Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-05-30 / 22. szám

110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. ügyi részét. Éspedig olyan módon, hogy azt a köz­­iótékonyságnak és az ehhez kapcsolódó társadalmi közreműködésnek csupán kiegészítenie legyen szűk-, séges. Helyeslés kísérte a világi elnöknek ezeket a mondatait is s ő még elbúcsúzott a nyugalomba ment Medgyasszay Vince püspöktől. Különös melegséggel szólt Balogh Jenő tovább­­menően Hóman Bálintról: Az ő nagy tehetségeit, sok­oldalú tudását, államférfiúi képességeit és zseniali­tását, történetkutató úttörő munkásságát régóta meg­ismertem és nagyrabecsültem; miniszteri munkássága közben pedig mindenkor meggyőződtem arról a pél­­dátadó ritka tárgyilagosságról és elfogulatlanságról, amellyel mint hithű katholikus férfiú, teljesen átérezte a magyarországi református egyháznak nemcsak a múltban bebizonyított, hanem korunkban is meglévő politikai, nemzeti küldetését. Nem búcsúzom tőle, mert meg vagyok győződve afelől, hogy messze az én éle­tem tartamán túl a magyar közéletnek hnég igen sok téren kiváló munkása marad. A világi elnök örömmel emlékezett meg főgond­­noktársainak, Farkasfalvi Farkas Gézának és Vay Lász'ó bárónak tízéves fógondnokságáról, Vásárhelyi János püspök magas kormányzói kitüntetéséről s arról, hogy Radvánszky Albert báró húsz esztendeje működik az evangélikus testvéregyház élén. Üdvözölte Kardos Gyula evangélikus püspököt, Laszkáry Gyula egyház­­kerületi felügyelőt hivatalbalépésük alkalmából és há­lásan fordult támogatásukért: Ravasz László lelkész­­elnökhöz, Benedek Zsolt konventi főtanácsoshoz és Kiss József konventi tanácsoshoz is. Elismerést nyil­vánított az egész konventi-központi adminisztráció iránt. Meghirdette végül Balogh fenő, hogy a kon vet­nek hároméves új ciklusa kezdődik. Hosszasan éltették megnyitója végén is a fáradhatatlan főgondnok-el­nököt. A református egyetemes konvent teljes egyhan­gúsággal újból Ravasz László dr. püspök, m. kir. titkos tanácsost és Balogh Jenő dr. főgondnok, v. b. titkos tanácsost választotta elnökeivé s a plénum nevében Teleki József gróf kívánt Istentől áldást munkájukra. Balogh Jenő megkapó szavakkal válaszolt a bizalom­­nyilvánításra: — Engedjenek meg nekem egy méla sóhajtást: ha ebben a szép májusban odakint kicsiny falusi otthonomban hallgathatnám a megszólaló me­zőket, erdőket és nekifekhetnék néhány, régóta — év­tizedek óta — reám váró jó könyv elolvasásához, na­gyobb volna a boldogságom. De a Konvent megtisz­telő p arancsszava előtt meghajlok és elnöktársam, a püspök úr nevében is hálásan köszönöm, hogy to­vábbi szolgálatra méltattak... Megválasztotta a Kon­vent alelnökeivé Vásárhelyi János erdélyi püspököt és Teleki József gróf dunamelléki főgondnokot, azután a közös protestáns bizottságba kiküldendő tagodat, összeállították a konventi rendes és rendkívüli bírósá­lgokat s a különböző bizottságokat, egyben kimondták, hogy konventi egyházművészeti bizottságot alakítanak. Budai Gergely dr. budapesti theol. akadémiai igazgató a parókhiális könyvtárak újabb gazdagodá­sáról számolt be: erről a Konvent gondoskodik évről­­évre. Kiss József dr. konventi tanácsos nyújtotta be az ülésnek az énekeskönyvekről és a közalapról össze­állított jelentéseket. Tasnádi Nagy András dr. buda­pesti egyházmegyei gondnok, titkos tanácsos a zsol­­tároskönyvek árának emelése ellen felszólalt és az el­nökség újabb szakértőket hallgat meg, mielőtt a föl­emelt árakról döntenének. A »közalap« lezárta műkö­désének hatvanadik évét. Benedek Zsolt dr. konventi főtanácsos, kormány­főtanácsos a lelkész! nyugdíjak ügyeiről adott tájé­koztatót és Révész Imre dr. püspök beszéde után a Konvent július 1-től további húsz százalékkal felemelte a lelkésznyugdíjakat, az özvegyek és árvák ellátási dí­jait. Az országos református lelkészi nyugdíjintézet­nek 1942 január 1-én (a Délvidék nélkül) 2053 tagja Volt s ebben az évben a nyugdíjasoknak, lelkészözve­gyeknek és árváknak előreláthatólag több mint egy és háromnegyed millió pengőt fognak kifizetni. Kováts J. István dr. budapesti theol. akad. tanár, egyházkerü­­leti főjegyző jelentette: öt teológiai főiskolája van a református egyháznak éspedig 1 — 1 Budapesten, Debrecenben, Kolozsváron, Pápán és Sárospatakon. A múlt tanévben összesen 258 hallgatója volt az öt inté­zetnek, — hetvenöttel kevesebb a megelőző tanévinél. A teológushiány megszüntetésére igyekeznek a lelkész­­családokból és arravaló ifjú egyháztagokból új lelkész­­nemzedéket s mindén erővel támogatják őket tanulmá­nyaikban. »Kegyelettel, a hűség és a szeretet érzésé­vel» örökítette meg jegyzőkönyvében a Konvent a budapesti teol. akadémia tiszteletbeli igazgatójának is a sárospataki és pápai főiskolák tiszteletbe'i tanárá­nak, az elhunyt Webster J. M. dr.-nak nevét. A kolozs­vári teológiai fakultáson egyébként az idegen nyelvek között a románt is tanították s Kolozsváron a 70 teo­lógus közül 59-en értenek románul. Gazdag szakiro­dalmi munkásságot fejtettek ki valamennyi teológia tanárai. Megbízták a püspököket, folytassanak tárgyalást a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, hogy az ál­lamnál az egyházaknál fenyegető tanítóhiányra és a tíz-félévre felemelt teológiai oktatásra tekintettel, a tanítóképző akadémia felállításáig nem yolna-e szük­­széges és lehetséges a lelkésztanítóképzés új .módjá­nak megállapítása? Az 1943/44. iskolai évtől kezdve olyan okleveles tanítók, akik a tanítóképesítőt legalább jó minősítéssel szerezték meg és a gimnázium 1 IV. osztályának elvégzése után mentek a Tanítóképzőbe, a teol. főiskolákra felvehetők, egyelőre mint rendkívüli hallgatók. A feltétel csupán az, hogy két év alatt sze­rezzék meg a gimnáziumi-érettségi bizonyítványt. A múlt tanévben — amelyről általában a mostani jelentések szólnak — külföldi tanulmányúton össze­sen 2 lelkészjelölt járt Amsterdamban, 1—1 Halléban és Genfben. Egy kitűnő konventi előadónak, H. Fekete Péter hajdúböszörményi leánypolgáriiskolai igazgatónak, aki nyugalomba vonult, hálás ’köszönetét nyilvánította a Konvent a református oktatásügy körében odaadással végzett sokoldalú és értékes szolgálatáért. A kecskeméti református egyetemes jogakadé­­mián valamivel kevéssel több volt a hallgató, mint az előző iskolaévben, Papp Ferenc dr. tanügyi főtaná­csos, tiszántúli középiskolai felügyelő előadása után örömét nyilvánította a Konvent afölött is, hogy a debreceni tanárképző újabb jelentékeny áldozattal bő­vítette az intézmény kereteit s a tiszántúli egyház­kerületnek ezt az áldozatkészségét példaképpen állí­totta a többi egyházkerület elé. (MÉ) — A belsősomogyi egyházmegye elnöksége a Horvátországból magyar földre átjövő református hit­testvérek lelkigondozásával Filep József kisdobszai lelkipásztort bízta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents