Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-04-05 / 14. szám

1942. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 67. oldal. áll az ajkát elhagyó igazságokkal és törvényekkel, életével mindent elperzsel. Hívő tanár 'keze afól hívő tanítvány kerül ki. Hitetlen tanárnak hasonló növen­dékei lesznek. Hadd foglaljam össze e'bben az egy mondatban: Bármilyen szakos legyen is az^ a tanár, vallásos nevelésének lesz mélyen ható ereje: ha a saját példájával támogatja hangoztatott igazságait; minden beszédnél többet ér a jó példa. Ezekben próbáltam röviden összefoglalni a val­lásos nevelést, utalva röviden arra, mennyiben lehet­nek kollégáink a segítségünkre, hogy így megvalósít­hassuk vállvetve a ’fanterv és Utasítások célkitűzésé­nek egyik felét: a gyermekből vallásos., erkölcsös polgárt nevelni. Bármilyen nehézségekkel is állunk szemben, egy ígéretünk van: »Mindenre lesz erőnk a Krisztusban«. Testvéri szeretet adta a magyar katonák kezébe 10.000 példányban a Köti ja Kasarmi (Otthon és a 'kaszárnya^ magyar­­nyelvű számát. A lap egyik sarkában szerényen hú­zódik meg ez a felírás: finn katonalelkészek lapja, 11. évfolyam. Elgondolkoztat. Bizonyára nem a jpapirbőség indította nemes útjára ezt a lapot; akkor rég megszűnt volna. Könnyen észrevehetjük belőle, hogy ntt az ember az érték, teste és lelke, hite és erkölcse, családja és kenyere. A legmélyebb evangéliomi szeretet kész­tette a lelkészeket se lap megindítására. Bizonyítják ezt a finn tábori lelkészek, akik harcoló katonatársaik­kal együtt az első vonalban esték el, mert az életüket sem sajnálták, csakhogy szolgálhassanak, vigasztalást nyújthassanak az arcvonalban megsebesült torsaiknak. A lélek emberei voltak, akik legyőzték a test érőtelen­­ségét, az élet szépségét, csakhogy híven szolgálhassa­nak. S a jutalom: megbecsülés, tisztelet és szeretet. »Becsületes pap volt, Isten igazi szolgája, aki úgy tudott hozzánk beszélni, hogy az a szívünkben ma­radt.« Lehtonen tamperei püspök cikkében a bob evizmus vallásellenes munkájára mutat rá. A száznégy napos téli háború óta csak egy év tellett el, s »Viipuri szép gótikus székesegyházát felrobbantották. A sortavalai székesegyházban a lóistállók trágyáját halmozták fel. Egyik nagyobb vidéki templomunkban lövöldét ren­deztek be, egy másikban esztergályos műhelyt, és igen sok templomban volt mozi vagy más szórakozó hely. Nagyon sok temetőből pedig elvitték a sírköve­ket.« A finnek tudták, hogy a Szovjet istentelen haza- és vallásellenes munkája miatt rövidesen új háborút kell viselniük. A téli háború után a középületekről le sem vették az jelsötétítésül szolgáló papirosokat. S valóban jól számítottak; az új háborúban visszaszerez­ték az elszakított területeket. Finnország nem engedi, hogy más harcoljon helyette, független nemzet, mely maga irányítja sorsát. »A finn nemzet nem egy ,meleg­­házi növény/ amelyre a többé-kevésbbé barátságos népek ügyelnek, hanem mély gyökerű borókafenyő, amely sokkalta többet ér, mint ahogy azt feltételezik.« Ilyen ez a lap is! Sokkal többet adott, mint: amennyit vártunk tőle. Drága, vigasztaló és erősítő olvasmány 'volt a harctéren küzdő magyar katonák kezében. Megfeszített munka folyik a háborús Finn­országban, de nem mentegetőztek: »Avagy őrizője vagyok-e én testvéremnek?« Ez a lap vallástétel az Evangéliom mellett! »Bizony mondom néktek, ha egy­mást szeretitek, engemet szerettek!« Csajághy Dezső IV. é. th. @®@®®®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®E®®g®® ® ÎU 1 VEGYESEK 1 @ ® K®®®®®®@§S®®S®®®®®®®®®®®@®S®®®@®@8®@®@®® Lapunk olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott húsvéti ünne­peket kívánunk. — Gyászhír. A Magyar Értesítő jelenti: Gyásza van a protestáns egyházi életnek, de zenei társadal­munknak is. Árokhaty Béla református lelkész, vallás­oktatási felügyelő, a sokoldalú és kitűnő zenei szak­ember, hirlapiró, a Korál-Kamaratársaság megalapítója és karnagya, hosszabb, súlyos szenvedés után szom­baton éjjel ötvenkét éves korában Budapesten elhunyt. Agydaganat és a nyomában fellépő bénulás okozta ha­lálát, már agylékelő műtéttel sem lehetett megmenteni. Legközvetlenebb hozzátartozójaként özvegye, született Szalay Margit polgáriskolai tanárnő gyászolja. Ez a szelíd, meleglelkü, csupaszív ember a köz­életi munka számos ágában tudott hasznossá, szinte nélkülözhetetlenné válni. A huszas évek elején Skóciá­ban, Edinburgban kezdte pályáját Árokháty, mint a St.­John templom karnagya és orgonása. Hazajőve, mint budapesti vallástanár, tanítványok nagy seregét vezette el a hitre. Mint igehirdető, a Salétrom-utcai református templom szószékén és orgonája mellett szolgált két év­tized óta. A hangszerek királynőjének az orgonának valóságos szerelmese, vérbeli értője volt, előadóművész­ként is s mint több uj orgona inegtervezője. Karácsonyi Sándorral és Ágoston Sándor püspökkel együtt, ő szer­kesztette a most visszatért délvidéki reformátusok új énekeskönyvét; „Psalterium“ néven gyűjtötte az eredeti genfi ritmusú zsoltárokat. „Szentek Kórusa“ és „Korái“ címmel énekkari gyűjteményt adott ki. Hangulatos, ben­sőséges dalok és más zeneszerzemények is maradtak utána. Zenebíráló Írásai jó évtizede a „Magyarságában jelentek meg. A „zenei áhítat“ műfaját hanglemezeken is népszerűsíteni igyekezett. Legnagyobb álma, vágya azonban az volt, hogy Budapesten a protestáns egyházi zene múltjához illő, közös protestáns ének- és zenekart szervezzen. Ennek érdekében fáradhatatlanul agitált egy­házon belül és kívül, számos cikket írt s legutóbb a székesfőváros részéről nagyarányú anyagi támogatást sikerült kieszközölnie. Szép terveit azonban már mások­nak kell gondjaikba venni. Árokháty Béla ravatalát a súlyos veszteség érzésével állja körül sok-sok barát és tisztelő. — Megalakul a Magyar Biblia Társulat. Egyik legégetőbb magyar protestáns kérdés megoldását jelenti ez a lépés. Az ország minden részéből és a legkülön­bözőbb társadalmi osztályhoz tartozó emberektől érkező levelek, az előkészítés munkáját végzőket meggyőzték arról, hogy az egész evangéliomi magyarságnak szívügye az, hogy a magyar Bibliát a magyarok adják ki és jut­tassák el mindenkihez. Az előkészítés munkája után el­érkezett a Társulat hivatalos megalakulásának az ideje. Isten segítségével 1942 április 9-én este órai kez­dettel tartjuk, rövid istentisztelet után a Budapest, Bocskai­­ut 44. sz. alatt lévő református templomban az alakuló közgyűlést. Szeretettel kérünk mindenkit, hogy ha csak módjában áll, személyesen jelenjék meg az alakuló köz­gyűlésen. Ha valaki akadályozva lenne és eddig még nem jelentkezett volna Írásban, a mozgalomhoz való csatlakozását és a Társulat megalakításában való rész­vételét, lehetőleg még az alakuló közgyűlés előtt Írásban jelezze. Levélcím : Magyar Biblia Társulat Budapest, IX.. Ráday u. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents