakodással járunk el és tudjuk, hogy az Úrért az Úr szőllős kertjében mun­kálkodunk. A presbiternek ezt mindig tudnia és látnia kell minden körülmények között s hogy ezt a köteles­ségét és feladatát emigyen teljesíthesse, az egyházi I. te. 32. §-a ígéretének biztosítására a presbitertől esküt kíván, mint ahogy ma az egyházi életen kívül is az eskü, az állam szolgálatában is általánosan tör­vényerejével megkövetelt intézményes biztosíték. A presbiter esküje tehát ígérő eskü. Az eskü kezdőszava: »Esküszöm az élő Istenre«, vagyis a szi­vekbe és vesékbe látó mindenható Istent tanúul hí­vom fel magam mellett tiszta, becsületes szándékomra, h°gy ígéretemet erőmhöz és tehetségemhez képest minden jóra való törekvéssel beváltom, végső szava pedig, amely mintegy megpecsételése az eskünek: »Isten engem úgy segéljen«. Ebben a kifejezésben benne van az a bizodalom, hogy Isten eskünk teljesítésében megsegít. Jeremiás könyve 17:7. igéje szerint: »Áldott az a férfi, akinek bizodalma az Úr«. Ez a bizodalom pedig nem más, mint Istenhez való szeretetünk, Hozzá való áldozatos bőségünk, Benne való megmaradásunk, a Sátán fon­dorlatának és minden erőlködésének saját magunknak Krisztusba oltott ereje által való legyőzése. »Isten engem úgy segéljen«, hatalmas és nagy ierejű kifejezése a jóra való igyekezetnek és Isten ügyé­nek és dolgának mindenek előtt és mindenek felett való munkálására és gondozására azzal a saját lélekre vonatkozó, súlyos felelősséget jelentő teherrel, hogy Isten munkámhoz és cselekedeteimhez mérje szolgá­latom jutalmát vagy büntetését, amint azt Jób 34:11- ben foglalt ige is kifejezi, hogy »Isten amint cselek­szik az ember, úgy fizet néki és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. »Ügy segéljen«: ennek a ki­fejezésnek tehát az az értelme, hogy az eskümhöz híven teljesített jóra való, teljes és becsületes igyeke­zetem á Ital az Isten ingyen való jóságiából a kegyelem, bűnös hanyagságom, nemtörődömségem és kárt okozó szándékos mulasztásom által a kárhozat legyen osz­tályrészem. Ami a presbiterek esküjének kezdő és befejező szavai között van, az az ígéret. Az eskü szövege som­mája az egyházi I. te. 44. szakaszában és 74. szakaszáé­ban felsorolt presbiteri kötelességeknek és presbité­rium i feladatoknak, amelyeket a presbitereknek és a presbitériumnak teljesítenie kell. (Folyt, köv.) Boldog halott. (Ifjú Baranyay Károly felett.) Jel. XIV.: 13. Ősi paróchia, papi családok boldog és siralmas fészke, itt állunk udvarodon fájdalomtól megtörtén: könnyes, búcsúztató sóhajtással, hogy elköszönjünk attól, ki gyermeki gondtalansággal annyit játszott itt porodon, kacagásától annyiszor volt hangos az udvar, erős férfi léptei alatt annyiszor megrengett a földed, íme, itt fekszik kiterítve, csendesen, a játékos gyermek­ből ifjúvá serdült, majd a meglett férfiúvá nőtt fia­tal pap! Istenem, mennyi szülői öröm, tervezgetés és álom száll vele a sírba! A szívettépő fájdalomban, az emberi életet égető gyászban, csak a Szentige vigasztalása állhat közel bánatos szívünkhöz: Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg,... mert megnyugosznak fáradságuktól és az ő cselekedeteik követik őket!... Rád illik ez az Ige, megboldogult testvérem! Emberi szemmel és mértékkel mérve csak a sze­rencsések, az élet kedveltjei a boldogok, kiknek lába nyomán virág virít, akikre a nap másképpen süt, kik­nek tervezgetésük hatalmas, alkotásokban csúcsosodik ki, akik sohase maradnak le az élet dübörgő szekeré­ről. Te ilyen szempontból boldogtalan voltál. Leszá­moltál a világgal és élettel s ebben a nagy harcban élő-halottá lettél, de Krisztusnak boldog élőhalottjává,

Next

/
Thumbnails
Contents