Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-05-30 / 22. szám
112 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. • A konventi elnökségi tanács levele dr. Révész Imre püspökhöz. Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Ur! A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének elnökségi tanácsa folyó évi május hó 18-án Főtiszteletűséged beadványára tárgyalta azt a támadást, amelyet dr. Zoványi Jenő úr, a debreceni egyetem nyugalmazott tanára „Akadémikus, céhbeli és dilettáns egyháztörténetírós“ című füzetében intézett többek között Főtiszteletűséged ellen is. Ebből az alkalomból indíttatva érezte magát az elnökségi tanács arra, hogy egyhangú határozatban kifejezze azt a nagyrabecsülést és tiszteletet, amelyet nemcsak az elnökségi tanács tagjai, hanem meggyőződésünk szerint a református egyház minden irány tmutató személyisége táplálnak Főtiszteletűséged személye és életműve iránt. Főtiszteletű Püspök Urat úgy is, mint egyháztörténet írót, úgy is mint igehirdetőt nemzedéke elhívott nevelőjének tartjuk s a szolgálatában megjelenő kegyelmi ajándékokért Isten iránt hálásak vagyunk. Szívből kívánjuk, hogy tanításaival és példaadó életével sokáig világoljon a magyar reformátusok hivatott vezetői és tanítói között. Felhatalmazzuk Főtiszteletű Püspök Urat, hogy ezt a levelet megítélése szerint a nyilvánossággal is közölhesse. Fogadja Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Ur kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Budapest, 1943 május 20. Dr. Ravasz László s. k. Vásárhelyi János s. k. Dr. Enyedy Andor s. k. Györy Elemér s. k. Dr. Balogh Jenő s. k. gróf Teleki József s k. gróf Teleki Arclur s. k. farkasfalvi Farkas Géza s. k. báró Vay László s. k. ®ss@®®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®«®®®®®®®®®&@® W SB I VEGYESEK 1 @ sw e®«S®@$®®®®®®®®®®®®®®@®®SK@C«3®®®®@®®@£®® Felhívjuk a Nagy tiszt eletií Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy az áldozócsütörtöki perselypénz a dunántúli református egyházkerületi lelkészgyámolda részére, az egyházkerületi pénztárhoz (Pápa) küldendő be. — Vitéz Bonczos Miklós államtitkár elnöki székfoglalója a Magyar Kálvin-Szövetségben. A Magyar Értesítő jelenti: Boldogemlékű Bernát István alapítóelnök utódaként foglalta el a Magyar Kálvin-Szövietség élén a világi-elnöki széket vitéz Bonczos Miklós dr. igazságügyi államtitkár. Egészen megtelt az ünnepi alkalomból a budapesti teológia díszterme. Balogh Jienő főgondnok képviselte a református egyetemes" kon ventet, Vladár Gábor kúriai tanácselnök az igazságügyminisztert, eljött Ravasz Lászlóné, Zilahy-Sebess Jenő, a külügyminisztérium kulturális osztályának vezetője, Jalsoviczky Károly ny. államtitkár, Kováts J. István .egyházkér. lelkészfőjegyző, Borsos Endre közig bírósági tanácselnök és számos törvényhozó, az egyház, a honvédség, az igazságszolgáltatás, a tudomány, a tanügy és a közgazdaság jelesei. Közének után a szövetség lelkészelnöke: Szabó Imre budapesti református esperes, kormányfőtanácsos az- új elnökért fohászkodott, Darányi Gyula dr. alelnök, budapesti egyetemi tanár üdvözölte a díszközgyűlést s felolvasta Ravasz püspök levelét. Szabó Imre lelkészelnök beiktató szavaiban rámutatott, hogy a kor bizalmatlanságának, szkepszisének el kell tűnnie a társadalom életéből. »Bonczos Miklós beírta nevét a magyar szívekbe mint árvízi kormánybiztos és mint idegenbe szakadt véreinknek honi földre visszatelepítője. Mindkét munkáját példaszerűen végezte el. Hadd töltse be a Kálvin-Szövetségben is nagy feladatát...« A megújuló éltetés után vitéz Bonczos Miklós kezdett székfoglaló beszédébe. Megígérte, hogy erejét új tisztségében is a nemzet, a magyar faj javára igyekszik kamatoztatni. A kálvinizmusnak elsősorban nemzetépítő és magyar fajfenntartó jellegzetességeit kell újból bőségesen ható energiák szent forrásává tennünk, folytatta az új elnök. Nagyon időszerűen azt hirdeti a kálvinizmus: légy igénytelen! — íme, így segít a háborús lemondani-tudás nagy erkölcsi és hazafias kötelezettségének beváltásában. S ez az egyszerűség nem elproíetárosodáshoz vezet: Svájc, Hollandia ez elvek jegyében lett gazdaggá. Áldozatok nélkül nagy célokat becsületesen és farizeuskodás nélkül szolgálni nem lehet. Szövetségünk a háborús nemzedéknek a közösségi érzés kálvini példáját kívánja adni, a puritánság tiszta erkölcsi, lelki vonásait. Kálvin megmutatta, hogy elméleti tanításokat, Isten gondolatait miként lehet a gyakorlati életbe teljes eredménnyel ültetni át. Háborús világban a káivini vasfegyelem parancsa is fölötte időszerű. A vallási közömbösség, megalkuvás és »lapítás« mai divatjában szükséges: fölmutatni, amit Kálvin mondott: »Inkább én szenvedjek az igazság kimondása miatt, mint az igazság szenvedjen az én hallgatásom miatt!« ilyen »vastagnyakú« magyar fajt kell nevelni a kálvini tanítással: bátor hitvallókat. Szociális tekintetben Kálvin a legmaibb törvényt állította fel: »a szegényt ne alamizsnával segítsd, csak állítsd lábára!« A szabadságnak és függetlenségnek is harcos biztosítója lett a protestantizmus, de sehol úgy, mint hazánkban: ami kálvinista, az ezen a földön egyszersmind magyar is: bűn volna a felbecsülhetetlen kincset mégcsak halványodni is engedni. Most újból szabadságunkért, de 'egyúttal hitünkért: az egyetemes keresztyénségért fogott fegyvert a magyar s ebben csak folytatjuk, amivel századoknak előtte példát adtunk a világnak. Ám nemcsak kálvinista eszmékkel dolgozunk e szövetségen belül: ami más vonatkozásban is örök érték, azt meg nem becsülni árulás lenne... Az új elnök megállapította: nagy elődje, Bernát István a szövetség életrehívója, évtizedeken át lelke, lelkiismeretének ébrentartója, — élő és áldott programm volt! Ravasz László és Szabó Imre nyomán vallja — úgymond, — hogy szükség van a kálvinista értékek megőrzésére, a világnézetek, a sajtó, a könyv, a rádió, a film, a színház figyelemmel tartására, a magyar reformátusság helyzetét meg kell védeni s a keresztyén alapon álló társadalmi egyesületekkel fenntartani a jóviszonyt. A református intelligenciát időnként összehívják, az azonos foglalkozásúakat külön-kiilön. »Ébren vigyázzunk, hogy a kialakítandó szociálisabb világ ne az Évangéliom ihletése nélkül iőiiön létre,« Az állami szociális munka végrehajtásába evangéliomi szellemtől áthatott szakembereket állítsunk be és a szociális megsegítéssel istenfélő, krisztuskövető családokat emeljünk fel, akikben megvan az áldozatos munka, egyszerűség és takarékosság szelleme. Bonczos elnök még az ifjúság, a tehetségkutatás, a minőségi leventenevelés, a népfőiskolák! s a külföldi magyarok istáp olásáról mondott meg- Szívlelnivaló igazságokat s végül hangsúlyozta: az Alföld szívéből jött, »a szegény emberek kiáltását hoztam magmmal s most, a reformátussá.# elitjének szervezőjéül állíttatván is, első kötelességemnek érzem, hogy a szegény magyar földmívelőnépnek, a
