Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-06-13 / 24. szám

Ötvennegyedik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1943 június 13 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Szentek egyessége. Eféz. 4 :4. A keresztyén világ mai pünkösdje, a háború zúgó szelének és égő városok tüzes nyelveinek jele alatt, éppen a szörnyű széjjeltépettség és fanatikus gyülöl­­ség apokaliptikus fergetegében, nem hirdethet keve­sebbet és mást, mint ami a Szentlélek ünnepének leg­főbb üzenete: Nyelveket egyező hitre! Az apostoli hitvallás e csodálatosan egyszerű és mélyértelmű szavai: > Hiszek Szentiélekben, Hiszek egy közönséges keresztyén Anyaszentegyházat: szen­teknek egyezségiét«, rávilágítanak a Szentlélek igazi munkájára, arra, hogy a Lélek közösségformáló hata­lom. Első munkája, hogy egyházat teremt. S ahol megteremtette az egyházat, ott az egy Krisztusba oltott és egy Krisztusból táplálkozó lelkeknek kicsiny pa­takjai egybefolynak a szentek egyességévé, a Krisztus­ból áradó szeretet erejével lerontják azokat a válasz­falakat, amelyek olyan félelmesen merednek lélek és lélek, élet és élet közé. A Szentléleknek ez a leghatalmasabb munkája — a szeretet. A hit és a Lélek műve a reménység is. De akik az egy testhez, a Krisztus egyházához tartoz­nak, s akikelt az egy Lélek hívott el élő reménységre, akkor termik meg igazán a Lélek gyümölcsét, ha hitük és reménységük mellé adatik nékik a szeretet is. A szentek egyessége szeretetből fakad. A szentek 'egyessége a Szentlélek legcsodálatosabb műve. Népe­ket közösségre, nyelveket egyező hitre, önző és egy­más gllen harcoló életeket halálnál erősebb szövet­ségre egybegyüjteni csak a Szeretetből kilobogó sze­retet tud. Igazi közösség csak egy van: a szentek egyessége! M.ert szeretet is csak egy van. Minden más fajta sze­retet, akármilyen szenvedélyesen izzó is, ideig-óráig fogja össze az embereket, s előbb-utóbb csalódást okoz. Az egy Lélek által fakasztott szeretet azért más, azért örökkévaló, soha el nem fogyó, mert nem embe­rek szívéből fakad, hanem onnan felülről árad belénk. Az igazi közösség, a szentek egyessége nem látá­sunk, hanem hitünk tárgya. Ez azt jelenti, hogy mara­dék nélkül csak a szemtől-szembe látás világában va­lósul meg. De ahogyan a láthatatlan, egy, közönséges keresztyén anyaszentegyház a térben és időben is tes­tet ölt gyülekezetek és történelmi egyházak töredékes kereteiben, ugyanúgy a szentek egyességének is meg kell valósulnia, s rne^g is valósuk ha homályosan és töredékesen is, ahol csak Létektől vezetett és Krisztus tagjaivá vált keresztyének vannak. A Heidelberg! Káté 55. kérdésére adott feleletében ezért mondja, hogy a szentek egyessége először a hívőknek Krisztussal való közösségét jelenti, másodszor pedig azt, »hogy mindenki kötelességének ismerje, hogy ajándékait kész­séggel és örömmel fordítsa a többi tag javára és üd­vösségére«. A hívők élete egy gyökérből táplálkozó élet. S minden élet, az egyéni is, a közösségi is, ízével, illa­tával, sőt már színével is elárulja, hogy van-e köze a Gyökérhez, a Lélek fájának virága, gyümölcse-e. Egy zűrzavaros, égő világ keserű, fojtogató íze, illata kerget: Vissza az egyetlen, régi lehetőséghez, a még igazán soha ki nem aknázott erőforráshoz, Krisz­tushoz a Lélek által. És előre: az egy Lélek által moz. gatott egy test erejével az egyetlen igazi és maradandó közösség, a szentek egyessége felé! Csíráját, előízét már itt a földön tapasztalhatjuk és ízlelhetjük minden olyan keresztyén közösségben, melyben a szeretet nem csupán jelszó, hanem a Lélek erejével táplált gyakor­lati keresztyénség. Érzi-e a világ szeretetmunkánkon, a háborús bajok és gondok közt egymás felé kinyúló kezünk mozdula­tán, hogy felülről táplált szeretet, a szentek egy ességé­nek ereje — s nem valami pogányt is kötelező huma­nitás, vagy félelem és illendőség-érzés — késztet ben­nünket arra, hogy közelebb hajoljunk felebarátainkhoz? Pápa. * Fejes Sándor. Mindenkit megrendített a hír, hogy pápai theolo­­giai akadémiánk volt kiváló tanára, dr. Vass Vince Kecskeméti lelkipásztor 54 éves korában, az alkotó munka teljében, hosszas szenvedés után elhunyt. Megboldogult barátunk 1889 január J-én született Nemesócsán. Gimnáziumi tanulmányait Pápán végezte, a theologiát Pápán és Genfben. Már korán kimagaslott tehetségével társai közül, de a különböző pályakérdé­seket is sikerrel oldotta meg. Géniből hazajövet fő­iskolai szenior, majd püspöki titkár lett. 1916-ban Pá­pán tbeol. magántanári képesítést, 1917-ben Buda­pesten bölcsészet doktorságot szerzett. Ugyanebben az évben pápai tbeol. akadémiánk tanárává választotta az egyházkerület. Itt működött 1929-ig, amikor el­fogadta az enyingi gyülekezet meghívását és falusi lelkipásztor lett. 1931-ben a nagytekintélyű Kecskeméti gyülekezet hívta meg lelkipásztorául, ahol haláláig fáradhatatlanul működött. 1918-ban ő is tagja volt .annak a protestáns béké­déi egáció-nak, mely a külföldet igyekezett a magyar ügyről tárgyilagosan felvilágosítani. Öt Svájcba, Genfbe küldték ki MurakÖzy Gyulával együtt, ahol I Dr. VASS VINCE I 1889-1943.

Next

/
Thumbnails
Contents