Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-06-13 / 24. szám
124. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. Kovács Bertalan. 1864-1943. »Halnak, egyre halnak...« a költő ezen szavai jutnak az eszembe, amikor képzeletben megállók frissen hantolt sírja mellett. A kiváló egyházi .vezérférfiú, a buzgó lelkipásztor, a hűséges családapa, a belsősomogyiak kedves »Berci bácsi«-ja nincs többé az élők sorában. Tegyük le az emlékezés, a hála, az elismerés babérkoszorúját frissen hantolt sírjára s tanuljunk gazdag életéből. 1864 szeptember 19-én született Somogyszobon. Középiskolai és theologiai tanulmányait a magyar Genfben, Debrecenben végezte. A lelkészt oklevél mellett, az akkori gyakorlat szerint a tanítói képesítést is megszerezte. 1886-ban, mint helyettes kántortanító kezdi meg gazdag közéleti pályafutását - Alsókban. A következő évben már Kutason káplánkodik. Az egyházmegye több gyülekezetében működik, mint segéd», helyettes-, majd mint rendes lelkész. (Kálmáncsa, Gige, Nemesdéd, Hedrehely, Darány — két Ízben is — és Pettend.) Nyolc évi tanítóskodás és káplánkodás után a pettendi szent gyülekezet hívja el — 1804 decemberében — rendes lelkipásztorának, a szép talentumokkal megáldott ifjú Timótheust. A milléniurn évében már Szegedi Kis István örökében: az ősi kálmánesai gyülekezetben találjuk. 1903-ban Kaposmérő választja meg lelkipásztorának, de egy év múlva a derék k á Írná ires ai a k visszahívják szeretett lelkészüket, hogy aztán ott fejezze be 53 évre terjedő — ebből 42-őt Kálmáncsán tölt el — eredményekben gazdag lelkészi szolgálatát, 75 éves korában történi nyugalomba vonulásáig. Egyházmegyéje hamarosan felismeri a kiváló lelkipásztort s egymásután választja meg különböző tisztségekre. 1900- 1913-ig egyházmegyei' aljegyző, majd 1913—1923-ig főjegyző. Ugyanakkor 20 éven keresztül (1901 — 1921) végzi a népes egyházmegye tanügyi igazgatását is. Ezen díszes megbízatása mellett mint körlelkész, egyházkerületi képviselő és főiskolai igazgató-tanácsos tevékeny részt vesz az egyházmegye és egyházkerület szolgálatában. Darányi helyettes lelkész, mikor házasságra lép (1893 március Í4.) Máté Ilonával, Máté Lajos darányi lelkész leányával. Házasságukat Isten kilenc gyermekkel áldotta meg. A bölcsőt azonban gyakran váltja fel házukban a koporsó, öt gyermeket kell kikisérniök a temetőkertbe., akiket áldozatul követelt a pusztító járványos betegség. Négy élő gyermeke közül a legidősebb — Jolán —- Fekecs István nagykorpád! lelkipásztor felesége. A hűséges, öreg szolga április 18-án tért meg az ő Urához Istvándiban, ahol a megérdemelt nyugalom éveit töltötte. Koporsója felett méltán hangzott el a biztató ige: »Jól vagyon jó és hű szolgám... menj be a Te uradnak örömébe!« (Máté XXV. 21.) íme egy munkában eltöltött gazdag és termékeny élet. Vajha követnénk őt nyomdokain, akik szerte az egyházkerületben ismerték és szerették a puritán egyszerűségű, kiváló lelkipásztort. »Az igaznak emlékezete áldott!« (Péld. X. 7.) Dr. Galgóczy János vallástanár. — Az erdőcsokonyai református egyháztagok 3 kaposvári hadikórházba mintegy 450 sebesült honvéd részére vittek szeretetcsomagot. A csomagok kiosztását a lelkészné vezetésével 12 csokonyai asszony végezte. Külföldi egyházi élet. (in.) Svájc. E sorozat első cikkében az üccu'mcnica c. alatt többször szó esett svájci egyházi dolgokról. Svájc, mint a háborús államok közé beékelt semleges ország próbálja a bomlott viszonyok közt a Keresztyén ség nagy elvét és parancsát, a szeretetet képviselni és gyakorolni egyrészt az ökumenizmus keretei közt, másrészt az egyes egyházak gyakorlati-segítő munkájában. Hogy ebben a cikkben még külön is foglalkozunk a svájci egyházi élettel, azért tesszük, mert az érintendő pontnak magyar párhuzama és tanulsága is van. Ez a pont az énekeskönyv ügye. Hogy az egyházi éneklés és az énekeskönyv ügye több testvéregyhazban szőnyegre került, vagy szőnyegen volt, ismeretes. A holland reformátusok új nagy énekeskönyve már meg is jelent (kb. ezer oldalon). Üj énekeskönyvet készítenek a francia reformátusok; s ehhez készülődnek a svájciak is. Készülődésükben annyira vannak, hogy a »próbakötet« már meg is jelent, s széjjelküldik az egyházközségeknek kipróbálás és véleménymondás végett. Jellemző a Kirofienblatt egyik cikkének mindjárt a címe is: »Nagyon érthetetlen és nagyon nehéz-e a próbakötet?« A cikk szerzője egyik egyházi lap cikkére céloz, amelyik egy falusi gyülekezet állásfoglalását ismerteti, s amelyben az j is benne van, hogy ezt a szöveg szempontjából érthetetlen és zeneileg nagyon nehéz énekeskönyvet falusi gyülekezetek és orgonisták nem fogadhatják el«. Ezzel kapcsolatban idézi a cikk írója az énekeskönyvi bizottság egyik tagjának a nyilatkozatából a következőket: »A különböző táborokból érkező kívánságok egy része megegyezik egymással. Ezeket az énekeskönyvi bizottság meg fogja tárgyalni, s valószínűleg nem tud kitérni az elől, hogy jó néhány nagyon is régies jellegű éneket kicseréljen olyanokra, amelyek az egyházi és nyelvi kortudatnak jobban megfelelnek. Viszont rehabilitál majd a meglevő újkori énekekből pár tucatnyit, amelyeket a bizottság nem vett fel, mert nem találta őket szigorúan egyházi jellegűeknek. Át kell írni azokat az eredeti szövegeket is, amelyek nagyon idegenül hangzanak a mai fülnek. Néhány általánosan visszakívánt éneket újra fel kell venni. Az eddigi énekeskönyv néhány énekénél pedig, amelyet erősen hiányolnak, de amelyeket a bizottság nagyon is lapos és gyenge dallamuk miatt kihagyott, mai zeneszerzőket kell felkérni, hogy azokhoz jó dallamokat komponáljanak«. A bizottsági tag eme nyilatkozatából úgy sejthetjük, hogy a próbaénekes alapos revízió alá került volna, és sok mindent »visszacsináltak volna«. Éppen ezért r,agyon érdekes és figyelemreméltó az a cikk, amit Barth Károly írt a Kirchenblatthja. .Megállapítja, hogy a gyülekezetek egy jelentős része szívesen fogadta a próbaénekeskönyvet, amely alapos revízió alá vette a régit, de azért lényegileg kompromisszum jellege van: középen áll a forradalmi újítás és a régihez való csökönyös ragaszkodás közt. Miután az énekeskönyvügyi bizottság elvégezte munkáját, az egyes darabok kicserélésének helye nincs, mert ..ezzel végeláthatatlan húza-vona indulhatna meg. De nincs helye a cserélgetésnek azért, sem, mert »a próbaénekeskönyvnek, bár kompromisszum eredménye, mégis határozott jellege van, s olyan kifejezett hitvallás nyilvánul benne,, hogy c sodálkozni kellene azon, ha ez az ellenzék nem1 mozdult volna meg ellene«. »Az ellenzéket nem is lehet
