Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-05-03 / 18. szám
84. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. magyarországi evangéliomi egyházakban a megindulás idején, sőt a fejlődés jelső két századában is, szó sem volt presbiteriálisszervezetről, még kevésbbé zsinatpresbiteri egyházalkotmányról. Ennek a felfogásnak hívei azt vallják, hogy a református egyház szervezkedése episkopális irányban indult meg. Vannak azután olyanok, akik szerint nem kimondottan .püspöki kormányzás volt, hanem a püspökök az esperesekkel együtt kormányozván, hierarchikus irányban történt a szervezkedés. Minden esetre szó sem lehet presbiteri szervezetről. A másik irány képviselői pedig azon a nézeten vannak, hogy már a kezdet kezdetén megtalálhatók a magyarországi református egyházak szervezetében a presbiteriális elemek. Mi úgy látjuk, hogy igaza van Kovács Albertnek, aki azt mondja, hogy a régi magyar református egyház szervezete a zsinatpresbiteri és a püspöki szervezet között foglalt helyet.1 Pro és kontra lehet felhozni érveket, lehet hivatkozni régi zsinatok végzéseire, kánonokat lehet citálni egyik, s másik álláspont igazolására. De beszéljenek maguk a tények. Igaz, hogy a magyar református egyházban eleinte nem sokat törődtek a szervezkedéssel, inkább a liittani kérdések eldöntése volt akkor a fontosabb. Az I. erdődi zsinat, — 1545-ben — valamint a toronai, vagy tornai zsinat — 1549 és 1550-ben — sem foglalkozik a presbiteriális szervezkedéssel. Az 1552. évi beregszászi zsinat is »a hit főbb ágazatairól vitatkozott és határozott«,1 2 valamint az 1554-ben tartott óvári zsinat is. Ez »elhatározta azt is, hogy superintendenseket és főpapokat (praelatos-espereseket) kell tenni a tudományban és szertartásokban való egyetértés és a tisztességes fegyelem végett«.3 A II. erdődi zsinat — 1555-ben — végzéseinek VI. cikke az egyházi fegyelemről szól. A VII. cikk »a lelkipásztorok és egyházi szolgák életéről« szólván, azt mondja: »továbbá a lelkésznek és a... presbitereknek tiszte még, hogy ne csak szónokoljanak a nép előtt, hanem házanként is intsék és tanítsák azokat, és hogy magokat minden vértől tisztán tartsák«. (Csel. XX. 20. 26.)4 Itt van szó először presbiterekről. • A tarcal-tordai hitvallás, mely az 1562-ben Tarcalon és az 1563-ban Tordán tartott zsinatok eredménye már igen sokat foglalkozik az egyházrendtartás kérdéseivel. E hitvallás már a kálvini presbiteri elvek befolyására és hatására mutat. Az V-ik rész »Az Anya Szent Egyházról« szól. E rész XIII. artiktilusa beszél az egyházban levő öt rendről: apostolok, evangélisták, próféták, pásztorok és doktorok. Ezek néha Episkopusoknak, néha Szolgáknak, néha Presbytereknek neveztetnek. Az V-ik rész XX—XXI. artikulusai szólnak a presbiterekről. Nem lesz hiábavaló, ha idézzük: »immár az Ecclésiai tiszteknek arra a nemére érkeztünk, mellyek az Ecclésiai méltóság szerént való igazgatásra tartoznak. E penig bizattatik vala a Presbyterekre... Választatnak vala penig a Presbyterek avagy voxo- 1,ássál, avagy penig az egész gyülekezetnek tsak j'avallásával is«. (XX. art.) »XXI. Art. A Presbyterek tanácsában avagy gyűlésében tselekedendő dolgoknak rendéről.« A presbiteri és lelkipásztori tiszt egyenlő. 1 Kovács Albert: Egyházjogtan. Budapest, 1878. 166. o. 2 Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar ref. zsinatok végzései. Budapest, 1881. 24. o. 3 Kiss Áron : i. m. 31. o. 4 A Bod,Péter-féle másolatban e pont nincs meg. 5 Kiss Áron : i. m. 384—404. o. Dr. Kun B.: Magyar Református Egyházalkotmány. Debrecen, 1908. 66. o. Azonban valakinek össze is kell hívni a presbitereket és .vezetni a tanácskozásukat. Ennek a vezetőnek nem az uralkodás a feladata, hanem az, hogy az eklézsiát a presbiterek tanácsának értelmében igazgassa. Ennek az igazgatásnak két része van (XXIII, art.), az egyik a törvényhozás, a másik a fegyelmezés. A presbiterek kötelességei (XXIV. art.) 1. az eklézsiát »bizonyos renddel« igazgatni, 2. őrködni az erkölcsi élet tisztasága felett, 3. őrködni a hit tisztasága felett, 4. gondoskodni az eklézsia terjedéséről. Ez utóbbinak három feltétele van: a) az Isten Igéjét tisztán és szorgalmasan kell tanítani, b) a sákramentumokat tisztán kiszolgáltatni, c) az eklézsiái fenyítéket megtartani. Ilyen fenyíték pl. az egyházból való kizárás is. Ez a hatalom azonban nem egy emberé, hanem az egész egyházi tanácsé.5 Az 1567-ben tartott debreceni zsinat 74 cikkbe foglalt végzése közül — ezeket később Articuli Majoresnek nevezték — Kerkapoly szerint a 72. cikk igen fontos, mert ez képezi az alapját a magyar református egyház kormányzati törvényeinek. Máután a hitviták elcsendesedtek, több gondot lehetett fordítani a szervezeti, kormányzati kérdésekre is. Az 1576. évben tartóit hercegszőllősi zsinaton a rendre és a fenyítékre vonatkozó végzéseket hoztak. A hercegszőllősi kánonok az alapja a komjáti kánonoknak. 1576 óta a dunántúli református egyházközségeket ezen kánonok szerint igazgatták.6 A XVI. század végéről származó Borsod-Gömör-Kishonti cikkek közül a VII. cikk szerint a szénior köte- Jessége, hogy az egyes egyházakkal megismerkedjék, az egyházak építésére véneket (presbitereket) rendeljen.7 A f elsorolt zsinati végzésekből is látható, hogy a (XVI. századbeli magyar református egyház, habár eleinte, amint fentebb is megjegyeztük, hittani kérdésekkel foglalkozott, mégis a lehetőség szerint törődött a szervezeti, kormányzati kérdésekkel is. Amint túlzás lenne azt állítani, hogy már ebben a században kialakult a presbiteri, vagy ,zsinat-presbiteri rendszer, éppen úgy nincs igazuk azoknak, akik nem akarják meglátni e század zsinati végzéseinek egyházkormányzatra vonatkozó részeiben a presbiteri kormányzat csiráit. Nem is függetleníthette magát a világi elem jóakaratú támogatásától a mindenfelől szorongatott evangéliomi egyház. Rá volt utalva, úgy a főemberek gyámkodására, mint a közrendek támogatására. Hogy presbitériumok nem alakultak a gyülekezetekben, lennek a főoka az volt, hogy a gyülekezetek tagjai leginkább jobbágyok voltak. A főurak, mint patrónusok, kezdettől fogva ott voltak az egyház igazgatásában. Figyelemre méltó id. Révész Imre megjegyzése: »A magyar protestáns egyházalkotmány ősi alapja nem episcopalismus, hanem a földbirtokos nemesség ius territorii és patronátusa volt, a nemesség az egyházi ügyekbe befolyásáról soha le nem mondott«.8 Sok helyütt pedig az történt, hogy amikor a város. vagy a község lakosai az evangéliomi egyház tagjai lettek, a községi elöljáróság, vagy a városi magisztrátus intézte az eklézsia ügyeit a lelkészekkel együtt. így történt pl. Debrecenben. De azt mondhatná valaki, hogy a 'zsinatokon, felsőbb egyházi; gyűléseken miért nem vettek akkor részt világi tagok 6 Tóth Ferenc: Prot. Ekklézsiák Históriája. 328. s köv. o. 7 Kiss Áron: i. m. 724. o. 8 Védelem 14—15. o.
